Amióta
bymeg tudok hozni kínos döntéseket, és elbírom a következményeit, amióta én határozom el, hogy a tetőt csináltassam-e meg először, vagy a szigetelést, amióta nem zavar, hogy a kicsi a keblem, amióta merek tájékozatlan lenni és merek nyitni ismeretlenek felé, amióta önbizalommal tudom vetni magam az ismeretlenbe és bolondságokba, mióta nem akarom megjátszani a komoly-és-megállapodott embert, azóta érzem, hogy felnőtt vagyok.
És ez k.jó érzés!