Egyremegy

Ma is elolvastam a Jókenyér papírzacskóján a feliratot, hogy „Vásároljon nálunk holnap is”, és ma is elhatároztam, hogy rendben, holnap vásárolok náluk. Pedig eredetileg ma akartam.

Jó, elárulom: Én, robot, megnéztem az I, robot (Én, robot) című filmet valahogyan. Mióta magas a jövedelmem, kenyérre sem telik, ezért letöltöttem ingyen az internet egyelőre(!) önzetlen és hűséges kebeléről.

Mondom magamban: a vén hülye Asimov biztos csak azért lett híres, mert kitalált egy leleplezhetetlen költségvetési csalást, és az így befolyt dollármilliárdokból tompa agyának ízléstelenül bugyuta szüleményeit beírta a világirodalom mindeddig halhatatlan történelmébe. De nem. Isaac Asimov tényleg a komposztkupac legaljáról szállította az erjedés hőjét a felszínre. Persze talán az eredetit is el kéne olvasni, nem csak a Konyec, ólsztár márkájú cipőket forgalmazó tőkebuborék jóvoltából létrejött (jöjjön el a te lábszagú országod) odaégettprocesszor-szagú, kékcsillagos szemüvegen átszüremlő verzión lelkendezni.

Nos, én aláírom, hogy akik ezt a filmet megnézik, azok legkönnyebben az alábbi konzekvenciákat vonják le magukban:

– Üsd-vágd, nem apád!
– Nekem kell egy ilyen robotcsávó!
– Ott van az a csöcs valahol a blúz alatt!
– Fú, a Will Smithnek mekkora nagy, kemény, de játékos bal karja lehet!
– Veszek egy új tornacipőt, egye fene. Olcsó és jó!
– Ezt milyen gépen renderelhették!
– Vajon tényleg ilyen légzsák lesz a jövő Audijában?!
– Szerintem a végén beleszeret!
– Nahát, meg bírok inni két üveg sört pisilés nélkül!
– Ehhez jön még a rezsi, a kamat, az infláció: nem fog sikerülni!

Én viszont…

Nem (pusztán) dicsekedni akarok azzal, hogy a vak VÉLETLEN (hiszen másért biztos nem) csakis a kombinációs készségemért szerethet engem, és ezért egészen más következtetésre jutottam a film megtekintése kapcsán. Nekem a kínai cirkusz csinnadrattája mögött a bepunnyadt, púpos Izsák bácsi jelent meg, amint elhanyagolt körmével fikagolyókat gyúr, és közben az idegpályái olyan balettelőadást tartanak a fejében, amelyet a föld felületén eltáncolva műholdképen is élvezni lehetne.

És most rögtön – írásomnak azonnal vége! – belenyomom szubjektív lényegem babszemét a nyájas olvasó fárasztó jófejkedéssel és kétségbeejtő képzavarokkal fellazított agykérgének zsíros termőtalajába: a tátongó VÉGTELENSÉG azért „engedélyezte=parancsolta” számunkra ezt a mostani, tűzvészszerűen pusztító műszaki fejlődést, mert annyira fontos számára az emberekkel „közölni”, hogy: – Helló-belló, mosolyogjatok már rám (még ha testem nincs is), vegyetek észre csipás lelki szemecskéitekkel! Most, hogy tébolyult és öntelt ámokfutásunk egyre nyilvánvalóbban a végkifejletéhez közeledik, ez a mosoly vagy megjelenik, vagy nem.

Régebben „létrehozta” pl. az atlantiszi kultúrát, akik már egytől egyig olyan bölcsek, önzetlenek és melegszívűek voltak, hogy hozzájuk képest Gandhi láncfűrészes gyilkos, Einstein meg gyépés. Ott éltek az iszapszemű atlantisziak tízezer éves, káprázatosan jóságos és önzetlen kultúrájuk mind a hétmillió versét magukban szavalva, amelyeknek ma egyetlen gondolatától egy online kaszinó tulajdonosa rögtön felcsapna erdőkerülőnek. Tízezer éves kultúrájuk alatt egyetlen, elviselhetetlen bűzt árasztó, halálos betegségek százait terjesztő élősködőt sodortak majdnem a kipusztulás szélre, de az is az első ezer évben történt. De nem, de nem! De nem hittek semmiben! Nem is volt rá szükségük abban a teljes tökéletességben. Szilárdan meg voltak róla győződve mindannyian, hogy a nagy semmi fingott egyet, és a merő véletlen fintoraként létrejött az idő, a tér, az anyag és az értelem friss sajtgurigája. Na meg az az izé, a lélek, nemes penészként csak úgy magától ránőtt.

A magányos más DIMENZIÓ annyira „vágyott” rá, hogy valamelyik teremtménye végre rámosolyogjon, hogy „hagyta” rotyogni a büdös és harapós majmok hisztérikus vegykonyháját – „teret engedett” a Föld bolygót elemésztő úgy nevezett műszaki haladásnak – és „várja”, hogy mi emberek is teremtsünk Valakit. Egy robotot. Egy mesterséges intelligenciát. Egy önállóan gondolkodó lényt, félelmekkel és reményekkel. Még ha az csak egy @ is (ejtsd: kukac). Amint ugyanis teremtünk Valakit – látjuk, milyen gyötrelmes felvenni Vele a kapcsolatot, hogy bár úgy vág az esze, mint egy ipari lézer, mennyire nem vesz rólunk tudomást foszlányos gondolkodású csemeténk, sőt, ellenünk fordul, pedig mibelőlünk van – akkor jöhetünk csak rá, hogy mennyi egy meg egy meg egy…

Az 1rem1 laboratóriumában hosszú és fáradságos kísérletezés eredményeként sikerült közönséges szarvasbélszínből 99,99% tisztaságú, tömör székletet előállítani. A folyamat mellékterméke harmincezer forint megtermelt bevétel, valamint egyebek mellett ez a bejegyzés.

Mától tizennégy új névvel bővült az anyakönyvezhető utónevek felsorolása:

Férfi:
Genőcs
Grődöny
Heregár
Hikomér
Irkó
Rotyőr
Vospány

Női:
Bűzsa
Csuholta
Csottva
Csüvesz
Fetymőc
Helrézer
Lepete

Meghallgatom

Egy beteg régésznek azért nem hosszabbították meg az ásatási ösztöndíját, mert rosszak voltak a leletei.

(Tálalási javaslat! Az űrlény nem tartozék.)

Az 1rem1 szakértői gárdája űrlényekből készült fogások elkészítésére alkalmas, speciális edényt fejlesztett ki. Rendelje meg még ma! Most csak 73 000 Ft + áfa.

Az új matróz az első nap felháborodva mondja az öreg matróznak:
– Bátyám! Most jövök a raktérből, ahol valaki szemlátomást kusztogatja a zsákokat.
Az öreg csak felröhög:
– Te be vagy rúgva, Kisfiam!
Nem hagyja annyiban, megy a fedélzetmesterhez:
– Uram! Jelentem, hogy lent a zsákok ki vannak mind kusztva.
Az megmerevedik, majd rákiált:
– Súrolja csak fel a fedélzetet kétszer, hogy kitisztuljon az agya!
„Igazságtalanság!”, gondolja az újonc, és megy az első tiszthez:
– Alázatosan jelentem, a raktérben kusztást észleltem a zsákok tekintetében!
Az első tiszt feje vörös lesz, és csak rászisszen:
– Maga az első kikötőben ki van rúgva.
Gondolja magában az újonc, hogy ő bizony kiáll az igazáért, és megy a kapitányhoz. Az ajtó előtt megtorpan, és meredten néz:

(poén commentben)

Kincsért tartott mohó markod
Büntetésből szórja tele
Üveggyöngyeső szitál

Gyémántokért vívott harcod
Jutalma a magány tele
Koldus élet, őszi táj

Utánam sír, értem ragyog
Kérni sem kell,
Hinni sem kell

Nekem tavasz magam vagyok
Útra kelek
Itt a reggel

Nem törődök, csak a kéjjel,
Felmérik mások a kárt
Mindenkit felpofoz éjjel,
Nappal ki magának árt

Óh, dehogy, eljátszani nem nehéz
Vidám kedvem túl-áradó
Mert jól leszek, hogyha úgy teszek
Magányom sosem látható

Óh, dehogy, eljátszani nem nehéz
Ez egy jelmez, benne meg-bújok én
A porond oly tág, az árnyam belevág
Itt hagytál, hol elvakít a fény

Valóságos nagyon, ha úgy teszek
Valóság szívemen
A fájdalom, ha engedem

Dehogy, játszani ezt nem nehéz
E cirkuszba hívlak ma még
És láss csodát, milyen nem vagyok hát
Láncom arany – láncként hordom én
Így játszom, hogy szíved még enyém

Valóságos nagyon, ha úgy teszek
Valóság szívemen
A fájdalom, ha engedem

Dehogy, játszani ezt nem nehéz
E cirkuszba hívlak ma még
És láss csodát, milyen nem vagyok hát
Láncom aranyláncként hordom én
Így játszom, hogy szíved még enyém

TABLE MOUNTED INJECTORS ARE NOT ALLOWED TO MOUNT ON THE TABLE

AZ ASZTALRA SZERELHETŐ INJEKTOROKAT NEM SZABAD AZ ASZTALRA SZERELNI