Egyremegy

hazaér, de nemám szépen behajt „igényessen, szépségessen”, ahová szokott, hanem ernyőt nyit, táskát, cekkert, pulcsit ragad, mert reggel még azt hitte, kell majd, foga közt a kulcscsomóval bekászálódik valahogy a kertbe, aztán a bejáratig, lerugdalja a lépcsőn tolongó sárga csigákat, amelyeket a lassan unalmas monszun serkentett ilyen magasságokba, aminek azért megvan az az előnye, hogy a fűmag, amit az ember (na jó, én) elszórt az esőzések hírére, rohamosan nő, kis szépséghibával ugyan, mert a viharok,  meg a pocsolyák  az egyenletes szétszóráson módosítottak annyit, hogy foltokban nő csak a kopasz helyeken, de a  gyors növekedés helyes  is, bár úgysem fogja utolérni a gazt, amit úgysem lehet levágni megfelelő hosszabbító hiányában. 

Szóval a cucc nagy része, és maga a kocsi is kint marad,  és kint marad Csodálatos Nalaya mai  megkésett  anyáknapi ünnepségén átadott remekműve is (nehogymár elázzon!), amelyből könnyek közt arról értesültem, hogy a három kívánsága közül az első, hogy legyen barátom, de az nem lesz nekem nehéz, mert ahogy írta, „szívemben is gyönyörű vagyok”, úgyhogy  csak erre fókuszálok erősen, miközben kenem a vacsorára kért lekváros kenyerét, amiről tudom jól, hogy annyira nem fitneszes (legalább rozskenyérre kenem), de Nalaya most árulta el az írásban (Írásban), hogy időnként a zsebpénzéből egészségtelen ételt is vesz direkt, mer az jó. Mondjuk, nincs sok zsebpénze, úgyhogy annyi belefér, és azt persze nem kötöm az orrára, hogy gyakran eszem én is kfc-ben, mert nekem meg az a jó.

Véletlenül gyakran odanézek, ahol a kutya szokott ülni, figyelmesen a jógazda pillantásával befogva a teret és a jelenlevőket,  nehogy lemaradjon valami fontos, rá is tartozó dologról, de, mivel majdnem mindenről azt gondolja, hogy rá is tartozik, így  megesik, hogy nem ér oda egyszerre két helyre. Ahol ülni szokott, nem ül senki, de nem is várható ez el tőle, tekintettel arra, hogy elveszett, és én DIREKT nem gondolok arra, hogy utálja az esőt és félhet és éhes lehet, és nem is igen érti, hogy hogy a fenébe került oda, ahol van. Nem tudom, hol van. ARRA gondolok, hogy bármikor megszólalhat a telefonom, hogy megtalálták, arra gondolok, hogy Nalayának fel kellene próbálni azt a bermudát, amit vettem neki, mert ha nem jó, holnap kicserélem, az egészségtelen ételekre, és megint arra, hogy milyen vagyok a szívemben, aztán arra, hogy a képet, amit találtam, kicsinyíteni kellene, mert így, ahogy van, nem fogadja el az a kutyakeresőkereső fórum, de kicsinyíteni nem tudok kilobyte-okat (jó, nem vágok fel, nagyítani se tudnék.  egyátalán van olyanra szükség bármikor is?), úgyhogy felhívok két barátnőt, de amit tanácsolnak, nem működik, és felhívok egy régi barátot, aki annyira régi, hogy már őszül is, de valamiért kiakad, ha ezt szóvá teszem, pedig szerintem nincs semmi abban, ha szóvá teszem, hiszen ő volt az első, akivel a lépcsőházban úgy csókolóztam, hogy csak na, és ez azért megalapoz némi bizalmaskodást. Tudom ám, hogy nem haragszik komolyan (nem szoktak), csak úgy csinál, de persze segít és megoldja, mert sokmindent tudok egyedül, de azért bőven nem mindent.

Például egészen magamtól viszem holnap műszaki vizsgára a kocsit, mert – mit ad isten –  holnap jár le, és már a múltkor is majdnem megbüntetett a rendőr, mikor megállított és már hónapokkal azelőtt lejárt, de aztán megkérdezte, mi vagyok, mivel foglalkozom, és mégse büntetett meg, ami  nem a kivételezés miatt volt, hanem azért, mert az egyik ott jelenlevő szerint nem tudta, mi az a titulus, amit mondtam neki, ami nem a rendőr hibája, mert senki nem szokta tudni, épp ezért vagy nem is mondom meg, csak ha nagyon muszáj, vagy úgy válaszolok, hogy rögtön körülírom, amitől persze mégfurább lesz, és csak néznek rám, hogy mivan.  

milyen késő lett…milyen csönd van… és milyen éhes lettem…

kenek magamnak is lekváros kenyeret. tudom, hízlal, de végül is az a lényeg, hogy a szívemben milyen vagyok, nem?

This entry was posted on Wednesday, May 26th, 2010 at 00:06 and is filed under csakúgy. You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.