Bajnok Center

by

– elnézést… izé… ez egy irodaház?
(ugyanis tök sötét van, pontosabban annyi fény, amennyi beszűrődik az üvegajtón, amin éppen bejöttem, és az ún. recepción ül egy férfi melegítőben /legalábbis oldalt világít a nadrágján két fehér csík/.)
– igen!, mondja sértődötten, holott én aztán igazán nem tehetek semmiről.
– kicsit sötét van…, jegyzem meg bátortalanul, miközben úgy érzem magam, mintha egy 30 évvel ezelőtti SZOT-üdülőben lennék késő éjjel.
közben jönnek Mások is, Bentről Lefelé, és az egyik megkérdezi, hogy vajon ki lehet-e nyitni az ajtót, mire megijedek, hogy örökre itt maradok, de hát valahogy bejöttem, és már akkor is sötét volt, hát de nem? aztán lesz Fény, 3 mp-ig, majd megint nem, és akkor már meg vagyok sértődve, mert Nem Törődik Velem, és mindjárt itt hagyom a két parfümöt, hát elmennek a sötét (!) picsába már!
levegőnek néz, de mentségére szóljon, hogy amúgyse látni semmit, és tényleg folyton basztatják, hogy ‘ugye ki tudod nyitni manuálisan a garázst’, és ‘szólt már valaki az ELMŰ-nek?’, meg effélék, és jönnek le ilyen múlt századi rendszeri figurák, hát milyen cég székel itt vajon?! (de jó, hogy nekem nem kell ide járnom, csak webparfümért!)
— és… kell ahhoz áram, hogy kiadja nekem?
— nem!
nahálisten, akkor viszont nem fogtok elüldözni, azért is megvárom! alkalmi vétel volt, ugyanis az egyik teszter, és így feleannyiba kerül; remélem, maradt is benne egy kicsi azért.
–…, már feltéve persze, hogy megtalálom!
de már hiába ijesztget, befészkeltem magam a könyökömmel a recepció peremére, és nem mozdulok; már meg is szokta a szemem a sötétet, ugyanis sötétben is látok, ez családi vonás, akárcsak a környezettől független testhőmérséklet, meg még pár ilyesmi, amire nem térnék ki ehelyt.
és megtalálja, sőt mondja, hogy bontsam csak ki (‘már ha lát valamit, ugye…’), és magától felajánlja, hogy kidobja a göngyöleget, én meg hálálkodom, őszintén, és nagyon remélem, nem neki kell kinyitnia végül a garázst ‘manuálisan’, hanem annak a szocreál nyakkendős majomnak, aki megkérdezte.
miután pontosan kiszámolom a pénzt, hogy ne kelljen keresgélnie a visszajárót a sötétben, még megkérdezem, emberbaráti törődésből, hogy nem kell-e valamit aláírnom, mire ő, hogy ‘hát kéne, de én ugyan meg nem keresem a papírt’, majd biztosítom megértésemről, és ismét kimegyek a Fénybe (az ajtón, amin ki lehet, mert nem elektromos/elektronikus – hálisten).

ma reggel eszembe jutott, miközben dudorászva jöttem a Reggeli Fényben, hogy ez is egy olyan ciki lepattant irodaház (bár annyira azért nem, mint Az), egy olyan ciki lepattant környéken, és a Bejövő (kifelé meg értelemszerűen a Kimenő) Forgóajtó itt se elektronikus (ami tényleg vicces), hanem KéziHajtányú.
na és ezért lesz az, hogy mivel létezik ún. Lépcsőház is, amit hálisten szinte senki sem használ, mert a lépcső is ciki (meg még menni is kell rajta ráadásul, sőt mi több, először felfelé, és csak másodszor lefelé – ez egy ilyen játék), hát nem én leszek az, aki lekapcsolja a villanyt.

(hehe.)

Comments are closed.