Azt írja az újság, hogy holokauszttagadók ellen indult eljárás, de én ezt nem értem. Mégis mi a baj abban, ha valaki valamit tagad? Túl azon, hogy esetleg kockáztatja a saját józan eszébe vetett közbizalmat, dehát ez meg magánügye, nem?
Tekintsünk most el a natív zsidózástól, de ha én mondjuk hirtelen megvilágosodok, és holnap reggel arra ébredek, hogy nekem mostantól szent küldetésem valamit állítani, vagy tagadni, akkor az rajtam kívül mégis ki a faszt érdekelne.
Mondjuk kiállok a Moszkva térre, és ordítozni kezdek, hogy márpedig kommunizmus nem is volt, Kádár, Jaruzelsky, Ceausecu és Aczél György valójában lánglelkű hazafiak voltak és elkötelezett demokraták voltak. Akkor mi van?
És ha nyilvánvalóan hülyeségeket óbégatok, akkor mi van?
És ha nem annyira nyilvánvaló, akkor mi van?
Hogy lehet, és kinek áll módjában megállapítani, hogy a hülyeségek ordibálása mely esetekben bűncselekmény? Ki állapítja meg, ki foglalja törvénybe, hogy mi a hülyeség, és mi az, ami csak annak látszik?
Innen már csak pár lépésnyi kényelmes séta kriminalizálni a rendszerváltástagadókat, a szőröspinatagadókat, a homoszexualitástagadókat, a az olajszőkítéstagadókat, valamint “A Rock Örök és Elpusztíthatatlan” állítás tagadóit.