Hazajön?
Total Voters: 22
Loading ...
bevezetés:
indulás szántódra (8 km); komppal át tihanyrév; fel az apátságba; le az apátságból (uramfia megállít a jó kis lejtőn, azzal az ürüggyel, h kidurrant az elsője, ejnye); irány: kenese.
tárgyalás:
megérkezés kenesére, kenesei strand, jelen vannak: E (bnőm), Gy (gyermeke (2), kislány), később A (gyermek apja) + mi ketten. program: nagylányoknak büfében sörözés, kislányoknak bácsikkal kájtnézés, később pancsikolás. estefelé új szereplő: a büfés (B), aki nem mellesleg IF, de a javából. hát… rég volt velem ilyen. most, h ugyebár nemigen látok, jelentősen lecsökkentek az interakcióim a másfél méternél távolabb tartózkodókkal. de ő közelebb jött:) leült egy másik asztalhoz (már csak mi voltunk, ill a víz körül szédelegtek a du-i esküvő túlélői, akik még tudtak szédelegni), odahívtam, odaült. jah, még előtte kértem egy mézest, mert fáztam:) szóval hát… nem sokon múlt. megbeszéltük a családi állapotát (két gyerek, 22 és 15; 6 éve elvált, de együtt vannak, és kb fogalma sincs, mit akar, ill mindent egyszerre /ismerős/:). finoman rákérdezett, milyen viszonyban vagyunk U-val, aztán persze nem értette, de ezen nem lepődtem meg. elmesélte, h van két franciaágya a büfé felett, ott alszik. erre felvilágosítottam, h azért ez kicsit bonyolult lenne, lássa be, mire ő azonnal visszaidézte az egy órával az előtt megeresztett okoskodásomat, miszerint nem a dolgok bonyolultak, hanem mi tesszük őket azzá. közben E felajánlotta, h hazaviszik magukhoz U-t, és akkor a galambpár végre turbékolni kezdhet, de ez a megoldás vmiért nem tetszett. úh többórás italozás, dohányzás, kacérkodás és célozgatás után végül emberünkben győzött a fáradtság?, a józan ész?, és kellemes további mulatást kívánva felmászott a zugolyba. pontosabban felsántikált, mivel nemrég leesett a lépcsőn, ennek következtében a karja meghúzódott, a lábára meg sántított, vmint a napi reggel 5-től este 10-ig dolgozás következtében kissé fáradtka volt szegény. én pedig megőriztem plátói hűségemet (bassza meg a jegesmedve). hú, nagyon jó pasi volt…
elfogyasztott italmennyiség (az enyém): 12 cent mézes pálinka, 2 ü sör, rengeteg víz, 6 dl kóla.
befejezés:
11-kor Gy úgy döntött, h nagyon jól érezte magát, de mégiscsak kétéves, és húzzon már mindenki haza az ágyába. így hát asztalt bontottunk, és (toltál már be biciklit 2 m magas, rácsos forgóajtón? és ki, 12 cent pálinkával a hasadban?) elbúcsúztunk.
még előtte nagy sikert arattunk azzal a kijelentésünkkel, h márpedig mi a buli után hazabiciklizünk (term nem arra, amerre jöttünk, hanem körbe), majd amikor kiderült, h komolyan is gondoljuk, döbbent csend.
bár járni határozottan nem volt egyszerű, biciklizni sokkal simább ügy volt. U elsőlámpa nélkül nyomult, h ne legyen olyan unalmas. azért olyan 2 körül egy nagyonpicit elegem lett, és közöltem, h én most lefekszem erre a padra, és majd ha kedvem lesz, továbbmegyek.
végül hajnali 3-ra hazaértünk, kifosztottuk a hűtőt, majd édes álomba merültünk.
nem döntöttük meg a rekordunkat, messze nem, de a százas azért megvolt.
másnap 8-kor kelés, semmi másnap; köszönöm, körözött, orosházi vastagkolbász, fehérkenyér, anyusütötte kalács, házi kecskesajt, szőlő és bodzaszörp!
a fehérvári fagyizás ezúttal sajnos kimaradt, mert lekvárok vagyunk, és nemésnem volt kedvünk a mozgalmas éjszaka után az újabb 80 km-hez. hazafelé vonat, bicikliskocsiban 5 idegen srác + mi ketten olyan édesen aludtunk a földön, mint a tej. azért a pestizuhogót kihagytam volna, de szerencsére ezúttal sem olvadtunk el.
most meg ki a fasznak van kedve dolgozni???
