A-val álmodtam

by

A-val álmodtam, és nincs evvel semmi baj. Álmomban ugyanolyan kedves, helyes és jópofa volt, amilyen emlékeket őrzök róla, és örülök, hogy nem kell szégyenkeznem miatta, illetve ugye magam miatt.

Ennek kapcsán jóleső érzéssel ismertem fel, hogy nagyon korrekt képeket őrzök exeimről: amiket valaha kedveltem bennük, azt az utókor is igazolta (legalábbis abban a formában, hogy az egykori vonzódásaimat ma is vállalhatónak tartom).

K-t se fikázom orrba-szájba (sőt, többször előfordult, hogy távollétében és persze tudtán kívül meg kellett védenem valakivel szemben), mert az egy dolog, hogy egy adott szerepben megbukott, másban viszont várakozáson felül teljesít, ahogy azt sejtettem is róla.

Tán furcsa, de én H-t sem bánom. Tény, hogy nem a jellemébe szerettem bele, de ma is pontosan emlékszem arra, hogy milyen remek borzongató érzés volt beleszédülni a füstös-sunyikurvás szemeibe, továbbá szerintem igazán menő dolog, ha valakinek H nevű szeretője van:) Amit vártam tőle, azt mind megkaptam, kár lett volna kihagyni.

Aztán M., aki K-Európa legszebb nője volt hajdanán, és bár ezen kívül más erényét soha nem tudtam, és ma se tudnám megnevezni, el kell ismerjem, hogy most így vastagon 40 felett is csinos, vonzó, igazi MILF.

És aztán van sok, akinek a nevére se emlékszem, vagy nem tudnám elhelyezni eddigi életem vaktérképén. Nyilván így a legjobb mindenkinek.

Tags: ,

28 Responses to “A-val álmodtam”

  1. megtisztelő, h azon kevés személy közé tartozhatok, aki tudja, h ki kicsoda, bár van, akire én nem ilyen pozitívan emléxem:D

  2. strandpapucs

    Amikor életemben először olvastalak azt hittem lány vagy, ha eddig nem esett volna le akkor a MILF-ből azonban már tuttira. :)

  3. Hát femininnek sose gondoltam volna magam, de megtisztelsz, hogy olvasol.

  4. :D én meg egy kigyúrt kan, hmmm?

  5. Nonek lenni jo! En legalabbis elvezem.

  6. hüjék:)

  7. Hujek?
    Decens…

  8. Most meg azt álmodtam, hogy a Katát dugtam meg, egy ez kurvajól esett. Valami lakásban voltunk, asszem talán az enyémben, tisztán emlékszem az alaprajzára, 5 hatalmas szoba meg egy napsütötte erkély kb. a Keleti Károly utcában, ahova egyszercsak valamiért feljött a Kata, mondtam, hogy foglalja el magát, mert dolgom van, de amikor átmentem a fürdőszobán keresztül a másik szobába, akkor láttam, hogy a Kata épp fürdik a kádban, és eszméletlen kívánatos. A konkrét dugásra nem emlékszem, csak abban vagyok biztos, hoyg megtörtént, valamint csodálkoztam, hgy még nincs lebarnulva. Utána valamiért tényleg átmentem a másik szobába, ahol horgolt csipketerítős asztal körü ült három öregasszony, és azt magyarázták nekem, hogy megint milyen magas lesz a gázszámla. Épp akartam magyarázkodni, hogy izé, a fürdőszobában épp ott van a Kata, de félbeszakítottak, hogy láttak minket az erkélyen. Pedig ott nem is voltunk. Tehát akkor hazudnak, és valójában végignézték ahogy kinyalom és megbaszom a Katát (a nyalás is megvan). A csipketerítős asztalon műanyag öngyújtók voltak, megkérdeztem, hogy az övéké-e, mert ha nem, akkor bizonyára az enyém, és akkor eltenném. Majd otthagytam őket a sötétedő szobában, lámpa nélkül. A Kata épp telefonált valakivel, aztán mondta nekem, hogy mindjárt érte jönnek a szülei, mert nem éri el az utolsó vonatot. Ebből derült ki, hogy valójában Székesfehérváron vagyunk.

    Ilyen Katákat kéne nekem dugdosnom, most rájöttem. Kata 22 éves karcsú nádszál, csak sajna alkoholista. És venni kéne egy 5 szobás bauhaus lakást a Kitaibel Pál utcában.

  9. :) jön még kutyára dér. (bár alkesz nő gáz.)
    nekem is vannak gyönyörű/mocskos álmaim, sajnos mostanában kicsikét akadályoznak a hatékony munkavégzésben és a megfontolt életvitelben.
    viszont jó eséllyel valóra válnak.

  10. Az autómat az anyámnál akartam hagyni hogy másnap a szervizbe vihessem (?), késő este volt, mire megérkeztem, és mikor kiszálltam, akkor láttam, hogy ez nem is az anyám háza, a ház fel volt állványozva, munkások meg gépek dolgoztak, de akkor már mindegy volt, ott hagytam az autót és mondom nem baj, majd megyek busszal, úgyis csak pár megálló. Aztán a buszon rájöttem, hogy mekkora barom vagyok mert nyilván rossz buszra szálltam, vagy csak már rég nem arra járnak a buszok, amerre én tudtam 20 évvel ezelőttről, mert lövésem sincs, hogy hol vagyunk. Mindenesetre leszálltam, mondom nincs nagy baj, gyalog lesétálok a Dunáig, a duna mentén meg csak hazatalálok valahogy, az egy biztos támpont, hogy a közértnél kell majd jobbra fordulni. Akkor vettem észre, hogy tulajdonképpen én biciklivel vagyok, sőt, egy utánfutón húzom magam után az autórádiót, amit kiszereltem, nyilván hogy ne zavarja majd a munkásokat, és meglepődöm, hogy jé ebben valószínűleg elem is van, merthogy be van kapcsolva, és tök jó zene szól belőle, így az se zavart, hoyg szakad az eső és bőrig áztam biciglizés közben. A Dunáig nem jutottam el, hanem valószínűleg csak a Budafoki útig, ahol az ösvényt kereszteze egy föld felett valszeg távhővezeték, amit csak átmászással lehetett volna leküzdeni, vagy egy bravúros mozdulattal átugrani, ami kockázatos lenne, mert ott volt még egy patak is, ráadásul szakad az eső. Akkor láttam, hogy több kerékpáros túrista is van ott, akiknek hasonló problémájuk van, és végül az egyikük segített átmászni. Végül eljutottam valahogy a közértig, ahova bementem, hogy végre levehessem az átázott gönceimet. A közért hátuljába mentem és elkezdtem leszórni magamról a vizes pólót meg farmert, mikor is észreveszem, hogy egy 30 körüli, hízásnak induló nő ugyanezt csinálja. A szemén a vastag festéket már elkezdte elkenni az eső, ettől úgy nézett ki, mint az erőszakszopatós filmekben a könnyezve szopó nők. Illedelmesen próbáltam nem odanézni, de valahogy az lett a vége, hogy ledöntöttem ott a közért padlójára lehajigált göngyölegekre (összehajtogatott kartondobozok plusz egy vitrázsfüggöny). Azon gondolkoztam, hogy javasolni kéne, hogy ezt talán folytassuk nálam, de rögtön eszembe jutott, hogy mire hazaérnénk, addigra valószínűleg kurvára elmenne a kedvem az egésztől, tehát világos volt, hogy itt, a közért padlóján kell megbasznom. Akkor vettem észre, hogy a Márti meg ottvan mögöttem, szorosan hozzám simulva, ami éktelenül felháborított, mondom ez már mindennek a teteje, cicuka menjél most innen, de ezzel már el volt baszva az egész mulatság, és hálistennek felébredtem.

  11. :DD rántotthúst zabálunk lefekvés előtt, mi?!

  12. nem, ez úgy 20 órával a rántotthús után keletkezett, ma délután félhárom és félöt között

  13. Freud ugy vetne ra magat erre, mint csibe a takonyra.

  14. Ha görög dinnyét vágom “neki” az álmomban, az mit jelent?

  15. Hogy pisilned kell? :)

  16. Hozzávágod, vagy felszeleteled neki?

    Mindkettő gyilkos, tehetetlen dühöt jelent, szóval mindegy.

  17. kínaiak krokodilokkal fenyegették az életemet.
    előtte: szét kéne költözni, ki fognak rúgni, és mindkét esetben tehetetlen vagyok.
    rémálmok, welcome back.

  18. Most meg azt álmodtam, hogy buszvezető vagyok, és egy nagy kék csuklósbusszal csapatok az Etele téren. Csak valahogy kívülről láttam magam, és azt próbáltam megfigyelni, hogy milyen ruha van rajtam buszvezetés közben, tán BKV formaruha? De az meg milyen? És valahogy kurvára nem sikerült látnom.

  19. lefeküdtem johnny depp-pel.
    két dugás között mindig sminkelt.

  20. ma azt álmodtam, hogy szakadó esőben lesétáltam valami udvarra, belém csapott a villám és ájultam zuhantam bele a legnagyobb pocsolyába.
    a meglepő nem ez, hanem az, hogy utána azt álmodtam, hogy ájulás után magamhoz térve kifejezetten élveztem azt az állapotot.

    Art, ha ebből is rejtett agressziót hozod ki, bazdmeg, beléd rúgok.

  21. A villámcsapásból meg az ájulásból azt hozom ki, hogy új, extrém élményekre vágysz.
    A belémrúgásból meg azt, hogy hamasosan extrém új élményekkel fogsz gazdagodni, ha így folytatod:)

  22. szivattyúval kaptam beöntést.
    lekéstem a határidőket.
    (lehet, elegem van a menedzselésből?!)
    viszont SZERINTE a JD-pel dugni az álmoskönyv szerint jót jelent:)

  23. Hihi, aránytalanul nagy a szád, kisfijjjam, a hatvan kilódhoz képest …, ne fenyegess :)

  24. V-e-l-e-d álmodtam. Köszönöm a látogatásod :*

  25. nagyi varrt egy zsebet a táskámra, és ettől formattálódott a vincseszter

  26. “nagyi varrt egy zsebet a táskámra, és ettől formattálódott a vincseszter”! Gyonyoru! Gyonyoru! Vasznat, festeket, pemszlit, szazat ezeret, legott!

  27. Valami városszéli réten sétálgattam, bűbájos tavaszi napsütésben, a rét közepén egy vadonatúj műút épült éppen, az aszfalt még nem mocskos, a szegélykövek frissen lerakva, csodás panoráma nyílik a szemközti erdős domboldalra, hát mondom elindulok én ezen. De ahogy haladok, az út egyre jobban lejt, hát mondom visszafordulok még időben, mert aztán hogy fogom én utálni, mikor visszafelé kell majd jönni az emelkedőn. És tényleg, ahogy visszafordulok, az út elkezd extrém módon emelkedni, már nem is út, hanem ösvény, vagy lépcső, sőt inkább tyúklétra, szinte függőlegesen emelkedik, de korlát meg kapaszkodási lehetőség nélkül, egyedül a kiálló bénácska lépcsőfokokba lehet kapaszkodni. Szédítő a magasság, körülöttem csak egy kopasz, függőleges, füves domboldal, csak felfelé tudok menni, mert nem merek lenézni a mélybe, de a lépcső valami várkapuhoz vezet, valahogy oda felmászok, a várkapu egy aluminium keretes üvegajtó, elvileg befelé nyílna, de belülről nyomja a huzat, képtelen vagyok betaszítani, mert attól tartok, hogy a nagy lendülettől megcsúszok és leesek a mélybe. Valahogy mégis bejutok, bent valami vidám kommuna lakik, a kommuna nevében szívélyesen üdvözöl J., 28 évvel ezelőtti alkalmi barátnőm, akiről megállapítom, hogy végre megemberelte magát, de a teste sovány és sápadt, nem értem, hiszen odakint hétágra süt a nap. J. azt javasolja, hogy menjünk fel eggyel feljebb Lujziékhoz, mert neki van óvszere.

  28. Buszvezető voltam, mégpedig a BKV-nál, és olyan régi Ikaruszt kellett vezetnem, mint ami a 60-as és 70-es években járt a 86-os vonalán: nagy, nehéz, kényelmetlen, megbízhatatlan, kéziváltós, füstokádó, bömbölő ócskavas. De imádtam, mert van benne erő, nem kell finomkodni a kátyúkon, hanem lehet gond nélkül csapatni vele a macskaköves hósaras Könyves Kálmán körúton. És ráadásul korhű kék-ezüst színre van fényezve.

    Na és ahogy így nagy boldogságomban furikázok a buszommal, egyszercsak kapok egy SMS-t CS. Krisztától, egykori tettestársamtól, hogy ha találkozni szeretnék vele, akkor ő éppen itt jön egy megadott rendszámú nyergesvontatóval (!), és ahogy körülnézek, tényleg ott van körülöttem egy csomó egyforma nyergesvontató, de nagyon furcsák, valami különleges felépítményük van, amire nem bírok rájönni, hogy mire való. De mindegyiket közelről meg kell néznem, hogy megtaláljam a Kriszta rendszámát.

    Igenám, de míg ezzel bajlódok, egyszercsak rájövök, hogy a méltán híres helyismeretem dacára egyszercsak el vagyok tévedve, hiszen nekem a körúton kéne lennem a buszommal, de ez nem az, hanem valami külvárosi gyárnegyed, nembaj, itt jobbra fordulok, át a síneken, be abba a kis utcába (közben vagány manűverek az aszinkron sebességváltóval), és ott már majd látszania kell a körútnak.

    De nem, mert amire én azt hittem, hogy titkos átjáró a körút felé, az valójában zsákutca, ráadásul olyan szűk, hogy nem is tudok benne megfordulni, pláne nem csuklós busszal. Ezért behajtok az utca végén nyitva álló kapun, amiről azt sejtem, hogy ott lesz elég hely megfordulni. De mikor már beértem, látom, hogy akkora rendetlenség van, hogy max. egy Y fordulóban reménykedhetek, de viszont tolatni sose próbáltam még csuklós busszal, jajjnekem, most milesz.

    Gondoltam felmegyek az egyik lakásba megkérdezni, hogy ilyenkor mit szokás csinálni, de senki nem volt otthon, viszont az egyik lakás ajtaja nyitva volt, bementem, ott se volt senki, de látszott, hogy ez egy fiatal pacák lakása, aki most épp elment dolgozni. És akkor valamiért úgy döntöttem, hogy leveszem a bakancsomat és ledőlök míg hazajön. És levettem még az overallomat is, meg a kantáros kertésznadrág jellegű formaruhámat, amiről meglepetéssel tapasztaltam, hogy ez maga az autóbusz karosszériája. De eddigre már annyira elfáradtam, hogy elnyomott az álom.

    És arra ébredtem, hogy valaki matat a zárral, biztos a srác jön haza, gyorsan felkeltem és elébe siettem, hogy ne kapjon frászt, hogy egy vadidegen alszik az ágyában, de nem a srác volt, hanem a nővére, akinek elkezdtem volna magyarázni, hogy izé, nem betörő vagyok, csak itt a busszal elfáradtam, de már megyek is, de nem hagyta, hogy végigmondjam, bólogatott, hogy “Tudom, tudom…” és adott egy marék aprópénzt, mert a hajléktalanokon mindig segíteni szokott.

    De mondom ne adjon nekem pénzt, hanem hol van a bakancsom, mert azt én ide valahova letettem, de most csak ilyen porcelán vitrinfigurákat látok, és akkor abban a pillanatban megértettem, hogy én ebből a lakásból soha a büdös életbe nem szabadulok, mindig itt kell élnem a srác nővérével és a porcelánfigurákkal, és hogy ez valójában egy csapda volt, mindig így szerzi magának a pasikat.