Egyremegy

Hotel California Outro

Gyorsan akartam volna írni, de akárhogy igyekeztem, elkéstem: most mondta a Híradó, hogy az elképzelések között szerepel az Ajka környéki alumíniumvállalatok államosítása is. Hiszen pont erre megy ki az egész.

(more…)

Nem akarnék állást foglalni, mivel nem is tudnék, és különben is, a világ valószínűleg ezúttal sem fekete és fehér. De azért jó lenne megtudni, hogy az otthonszülést megszállott fanatizmussal propagáló, támogató és rendszeresen levezető dr. Geréb Ágnes valójában mi is: magányos, meg nem értett hős, aki a végsőkig, sőt azon is túl kitart a modern, felvilágosult és családbarát nézetei mellett a saját szakmája irigyei és a despota államhatalom elsöprő arroganciája ellenében is. Vagy tán egy megveszekedett, felelőtlen idióta, aki a saját nézetei presztízsét előbbre tartja a józan észnél és a legalapvetőbb szakmai alapelveknél, figyelmen kívül hagyva azt a vállalhatatlan kockázatot, amivel emberéleteket veszélyeztet?

Kérem, szavazzanak.

Kraftwerk tribute project: Trans Europa Express

Updated: rev 0.2

még majd dolgozom rajta.

Trans Europe Express

Ha már megígértem a gyerekeknek:

I Feel Love

Valami veszettül elkezdtem vágyódni egy basszusgitár után, és sajnos már ismerem ezt az érzést, amikor valamit képtelen vagyok kiverni a fejemből, legyen az egy A betűs nő, egy francia versenybicikli vagy egy ritka dízelmozdony, és árkon-bokron-tűzön-vizen át, és beyond any racionalitás a végén valahogy csak-csak megszerzem amit akarok, nem törődve közben a körülöttem emiatt romba dőlő sorsokkal, megnyomorodó emberi lelkekkel, testekkel, egzisztenciákkal, méltóságokkal és jóhírekkel, beleértve a sajátomat is.

És sajnos már azt is pontosan tudom, egész pontosan, a legkisebb részletekbe menően, hogy milyet akarok. És minden lelkierőmre szükségem van, hogy ne kattintsak arra a kibaszott buy now linkre. Legalábbis ma még ne.

Igen, kedves barátaim, magyar polgárok, tisztelt választóim, minden férfi életében eljön az a bizonyos rettenetes kapuzárási pánik, amikor is felrúgva a józan ész minden szabályát, irreális pánikdöntésekkel próbáljuk hasznos (használható) életszakaszunk utolsó pillanataiban még gyorsan bepótolni mindazt, ami veszni látszik: gyorsan veszünk egy piros sportkocsit, otthagyjuk az öregecskedő feleségünket egy nyafka kis huszonéves fruskáért, ráborítjuk az asztalt a főnökünkre, bőrnadrágot és motoroscsizmát húzunk, wakeboardozni tanulunk és megvesszük életünk első hawaii ingét és Stetson napszemüvegét.

Vagy veszünk egy disznó mód röfögő basszusgitárt, felkéreckedünk vén barátaink mellé a színpadra, és nyomjuk a rakenrollt, ahogy a csövön kifér.

Pár évvel ezelőtt vettünk az anyámnak a 70. születésnapjára egy zongorát. Nem igazit, mert az nem férne el, csak egy midi billentyűzetet meg egy hangmodult, de teljesen zongora a dolog, abszolút zongoraélmény rajta játszani.

Az anyám fiatal korában nagyon jól tudott zongorázni, szeretett is, kiváló hallása volt, gyorsan tanult, falta a klasszikusokat, de aztán felnőtt korára valahogy elmaradt a zongorázás, meg a háború, meg a forradalom, meg a nácik, meg a kommunisták, meg a zsidók, úgyhogy mindig volt valami, ami miatt az elmúlt 50 évben szóba se jött többé a zongora.

Most azonban nyugdíjas korára, hogy majd most végre lesz rá ideje, satöbbi.

Igenám, nagy lelkesen elővette az ezeréves kottákat, elfészkelődött a széken, és a billentyűkbe csapott – volna, ha engedelmeskedtek volna a kezei. Dehát nem. Úgy látszik, 50 év kihagyás nem múlt el nyomtalanul. Na akkor nézzünk egyszerűbbeket, nem kell egyből a Mozartot kereszbe lenyelni. Nade a Bartók meg a Kodály se ment. Meg a bárgyú kis Chopinek se. Schubert dettó.

Szép lassan be kellett látni, hogy hetvenéves korára tökéletesen elfelejtett zongorázni. Kicsit később az is kiderült, hogy elölről kezdeni se lehet már: nem csak a zongorázás képességét, hanem a tanulás képességét is elveszítette.

Zavarbaejtő. Kár, hogy nem korábban vettünk neki zongorát, dehát tényleg nem volt se pénzünk, se helyünk, és ezek a digitális cuccok alig pár éve léteznek. És ha korábban vettünk volna, akkor mikor kellett volna, hogy ne legyen késő? Hány éves korában veszíti el az ember a tanulás képességét?

69 évesen?

60?

55?

50????

Mindenesetre a fiam intellektuális fejlődésére hivatkozva elkommunizáltam tőle az immár parlagon heverő születésnapi zongoráját. Hazudtam. Teljesen nyilvánvaló, hogy a Marcit nem érdekli a zongora.

Én tanulok pánikszerűen.

Van ez az online spamfeljelentő űrlap, úgyhogy én most a nemzeti összefogás jegyében bewamzerolom első ízben mondjuk a Démétér Ház Alapítványt, aztán meglátjuk mi lesz belőle.

Egy jó negyedórám ráment, de kurvára rühellem a pitiáner ügyeskedő kreténeket, mondtam már? Valamint az NHH dolgozzon kicsit az adóforintjaimért.

update: egyelőre az nhh szervere kissé tájmautos, aztán a certificate letöltése se sikerült, háááábazmeg mibűl gondoltam, hogy majd pont ez fog működni.

update2:

Sikeres beadvány beküldés
Elektronikus érkeztető azonosító: 12534010201005051028004387

Dokumentum mentése a C:\Documents and Settings\root\.epa/data/outbox könyvtárba…
A mentés sikerült.

Kirúgtam tegnap egy ügyfelemet, ami pályafutásom során talán másodszor fordult elő. Általában óvakodok az ilyesmitől, mert ugye sose lehet tudni, és inkább igyekszem megvárni, míg a nemkívánatos kliensek maguktól felszívódnak, de ez a faszi most nagyon kiverte a biztosítékot.

(more…)

Most, hogy azt hinnéd, nincs más választásod, szerkesztőségünk ad neked egy utolsó utáni esélyt, hogy élj alkotmányos szavazati jogoddal, és – amennyiben ez még érdekel téged egyáltalán, – tippeld meg a kialakult helyzet következményeit.

Több válasz is adható!

Az eredményeket majd elővesszük 4-8-20-50 év múlva, és egyáltalán nem fogjuk érteni, hogy miről is szavaztunk, meg miért is.