… a demokrácia, vagyis a piaci automatizmusok jól prosperáló működése. A jó demokrácia szolgálja ki a leghatékonyabban a kukacot (jele: @) az összes struktúra közül. A demokrácia a @metabolizmus, vagyis a @egészség; az „emberséges” emberek a @sejtek, egy-egy „tégla a falban”, vagyis a @ építőelemei; az internet a @idegrendszer; a reklámok és akciók a @enzimek és @hormonok, a recesszió a @láz, vagyis egy védelmi reakció, míg a háború a @seb (amely beforr); a terror olyan @sérülést okoz, amely nem ölheti meg, csak megerősíti a @-ot; az anarchia egy @mérgezés; a zsarnokság a @betegség, ezen belül a nácizmus a @baktérium, a kommunizmus a @gombásodás, (a szervezetben a gombák és baktériumok egymást tartják kordában, és csak akkor okoz egyikük tüneteket, ha elhatalmasodik a másik rovására); a hekkerek és vírusprogramozók természetesen a @vírusok, a természetes antibiotikumok az elkapott, és a nem természetes személyeknek dolgozó ellenhekkerek; a korrupció, a maffia, a kartellek és trösztök a @rák. A @ösztönt a világpiac automatizmusai alkotják. A pénz a kukac lelke. A bankrendszer a @szem, a @retina a tőzsde. A szem a lélek tükre.
A kukac legfontosabb érzékszerve a szeme. Itt kapja a létfontosságú információk többségét környezetéről. A @ jelenleg csak gazdasági folyamatokat lát, és csak ösztönei, a világpiaci folyamatok vezérlik, nem pedig tudata, a mesterséges intelligencia, hiszen az ma még gyerekcipőben jár. A @szem, vagyis a bankrendszer szükségszerű internetalapúvá válása kötötte be a @szem adatait a @idegrendszerbe.
Nem minden ember @sejt. Csak az ember két kibékíthetetlen aspektusa közül az egyik képez @sejtet: az „emberséges” emberi aspektus (pl. egy finom érzésű orvos vagy mérnök). Egy ösztönlény (pl. egy nagyon elmaradott afrikai törzs tagja) még nem alkalmas @testképzésre. Ez a két típusú ember egyébként egymást kölcsönösen nem veszi emberszámba, pedig mindkettőben megbúvik a másik.
Mindez így van jól, tehát nem kell ellene semmit tenni, és természetesen nem érdemes a demokráciát anarchiával vagy zsarnoksággal aláásni, viszont ne is tápláljunk romantikus elképzeléseket róla, hiszen eleve olyan, mint a horizont, amely felé csak haladni lehet, de elérni nem, így bármit is képzelünk bele, az csak egy vízszintes csík marad. Aki távlatokra vágyik, befelé néz.