A halál archívuma
by idegteke
Igazi hideg kés
Igazi hideg kéz tartja
Hűs szemed mögém néz
Megváltó fagyhalál
Égő jégcsipkével
Égi jelet küld
Végtelen hatalma
Bántó a meleg fény
Bársony a hóhér karja
A pokol csak szívkórház
Bocsánat, felejtés
Üres héj kandallón
Álmomban tea fő
Tálcámon pogácsa, alma
Tags: idegteke, vers
This entry was posted
on Monday, April 20th, 2009 at 11:16 and is filed under Uncategorized.
You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed.
You can leave a response, or trackback from your own site.
jézusmáriaszentjózsef:)
Öntsünk tiszta vizet a pohárba: Ez egy régi versem, csak lomtalanításkor előkerült. A múltbeli bánat feldolgozása nélkül nincs őszinte öröm. Nekem nem aktuális.
Most éppenséggel újra megtaláltam a boldogságot :)))
(jajdenagyon szép ez a fiú. :) ) A vers is tetszik. :)
kéne, mi?:)
Ühüm. :)
már késő, kiházasítottam:)
Semmi se késő. Tépjen egy számot és álljon a sor végére.
dede, jelenleg abszolúte késő, előbb kellett volna jelentkezni:)
neked legyen mondva:)
Hiába, na, anya csak egy van :D
hálisten:DDD
Itt csúszott el. Azt hittem, hogy a kép illusztráció, azért voltam oly bátor tetszésem kifejezni, majd azt, hogy itten anya-fia ügymenet van, innentől kezdve gombolyodott el balra.
illusztráció és igazi egyszerre.
túl sok személyes dolog van, amiről nem tudsz (és vsz nem is fogsz tudni:)
igazából ezt a blogot eléggé saját magunknak írjuk, már nem úgy, h nem welcome minden kedves olvasó, hanem úgy, h nagyon kevesen olvassák.
de ez egyáltalán nem baj, sőt:)
Meg nem is szeretnék. :)
Viszont most, hogy bátor lettem :D ismételten azt mondom, hogy a képen a fiú az egyik legszebb, akit valaha láttam. *gyors kotródik nagy bátran*
tudom, kicsim:)
nekem egészen sokáig volt szerencsém nézegetni (és fogdosni) őkelmét:)