Author Archive

Donovan–Idegteke: Törlendő poszt

Thursday, June 29th, 2017 by

Minek is bármi többet írni?

Friday, June 16th, 2017 by

Aki dudás akar lenni

 dudanóta

Aki dudás akar lenni,
Pokolra kell annak menni,
Ott kell annak megtanulni,
Hogyan kell a dudát fújni.

Három a tánc mindhalálig,
Kivilágos kivirradtig,
Kicsi nékem ez a ház,
Kirúgom az oldalát.

Általam híres e föld:)

Tuesday, May 30th, 2017 by

 

 

 

Hangutánzás

Wednesday, February 22nd, 2017 by

Élt egyszer egy hangutánozó művész, aki képekkel utánozta a hangokat. Az általa vizuálisan leutánzott hangokat értelemszerűen a süketek is „hallhatták” – a szemükön keresztül.

s félő reménye kelt

Thursday, October 20th, 2016 by

Egyszer valaki elgépelte, vagy rosszul emlékezett, és azóta így terjed ez a sor a mindenérdemű világhálón:

A félő reménye kelt

s_felo_remenye_kelt

Kis színes

Sunday, September 11th, 2016 by

Amikor a híreket látod BÁRMIRŐL, amiről első kézből származó ismereteid vannak:

 

Bizonymondat, néktek

Wednesday, August 17th, 2016 by

Aki nem fázik, az megfázik. Aki sosem szokott jóllakni, az elhízik. Aki feltétlen büszke magára, annak hamarosan semmi oka nem lesz rá. Akinek nincsenek kétségei, az melléfog. Aki délcegen megveti a lábát, azt elsöpri a legkisebb fuvallat. Aki úgy érzi, túl fegyelmezett, az hamarosan elzüllik. Aki biztos benne, hogy küszöbön áll a fényes eredmény, az végképp nem jut többé soha semmire.

Mert nincs kisebb, mint a parány, nincs szebb, mint a pompa, nincs megrázóbb, mint a borzadály, nincs távolibb, mint a messzeség, nincs elkeserítőbb, mint a kétségbeesés, és nincs ijesztőbb dolog, mint frászt kapni.

Utolsó bejegyzésem

Wednesday, August 3rd, 2016 by

Most pedig leírom a világ leghosszabb hatásszünetét tartalmazó, ezért – híres sarokkőként – soha feledésbe nem merülő, prózai művét, amelynek második sorát már csak azért írom, hogy utána még ennyivel is hosszabbnak tűnjön a hatásszünet (ugye, azt mondanom sem kell, hogy innen jön a hatásszünet)

Énekek éneke

Saturday, July 2nd, 2016 by

Áramszünet Pest nagy részén 2016. június 29., éjjel

Wednesday, June 29th, 2016 by

Láttam, lekapcsolták a villanyt,
Míg pislantott a baglyod
Huhogunk: Hát mit látsz mostan?
Mint erdőben sötét majmok

Látom mégis Buda várát,
Török fürdő villan
Lelkembe pecsétet nyomva
Mely soha el nem illan

Feljöttek a csillagok
Ki gondolta, hogy még ragyog?
Hogy ragyog?
Ki gondolta, hogy egyáltalán
Még vagyok?

Ki süvölt még?
A sötétbe szorult féreg?
Ha beleszorult, és még érted
Mert ki tudja már, mit mond a szó?
Ha nem a nyájas, nyájas olvasó?