- maga tökéletesen tisztában van a valósággal, nem skizofrén, nem pszichotikus, és mégis: 3 szót beszél valakivel és már (szándékosan túlzok) a gyerekekre gondol.
- ez tényleg túlzás (pláne a gyerekek), de értem, hogyan érti. hát ez van, mit csináljak. élénk a képzeletem. de attól még pontosan tudom, h mi történik a realitásban. viszont pl mikor megnéztem az ördögűzőt, utána megváltozott a lakás.
- megváltozott a lakás? Read the rest of this entry »
ül, pultnál, kornyad, alkohol áztatta, bevérzett szem, nem most ázott be, az látszik, jó ideje áztathatja már, rám néz vele és aszondja: örök nyár. (vagy ökörnyál? nem mernék megesküdni.)
nem tudtam nem rámosolyogni.
mostanában valahogy nem tudok nem.
pedig nem könnyű (sőt nehéz) nekem, de teljes testükkel a lábamnak dőlő (idegen) kutyák, kedvesen rám néző (idegen) kamaszok, utcán megszólító (idegen) emberek szegélyezik.
sőt: már a rémálmaimban sem vagyok egyedül.
hmmm.
Alighanem a világháború utáni időszak legkeményebb tele Magyarországon az 1986-87-es tél volt. Sokaknak máig olyan élénken él az emlékezetében, mint pl. a taxisblokád, vagy a 2006-os sajnálatos októberi események.
1987 január második hétvégéjén kezdődött az ítéletidő, az időjárás megbolondulni látszott: extrém hideg, orkán erejű viharos szél, sűrű hóesés és ónoseső ötletszerű kombinációi voltak a repertoáron kb. két hétig. Valódi kataszrófahelyzet volt, elsősorban a vidéki városkák és falvak, különösen a Kisalföld környéke szenvedte meg. Az élet ezeken a helyeken gyakorlatilag megbénult, a kor szokásaihoz híven ilyenkor a honvédség erőit mozgósították a legfontosabb ellátási feladatok támogatására.
BMP-1 páncélozott deszantharcjármű
Én ekkor voltam elsőidőszakos (kopasz) sorkatona egy kies dunántúli városban, harcjármű-rajparancsnoki kiképzésen.
Macska a hóban
Tiszta a mancsa
Olvad a télben
Árny van a lámpán
Nappali éjen
Fény a sötétben
Hó van a macskán
Mocskos a mancsnyom
Megfagy egészen
- jónapot kívánok, fokföldi ibolya van?
- az pont nincs…
- a fürdőszobába kéne, egy olyan, amelyik szereti a hideget, mert nyitva van az ablak, de sok a fény.
- hát… van ez a primula, ezt ki is lehet ültetni…
- az erkélyre?!
- meg ez a csillagvirág…
- ezek nem tetszenek. van már ott egy ibolya, de szeretnék mellé egy rózsaszínt is.
- megmondom a főnökömnek. gyakran jár erre?
- eddig nem jártam… de járhatok végül is. kaphatok egy telefonszámot?
- persze, felírom.
- akkor majd hívom. köszönöm.
- köszönjük, viszontlátásra.
***
(agapornis: 4000 ft)
- szia, nem látok egy agapornist se…
- igen, a múlt héten adtam el az utolsó kettőt… a madarak nem nagyon mennek mostanában.
- de azért lesz még?
- nem hiszem. csak esznek, nőnek és eladhatatlanok lesznek…
- sajnálom, köszi, szia.
- szia.
*
nem szeretném, ha bezárnának a virág-, állat- és egyéb kis boltok.
(a részvényeket meg eladom a picsába.)
méregetjük egymást, és igyekszünk óvatosnak de mégis egyenesnek lenni, ami ugye nem könnyű, de mindketten tudjuk, h egyrészt mennyire tud fájni egy óvatlanul eltalált régi seb, másrészt viszont ne maszatoljunk már, nem azért vagyunk itt, rövid az élet, meg amúgyse szeretjük a mellébeszélést.
mintha két külön nyelv, és nekem ez új, mert nekem mind kicsit a testvérem volt, és te meg nem az vagy, hanem olyan idegenférfiszerűférfiszagú férfiférfi.
és nem, nem értjük egymást simán és egyszerűen, mint pl vele meg vele meg vele, hanem magyarázni kell és pontosítani és elmutogatni és eljátszani. és sose gondoltam volna, de pont ez benne az izgalmas.
pont te, az Idegen.
Az indokoltnál kicsit több zsidózkodás közben egyszercsak feltűnt, hogy nincsen néger szereplő, de még csak statiszta se, és onnantól direkt figyeltem, hogy legalább mutatóba egyet betesznek-e, de nem. Leszámítva talán Jimi Hendrix megkerülhetetlen nevének említését.
És sajnos nem jutottunk közelebb annak a megfejtéséhez, hogy a 60-as évek legvégén honnan kerültek elő hirtelen ezek a korahuszonéves kölykök, akik azonnal tudták, hogy akkor és ott mit kell csinálni. Nemcsak Woodstockban, hanem pl. Liverpoolban is. De lehet, hogy ezt csak mi nem értjük, nekik meg kurvára természetes.
