Author Archive

Choose life

Thursday, December 15th, 2016 by

Aaaaaa, óóóóó!:)

Monday, December 12th, 2016 by

http://offbeat.blog.hu/2016/12/09/a_pornhub_masfel_perc_alatt_finoman_betolta_az_idei_karacsonynak

amikor elakadnak a torkomban a könnyek

Saturday, December 10th, 2016 by

… megnézem ezt, és a probléma nyomban megoldódik

pszichopátia

Friday, December 9th, 2016 by

azért szeretek pszichopatákkal dolgozni, mert nem folyatják rám a ragacsos érzelmeiket kiszámíthatóak és rendkívül hatékonyak (tudnak lenni, ha kellőképpen kecsegtetve vannak).
uis nincs annál kiszámíthatóbb, mint amikor valaki kizárólag a saját érdekeit veszi figyelembe.
(azért a legeslegjobban még mindig egyedül szeretek dolgozni.
egy egészen kicsi tímbe egy db pszichopata munkastílusú személy is elég.)

az archívumból, folyt.

Tuesday, December 6th, 2016 by

„Talán mégse a költözés volt. Hanem hogy rájöttem, hogy ezentúl örökké egyedül maradok. Hogy bennem van a fal, a héttorony, hogy maga volt benne az utolsó tégla, már bennem, hiszen magának mit számított; hogy végtelenül egyedül vagyok és maradok is, ráadásul ez az ún. NORMÁLIS, az emberek így élnek, egymás mellett, és mégis külön, de én nem bírok így és nem is tudok,  és elegem van már az egészből, kötelességtudatból élni, pardon, vegetálni, nevetséges, begyógyszerezve tántorogni, fúj, közben meg ezt se tudnám leírni tisztán, és amúgyis mit kínlódjak tisztán, amikor nincs más, csak a rohadt konfliktuskerülés és kötelességtudat.
Ma anyámat felhívtam, hogy nem megyek ki elé szerdán, azaz nem találkozunk, felhívta a figyelmemet, hogy ne igyak és ne nyugtatózzak. Mikor mondtam, hogy nem ismeri azt a helyzetet, amiben vagyok, akkor megtudhattam tőle, hogy ez nem megoldás, szembe kell nézni, blablabla. Ugye milyen igaza van? Maga is tudja, hogy nem megoldás. És még hányan tudják! És én is milyen sokáig tudtam!
Az élet nem ez! Nem a napok óta mosdatlanul fekvés, nem a tántorgás, nem, nem. Az élet a gyapjúpulóver, az alapozó, a szemfesték, a munkálkodás, a család, az idő kereke, az alázat, a kötelesség, a frissen porszívózott szőnyeg. Az őrülteket csak messziről nézzük, hátha cseppfertőzéssel is, á, abbahagyom, úgyse fogja fel, és ez a maga nagy szerencséje, különben a rács nem ezen az oldalán lenne. Ugye sohase fog megérteni? Ugye jobb is?
Jut eszembe, ha nem megyek szerdán, akkor nem tudok. Mármint járni. (more…)

natural selection

Friday, December 2nd, 2016 by

a szelektív hulladékgyűjtőket úgy helyezték el, hogy csak az úttestről lehessen elérni:D

az archívumból

Wednesday, November 30th, 2016 by

„…Amikor ott állt a drága pulóverében, az egész konszolidált életével a háta mögött, meg mindennel, amiért megdolgozott és megszerzett, és ami nekem nincs és nem is lesz soha, a magabiztos mosolyával, és azt mondta társalgási tónusban, hogy az orvoslásban nincs eredménykötelem, én pedig ott ültem mosdatlanul, 3 féle pszichiátriai gyógyszert szedve, amit nem merek abbahagyni, holott annyira szeretnék, szorongva a jelenben és rettegve a jövőtől, akkor ez nekem, mondom, nekem!, azt jelentette és jelenti most is, hogy az, hogy a beteg jobban legyen, netalán életben maradjon, nem része a protokollnak. Vannak ezek a gyógyszerek, a próbálgatás, a kísérlet, a ‘hatásmechanizmusa nem ismert’, és van a beszélgetés, pardon, a hallgatás, és aztán mindez vagy ér valamit, vagy nem, és mindez természetes, hiszen semelyik orvos se arra esküszik fel, hogy meggyógyítja a beteget, hát jól is néznénk ki, az egy másik pozíció.
Viszont mindenképpen ott van vele, és holding, és elfogadja, és ‘ez sokszor többet ér, mint maga a terápia tartalma’, és akkor az jutott eszembe, hogy basszameg, ugyanúgy függök magától is, mint bárki mástól, akitől függök, csak már nem emberként, hanem hogy jajmileszvelem, ha nem járok. Mintha bármi garancia létezne. Még a gyógyszerekre sincs.
Nem akarok függeni emberi lénytől soha többet ezen a világon. (more…)

let’s be alone together

Monday, November 28th, 2016 by

Let’s see if we’re that strong

 

factory version, 100% organic, integrated by default

Sunday, November 13th, 2016 by

 

melodráma télen

Friday, September 2nd, 2016 by

Mindig is aranyos volt.

Ez még akkor is látszott rajta egy kicsit, amikor megöregedett, és kétségkívül végképp megbomlott az agya. 

Vagy talán a második volt előbb? Ki tudja. És végül is… Nem teljesen mindegy?

Nyugodtan üldögélt. Mindig akadt valami előbb-utóbb. Ebben a korban már amúgyse eszik sokat az ember.

Hideg volt. Ez az egy baj van. Ha mozogna, talán nem fázna. Viszont akkor többet kéne enni. És ez a cipő is… Szóval üldögélni jobb.

Nemigen beszélt senkivel. Nem sokat látott, és amúgyis egy másik világban élt. Hogy az jobb volt vagy rosszabb ennél? Ki tudja. És végül is…

Nem számolta, de sok tél elmúlt már. Bár gyűlölte az alkoholt, tudta, hogy úgy könnyebb. Lenne. Mégse sikerült soha. Mindig felébredt. (more…)