I Feel Love
Tuesday, June 29th, 2010 byHa már megígértem a gyerekeknek:
Ha már megígértem a gyerekeknek:
Valami veszettül elkezdtem vágyódni egy basszusgitár után, és sajnos már ismerem ezt az érzést, amikor valamit képtelen vagyok kiverni a fejemből, legyen az egy A betűs nő, egy francia versenybicikli vagy egy ritka dízelmozdony, és árkon-bokron-tűzön-vizen át, és beyond any racionalitás a végén valahogy csak-csak megszerzem amit akarok, nem törődve közben a körülöttem emiatt romba dőlő sorsokkal, megnyomorodó emberi lelkekkel, testekkel, egzisztenciákkal, méltóságokkal és jóhírekkel, beleértve a sajátomat is.
És sajnos már azt is pontosan tudom, egész pontosan, a legkisebb részletekbe menően, hogy milyet akarok. És minden lelkierőmre szükségem van, hogy ne kattintsak arra a kibaszott buy now linkre. Legalábbis ma még ne.

A szent Bal
Igen, kedves barátaim, magyar polgárok, tisztelt választóim, minden férfi életében eljön az a bizonyos rettenetes kapuzárási pánik, amikor is felrúgva a józan ész minden szabályát, irreális pánikdöntésekkel próbáljuk hasznos (használható) életszakaszunk utolsó pillanataiban még gyorsan bepótolni mindazt, ami veszni látszik: gyorsan veszünk egy piros sportkocsit, otthagyjuk az öregecskedő feleségünket egy nyafka kis huszonéves fruskáért, ráborítjuk az asztalt a főnökünkre, bőrnadrágot és motoroscsizmát húzunk, wakeboardozni tanulunk és megvesszük életünk első hawaii ingét és Stetson napszemüvegét.
Vagy veszünk egy disznó mód röfögő basszusgitárt, felkéreckedünk vén barátaink mellé a színpadra, és nyomjuk a rakenrollt, ahogy a csövön kifér.
Pár évvel ezelőtt vettünk az anyámnak a 70. születésnapjára egy zongorát. Nem igazit, mert az nem férne el, csak egy midi billentyűzetet meg egy hangmodult, de teljesen zongora a dolog, abszolút zongoraélmény rajta játszani.
Az anyám fiatal korában nagyon jól tudott zongorázni, szeretett is, kiváló hallása volt, gyorsan tanult, falta a klasszikusokat, de aztán felnőtt korára valahogy elmaradt a zongorázás, meg a háború, meg a forradalom, meg a nácik, meg a kommunisták, meg a zsidók, úgyhogy mindig volt valami, ami miatt az elmúlt 50 évben szóba se jött többé a zongora.
Most azonban nyugdíjas korára, hogy majd most végre lesz rá ideje, satöbbi.
Igenám, nagy lelkesen elővette az ezeréves kottákat, elfészkelődött a széken, és a billentyűkbe csapott – volna, ha engedelmeskedtek volna a kezei. Dehát nem. Úgy látszik, 50 év kihagyás nem múlt el nyomtalanul. Na akkor nézzünk egyszerűbbeket, nem kell egyből a Mozartot kereszbe lenyelni. Nade a Bartók meg a Kodály se ment. Meg a bárgyú kis Chopinek se. Schubert dettó.
Szép lassan be kellett látni, hogy hetvenéves korára tökéletesen elfelejtett zongorázni. Kicsit később az is kiderült, hogy elölről kezdeni se lehet már: nem csak a zongorázás képességét, hanem a tanulás képességét is elveszítette.
Zavarbaejtő. Kár, hogy nem korábban vettünk neki zongorát, dehát tényleg nem volt se pénzünk, se helyünk, és ezek a digitális cuccok alig pár éve léteznek. És ha korábban vettünk volna, akkor mikor kellett volna, hogy ne legyen késő? Hány éves korában veszíti el az ember a tanulás képességét?
69 évesen?
60?
55?
50????
Mindenesetre a fiam intellektuális fejlődésére hivatkozva elkommunizáltam tőle az immár parlagon heverő születésnapi zongoráját. Hazudtam. Teljesen nyilvánvaló, hogy a Marcit nem érdekli a zongora.
Én tanulok pánikszerűen.
Van ez az online spamfeljelentő űrlap, úgyhogy én most a nemzeti összefogás jegyében bewamzerolom első ízben mondjuk a Démétér Ház Alapítványt, aztán meglátjuk mi lesz belőle.
Egy jó negyedórám ráment, de kurvára rühellem a pitiáner ügyeskedő kreténeket, mondtam már? Valamint az NHH dolgozzon kicsit az adóforintjaimért.
update: egyelőre az nhh szervere kissé tájmautos, aztán a certificate letöltése se sikerült, háááábazmeg mibűl gondoltam, hogy majd pont ez fog működni.
update2:
Sikeres beadvány beküldés
Elektronikus érkeztető azonosító: 12534010201005051028004387
Dokumentum mentése a C:\Documents and Settings\root\.epa/data/outbox könyvtárba…
A mentés sikerült.

Kick + Ban
Most, hogy azt hinnéd, nincs más választásod, szerkesztőségünk ad neked egy utolsó utáni esélyt, hogy élj alkotmányos szavazati jogoddal, és – amennyiben ez még érdekel téged egyáltalán, – tippeld meg a kialakult helyzet következményeit.
Több válasz is adható!
Az eredményeket majd elővesszük 4-8-20-50 év múlva, és egyáltalán nem fogjuk érteni, hogy miről is szavaztunk, meg miért is.
Színes kis külhír:
Betiltották a zenét a szomáliai rádiókban. Az iszlám szélsőségesek korábban már betiltották a melltartóviselést, a telefonos zenei csengőhangokat, s bezáratták a mozikat.
Egyre többször gondolok arra, hogy át kéne térni az igaz hitre. Gondolj bele, nincs többé britniszpírsz és push-up, megszűnnek a kretén csengőhangok és többé nem baszod fel az agyad, ha eléd ül egy kosárlabdacsapat popcornt köpködve.
És hetvenhét szűz vár a menyországban.
Kedves Hallgatóink!
Fendermánia sorozatunk mai adásában most hallgassák meg a Fonográf együttes Kenguru című számát hevimetál előadásban.
Közreműködik a Gazdagréti Ifjú Gitárbarátok “Ricsi Blekmúr” alapszervezete.
A Fideszre azért ne, mert már előre tudod, hogy milyen rettenetes gáz lesz majd ez is, és nem akarod a neved adni hozzá.
Az MSZP-re azért ne, mert nem vagy se kommunista, se idióta.
A Jobbikra azért ne, mert azt azért már mégse, ugyebár.
Az LMP-re azért ne, mert sajnos ez se az, aminek szeretnéd látni.
Az MDF-re azért ne, mert egy ideje már szinte szégyelled magad helyettük is, hacsak rájuk gondolsz.
Szavazz érvénytelenül! Már ha nem lesz nagyon ronda esős idő, és hajlandó leszel egyáltalán kimozdulni otthonról. Firkáld össze a szavazólapjaidat tetszőleges trágárságokkal vagy tréfás-mókás kiszólásokkal, majd fényképezd le a telóddal. Vakut ne használj, erre ügyelj.
Küldd be az elkészült képeidet! Szerkesztőségünk a legjobban sikerült alkotásokat teljes terjedelmükben leközli, a büszke szerzőket 1 éves 1rem1 előfizetéssel jutalmazzuk. És megígérjük, hogy az IP-címedet még Pintér belügyminiszternek se adjuk ki. Pedig ő kurvára kiváncsi lesz rá.
Napi 40 miligramm nikotin tűnne el hirtelen a szervezetemből, ha leszoknék. Plusz a kátrány meg a szénmonoxid, de az most mindegy, mert az nem addiktív.
De 40 mg nikotindeficit az nagyon brutális agresszió egy szegény ártatlan szervezet ellen.
Ismerem a kemoaddikció bizonyos formáit (más helyeken ezt cerelemnek hívják) és a megvonási tüneteket is, de még nem tudom, hogy ezek mennyire összehasonlítható tételek.