Archive for the ‘Advencsőr’ Category

Final Cut

Saturday, October 21st, 2017 by

Status adjustment

Wednesday, November 11th, 2015 by

Читайте,
завидуйте,
я –
гражданин
США.

ki korán kel

Tuesday, March 10th, 2015 by

…annak megmarad a pénze:)

ezúton is köszönöm minden résztvevőnek a sikeres kisbefektető-mentést:***

háttér:
https://www.quaestor.hu/sites/default/files/pdf/qep/quaestor_csoport_kozlemenye_20150309m.pdf
http://index.hu/gazdasag/2015/03/10/zsiday_a_quaestor-csod_nem_brokercsod/
http://index.hu/gazdasag/2015/03/10/mnb_a_quaestornal_is_meghamisithattak_az_adatokat/
http://index.hu/gazdasag/2015/03/10/beva_quaestor-csod_oncsod_kartalanitas/

köszön(t)ő

Monday, May 26th, 2014 by

közeledik a NagyNap, és olyan csiklandós idén, olyan meglepetéses és finom, nem úgy, mint tavaly, amikor nem volt ennyi napsütés, és kicsit bizonytalan volt minden, se nem úgy, mint tavalyelőtt, amikor nem emlékszem, milyen volt és nyilván jobb is, aztán a régebbiek, a kerek, amikor többen is mondták, fiúk is, hogy hát ez nekik is megviselős volt, meg az edzőteremben sírós, a szaunában kell amúgy, ott nem látszik, az sós volt, emlékszem, mikor mentem fel a lépcsőn a napsütésben, holott akkor még nem is sírtam, aztán a vérvételes, amikor nahátpontma, és reménykedtem, hogy ugye nem lesz semmi baj, annak ellenére se, hogy annyiszor és olyan nagyon éltem vissza magammal, és volt a lefényképezett, amikor copfokkal és ijedt arccal állok az erkélyen egy sütivel, és látszik, hogy annyira nem vidám, aztán a velencés, ami előtt próbáltam eladni a másik jegyet, hogy ne azzal kelljen végül, akivel halálszerelmesen megvettem két hónappal azelőtt, aztán a milánói, amit lemondtam, azóta se voltam ott, és a sok másik, amikre nem emlékszem, a fájósok, a félősök, a megfeledkezni próbálósok, a szomorúak, a magányosak, a menekülhetnékesek, a kényelmetlenek és a borzongósok.

egy ideje veszek olyan élelmiszert is, amelyiknek 6 hónapon túl van a lejárati ideje.

egy ideje, egészen pontosan karácsony óta, szeretek egyedül ünnepelni.

azt hiszem, nyugodt, kiegyensúlyozott, titokzatos és mosolygós öregkor vár rám.
azt hiszem tudom, hogy örülök ennek.

köszönök mindent.

a legjobb dolog életemben

Saturday, May 10th, 2014 by

olvasgatom Czapáry Veronika: Megszámolt babák c. könnyed, nyári, szórakoztató művét az erkélyen, a napsütésben, és arra gondolok egy jegeskávé meg egy csokitojás között, hogy a legeslegjobb dolog, ami történt velem egész életemben, az, hogy felnőttem.

hogy soha, de soha többet nem leszek kiszolgáltatva senkinek, hacsaknem égi vagy földi elnyomó hatalmaknak, de az előbbi magától értetődik, az utóbbit meg legalább nem kell szeretni.
hogy nem vagyok zsarolható már érzelmileg, de ha mégis, felnőtt vagyok, és felismerhetem, és kijöhetek belőle.
hogy nem függ a túlélésem mások kényétől-kedvétől (kivéve lásd fent), hogy nem kell félnem ok nélkül, hogy tudok magamról gondoskodni, hogy nem árulom el, nem adom ki és nem áldozom fel többé magam, hogy megtanultam idegenekre mosolyogni, hogy a külvilág többnyire nem félelmetes, és hogy van erőm, nem is kevés.
hogy van egy csomó képességem, melyeket ezentúl már csak akkor használok, amikor én akarom. például a gondolatolvasás képessége, nevezetesen hogy még azelőtt kitaláljam, mit akar tőlem a másik, hogy ő maga rájönne, és még azelőtt teljesítsem is. a láthatatlanná, hallhatatlanná stb. válás képessége, hogy véletlenül se zavarjak senkit. a fájdalmas testi működéseim néma és észrevétlen elviselése. bizonyos testfunkcióim ideiglenes leállítása. fegyelmezett munkavégzés hatalmas bánat közepette. nagyon megterhelő helyzetben az érzelmeim teljes leállítása. a (majdnem) minden körülmények közötti színjátszás képessége. a bármiről és bárkiről való lemondás képessége. vagy például a vérző lábbal akármeddig elgyaloglás képessége.

a kiképzésben az a jó, hogy egyszer vége van.

béoldal

Friday, January 17th, 2014 by

és akkor eléred a kör szélét, majd elindulsz visszafelé.
(persze nem ugyanazon az ösvényen, ezt mondanom se kell.)
mármint jó esetben elindulsz, rossz esetben meg ott maradsz, mert nem és nem akarod tudomásul venni, hogy már a kör szélén állsz. pedig ott állsz, hiába is tagadnád.
ha sokáig vered a fejed kidagadt nyaki erekkel a kör szélén emelkedő jelképes falba, akkor a végén a széléről sajnos egyenesen a közepén lévő fekete lyukban találod magad. ezzel nemcsak elszalasztod a visszafelé menés örömét, de ráadásul a falba verés során eltékozolod azt is, amid lehetne (és ez nem kevés). te tudod. (vagyis nem. ez a baj.)
visszafelé más jellegű az út: nincsenek hatalmas hegyek-völgyek, ellenben vannak végeláthatatlan puszták. (mondhatni, sivatagok.)
ha szeretsz gyönyörködni a tájban, könnyebb lesz, még élvezni is fogod. (persze ez utóbbihoz nem árt némi egészséges távolságtartás.)
egyre nehezebb lesz a járás, viszont több figyelmet szentelhetsz a tájképnek.
(már feltéve, hogy még látsz. szerencsére messzire általában igen. vigyázz, nehogy orra bukj!)
ha igazán jól csinálod, a fekete lyuk se rémisztő.
leülsz a szélére és lógázod a lábad. nyugodt vagy, szinte derűs.
eltölt a várakozás izgalma, hiszen tagadhatatlan, hogy sosem tapasztalt élmény vár rád.
magad ugrasz le, vagy magába húz?
ki tudja. de talán nem is fontos.
a lényeg, hogy hagyd magad.
amikor, régen, kibukkantál a fájó fényre, a kemény, hegyes, érdes világba, akkor küzdened kellett, máskülönben megfulladtál volna.
most pont, hogy nem kell. a küzdéssel csak rontanál a helyzeteden.
akkor az volt a nehéz, most meg ez.
de ha elengeded magad, és hagyod, hogy puhán magába fogadjon a Semmi, nyert ügyed van.
(aki hatost dobott, nem kell visszalépnie a SZOT-üdülőre.)

jó utat.

sportszelet

Monday, December 16th, 2013 by

ütögetünk egymásnak, van, akivel szépen megy, elegánsan mintegy, meg se izzadunk, szemünk-hajunk se rebben, nem tudom persze előre, mit ütsz, azért érdekes, de ha megütötted, rá tudok mozdulni azonnal és már megy is vissza, örülünk egymásnak, kellemes az egész, kisüt a nap, szép szerva volt ismét, ugyekösz.

aztán van, akivel nehéz, csúszkálás a sárban, nem értem el megint, tehibád, nem is, én vagyok béna, miértmiért, legközelebb húzzunk bele, á egyre rosszabb lesz csak. minek csináljuk? és, pláne, meddig. esik megint, köd van, hószita, csúszik, nemlátlak, hol vagy, és, főleg, hol vagyok én. és valami hajt mégis, még, remélhetőleg nem a győzni akarás.

aztán van, akivel egyáltalában nincs is pálya. ez az igazán izgalmas. csak haladóknak. (vagy hülyéknek.)

Wintertime Love*

Monday, June 24th, 2013 by

16 és fél éves voltam.
Elvittek minket Moszkvába.
Nem mindenkit, csak aki akart.
Vonattal mentünk.
Mi 3 lány (az egyik menyasszony, a másik komoly kapcsolatban, a harmadik /én/ szakítás után) az egyik hálókocsiban, ők 4 fiú (családi állapotuk ismeretlen) a másikban.
Évfolyamtársak voltunk.
Jaj, menjünk át hozzájuk; jaj, ne; jaj miért nem jönnek ők; jajjaj.
Végül átmentünk. Az egyiknek, saját kérésére, levágtam a körmét. Pont annak, akinek a legjobban tetszettem, ellenben nekem ő a legkevésbé. (more…)

Sucks

Wednesday, December 7th, 2011 by

Elloptak a biciklimet (a szemem lattara, de nem ertem utol a fickot), valamint meghuztak az automat a parkoloban (nem a szemem lattara).

aqua sea foam shame*

Thursday, February 3rd, 2011 by

és akkor megrázta magát, és… először is megmosta a haját.
(ami már majdnem a derekáig ért.**)
csokis samponnal.
majd kimosta az összes ruháját (inkl ágynemű), és kiengedte a madarait.
energikus volt és csinos, hiszen:
mindennap lépcsőzött.
jógázott.
és ugrándozott és biciklizett.
megint tudott mosolyogni.
megint hordott szoknyát.
és harisnyát.
és ékszert.
sőt sminkelt is.
meg sütött.
nem volt üres a hűtője.
nem vakarta el az arcán a (már nem létező) pattanásokat.
nem fájt a nyaka.
a háta.
a szeme.
az összes foga.
a veséje.
a mellkasa.
a lábszára.
megint tudott írni.
dolgozni.
jönnimenni.
élni.
szeretett hazamenni.
hiszen: nem menekült többé az álmaiba.

* a címnek semmi köze a tartalomhoz (bár persze ki tudhatja azt biztosan, ugye).  mindenesetre az előző poszt címéről (Buried) jutott eszembe. 

** update: levágódott.

(more…)