Egyremegy

Elloptak a biciklimet (a szemem lattara, de nem ertem utol a fickot), valamint meghuztak az automat a parkoloban (nem a szemem lattara).

és akkor megrázta magát, és… először is megmosta a haját.
(ami már majdnem a derekáig ért.**)
csokis samponnal.
majd kimosta az összes ruháját (inkl ágynemű), és kiengedte a madarait.
energikus volt és csinos, hiszen:
mindennap lépcsőzött.
jógázott.
és ugrándozott és biciklizett.
megint tudott mosolyogni.
megint hordott szoknyát.
és harisnyát.
és ékszert.
sőt sminkelt is.
meg sütött.
nem volt üres a hűtője.
nem vakarta el az arcán a (már nem létező) pattanásokat.
nem fájt a nyaka.
a háta.
a szeme.
az összes foga.
a veséje.
a mellkasa.
a lábszára.
megint tudott írni.
dolgozni.
jönnimenni.
élni.
szeretett hazamenni.
hiszen: nem menekült többé az álmaiba.

* a címnek semmi köze a tartalomhoz (bár persze ki tudhatja azt biztosan, ugye).  mindenesetre az előző poszt címéről (Buried) jutott eszembe. 

** update: levágódott.

(more…)

… mikor épphogy elkerülte az ezüstös fejsze, viszont megint gazdagodott sok szórakoztató sztorival és hasznos tapasztalattal (pl. milyen árnyalatú rúzs illik a 12 db tetraciklikus által előidézett szájkéküléshez, vagy milyen 15ször hányni éjjel egymás után, amikor az ember nemigen evett már napok óta (felszabadító); illetve milyen újabb (és term. ismét más /bár ezúttal szerintem helyes, mondanám, ha hinnék az ilyesmiben/ diagnózist tartalmazó) papírral bírni arról, h az embernek vaj baj van a fejé(be)n stbstb, ill egy szervi ok nélküli funkcionális zavarral, ami kivételesen nem a fejemben van, de annál szimbolikusabb (most a többire, amit már eddig is tudtam, azaz h milyen a pokol tornáca, ezúttal nem térnék ki).
tkp csak két dolgot szerettem volna igazából: kilakkoztam a körmöm (akinek van fogalma, az tudja, ez mit jelent), ill. (és ez a fontosabb) köszönöm, h megint körém gyűltetek szeliden, és vigyáztatok rám.

és akkor jön, feltartóztathatatlanul közeledik, és már érzed a tarkódon a leheletét. vajon hideg vagy meleg? sose tudod. és akkor becsukod a szemed és befogod a füled és legszívesebben kitátanád a szád és kiabálnál, h segítség. de nem kiabálsz, már jó ideje nem. és szúr és szorít, és bármit, csak ezt ne. tudod.
tudom.
és aztán elmegy egy időre, de a leheletének emléke ott marad a tarkódon, mint egy stigma. és tudod, h vissza fog jönni.
igen.
és akkor próbáld meg.
nem.
hidd el, érdekes lesz.
érdekes…
tudom, nem ez a szó jutna róla eszedbe. de ha már úgyis ott vagy, benne, ami mindennél rettenetesebb, akkor legyél benne teljesen. először is nyisd ki a szemed. és érezd át.
de fáj.
ez a lényege. talán azért fáj a tüdőd, az összes fogad, a mellkasod és minden csepp véred, mert nem engeded fájni a lelked. próbáld ki.
de félek.
naná. az hozzá tartozik. az egyik első dolog, amit megtanulunk, h féljünk a fájdalomtól. viszont fájdalom nélkül nincs semmi olyan se, amiért érdemes élni. talán azt hiszed, választhatsz a biztonság és a kockázat között.
talán igazad van.
de mivel nem tudod, hogyan kell köztük választani,  ez végül is mindegy.

Mennenk kempingelni ide, de, bazmeg, azt irja, hog vinni kell magaddal elektromos keritest.
Fassemegyekoda.

Ajanlanek egy blogot : http://bikeandbrewtour.com . A felesegem batyja meg ket baratja keresztulbicikliznek az orszagon. OK, nem teljesen, New Yorktol mennek Minneapolisig, onnan repulnek Denverig (a ket varos kozott csak zombik elnek, igy valoban felesleges lenne), aztan Denvertol Seattle-ig. Kozben annyi sorfozdet latogatnak meg, amennyi emberileg lehetseges.

Kaptam harom kurvanagy homart cserebe, mert vigyaztam ket nyulra, ket teknosre, ket macskara es harom patkanyra. A kerdesem az lenne, mi a francot csinaljak harom kurvanagy homarral? Elegge urgent, mert, gondolom, a nedves papirdoboz, amiben most vannak, elegge szuboptimalis elethely.
Az kizart, hogy elve bekurjam oket forrasban levo vizbe, a tenger meg azert messze van.

A kaliforniai tyukok koztudomasulag isznak. Itt most lenne egy foto egy szerfolott baratsagos csirkerol, amint epp a soromet fixirozza, de milyen vilag az?, sir fel bennem a repteren hajnal altal megtiport ego, ahol nem lehet telefonrol kepet feltolteni?! Es erdemes-e egy ilyen vilagban elni, meg akkor is, ha tudjuk, hogy a Metallica studioja nem tobb egy ocska raktarnal San Rafaelben, Friscoban pedig gyogyir a fentebb nevezett lelek/ego barminemu fajdalmara egy sourdoughba lottyintett nagy merokanalnyi clam chowder.