abúzus

by

akit (természetesen színtiszta szeretetből) annyit fogdostak, nézegettek, akarata ellenére az intim szférájába hatolva (lásd még: dárda) szeretgettek, egyszóval: piszkáltak; mint engem, annál, egy idő után, habár továbbra is túlérzékeny marad minden effélére (a hazugságról és a képmutatásról majd máskor írok, most maradnék a testiségnél), mégis elérkezik (viszonylag hamar) egy pillanat, amikor már nyugodtan okozhatsz fájdalmat (természetesen színtiszta szeretetből), és nem is kell már mondanod, hogy de hát nem is fáj (igazad van: neked nem is), sem azt, hogy na még egy kicsit hadd, mivel már ellazulnak az izmaim, nincs már bennem feszülés, már nem érzem a fájdalmat (igen, azt, ami nem fáj, sőt nem is fájhat szerinted); bár figyelem, de nem érint meg; szinte már azt hiheted, élvezem (csak nem mutatom); hiszen olyan laza és oldott vagyok, mint egy halott; na abban a pillanatban villámgyorsan kiépülnek a védvonalak és felépülnek a bástyák, felsimul a páncél (lásd még: skin), és akkor, sajnálom, de ebben a világban neked helyed nincs, mármint belül, mivel ennek a világnak a lényege, hogy amikor fáj, akkor igenis fáj. sőt FÁJ.

Comments are closed.