Egyremegy

- jóestét.
- szeretsz még?
- provokatív kérdés. nem.
- nade úgy, mint eddig.
- úgy igen.
- akkor jó. tartok tőle, h nem akarja többet.
- jó nő vagy, ne parázz.
- tudom. ennek semmi köze ahhoz. rád, asszem, nem hat ez.
- mi? nem értem.
- hát tudod, h idegesítő vagyok.
- minden nő idegesítő.
- de nekem a puszta létem irritáló! tudom, h nem érted.
- biztos szívtelen vagyok.
- nem, csak hülye. meg pontosan olyan, mint én. mikor mondta, h képzeljek el egy pont olyan férfit, mint én, akkor nagyon röhögtem, mert hát én már ismerek egy olyat.
- a lelki dolgokhoz nem értek.
- naszóval ez van, idegesítő vagyok (meg furcsa). megbékéltem már ezzel. mert ha nem lennék ezek, akkor már nem én lennék. nem lenne nagy kár, nem azért, csak mégis. szóval ez van. amúgy rám érhetnél már.
- majd szólok, ha lesz szabad időpont.
- ok. csókollak.
- csók.

***
- milyen jól nézel ki! és nem is lett pattanásos a bőröd?
- a szextől???
- nem, a léböjttől.
- ja, nem. már olyan tiszta vagyok. biztos a cigi teszi. meg a sör.

***

3/3, azaz hét/fő, és mégis hűséges vagyok hozzád, mássaldugás közben is veled beszélgetek ám. remélem, nem untatlak.
ha igen, csak nézd.
és persze egyesegyedül veled élvezek el.
(najó, a tolladdal. amit elloptam.)

mikor röhögve (szeretem, ahogy nevet) kergettük éjjel azt a fekete borzalmat a parkettán, ő puszta kézzel, én üvegpohárral, egymás megoldási módozatait (udvariasan) leszólva, de azért mégis együttműködve (előtte pedig megdicsért, h nem kaptam frászt, hát mégis mér kapnék frászt egy bogártól?!), és közben összekoccant az orrunk, akkor már tudtam, h az ágyban is meg fogjuk érteni egymást.
(ez amúgy persze nem igaz. h melyik része, azt rábízom a mindenkimagára)

ülsz ott, és okosan nézel. és nem mondasz kb semmit. bár én téged félszavakból is. sajnos sokszor félre.
ő meg azt mondja, ne legyen rajtam bugyi. de én nem szeretem a feltűnést, mondom. ő se, mondja ő. és mosolygok, mert tetszik, h ő egy olyannak tűnik, akinek én megteszek eztazt. szívesen. aki azt mondja, most indulunk, és én szépen felállok, és megyek utána, éppenhogycsak nem bégetek. és mindez természetes és magától értetődő.
(te is ilyen vagy amúgy. csak te nem mondod nekem ezt. vagyis még nem mondtad. mert ugye, ha mondtad volna, akkor ez az egész, vele, fel sem merülne.)
szóval egy olyan, aki erős, nem pedig erőlködik. mekkora különbség!
ritka ez, megbecsülöm.
és, hülyeség, és nemtommér, de vele, valahogy úgy érzem, nem lenne „megcsalás”. és nem azért, mert csak szopni fogok:)
egyvalami zavar, az áthatatolhatatlan fal a tekintete előtt. kicsit ijesztő. holott tudom, h szükségszerű, és sok szempontból pont ezért is ideális nekem ő. mondtam neki, ha ez ott marad, nem biztos, h nekem menni fog.
akkor szívnád meg, ha nem maradna ott, mondja ő. hátigen, ez is igaz.
de legalább mosolyogjon közben, és akkor nem érzem majd magam egyedül, mondom neki.
mert ha én szex közben egyedül érzem magam, akkor már legyek is egyedül.
a tiszta helyzeteket szeretem.
hálisten ő is.
azért is mondja, h akkor nem csináljuk, mert neki az úgy nemjó, ha nekem nem. aminek ugyebár természetesnek kéne lennie, szóra sem érdemesnek, de ebben az elfajzott világban sajnos nem az.
mindenesetre az, h fizetne érte, de én nem fogadom el, hanem inkább utalja át jótékony célra, szóval az, h ez felmerül, de egyikünk se tudja, h mi a tarifa, viszont alapítványokat mindketten tudunk, és ez mindkettőnknek tetsző ötlet, sokat elárul rólunk.
rólad meg az, h mennyire fogsz nevetni, ha elmondom neked.

van az a valaki, aki nagyon szép. egy afféle mediterrán szépség, akivel nemcsak dugni, de enniinni meg minden földijót is jó lehet. éppen ezért nem is megyek a közelébe. szerencsére (vagy mégse?:) ő sem akar belém és az erotika témakörébe bonyolódni most.
aztán van az, aki tkp nincs, mégis minden(ki)nél fontosabb. aki azt mondaná, ha megkérdezném, mit szólna, ha engednék vmelyiknek, h a saját dolgaim rám tartoznak, és leszek szíves magam dönteni. és végső soron mindegy. merthogy télleg az, én is tudom.
csak hát az van, h az a helyzet, amit el tudok képzelni, az a kettő, a némakámfor meg a barátisegítség, szóval ez a kettő nemigen esélyes. még a legtisztább a kurva lenne. nade arra most nincs pénzem:)
aztán vannak a sokak ittott, a nézősök, akiket szerencsére nem látok, mert ugye távolra nem, közelre meg szintén nem, csak nem azért.
végül ma reggel az olasz (?), aki halálkomolyan beleénekelt a szemembe egy szép szerelmes dalt, a körúton szembejőve, spontán, a saját nyelvén, én meg azóta mosolygok, ha eszembe jut. (ezt szeretem a mediterrániumban egyébként, h az ilyesmi jár csak úgy is, nem jelent semmit, és nem kötelez semmire, csak annyi, h szép vagy és szép a világ is.)
és ami a legfontosabb: most már el tudlak engedni, és várlak haza.
és ha esetleg történik vmi közben; ha úgy adódik, h valami történik; annak nincsen semmi jelentősége. és ezt te is pontosan tudod.

- te. lehet, h én már sohatöbbet nem fogok baszni.
- simán lehet, h én se. that’s life.

mára virradóra azt álmodtam, h filmforgatás keretében dugnom kellett a csányival.
a csányi nagyon nagydarab, nehéz és szőrös volt.
kissé eléggé nagyon zavarban voltam, és nem értettem, h ha úgyis takaró alatt megy, akkor mér kell neki télleg bedugnia.
mire kezdtem feloldódni, és már kicsit jó is volt, elbődült, h jövööööööööööök, kirántotta, és deréktól nyakig egy centi vastagon beborított spermával.
kissé csalódott voltam.

namost viszont el vagyok bizonytalanodva, h jó-e a rémálomellenes módszerem v se… ha ma éjjel a másik csányi jön, akkor tuti nem jó.
drukkoljatok.

http://index.hu/video/2008/12/02/fegyelmezett_beteg/?p=0

ha ennek valamikor vége lesz,… mondja.
naná, h vége lesz, mondom én.
mmint h nem fogunk már dugni, mondja.
igen, mmint, mondom én.
szóval én akkor is szeretnék majd találkozni veled, mondja.
én is, mondom én.
és megyünk, nem kézenfogva, mert vhogy azt nem érezném helyénvalónak, és asszem, ő se, de összeölelkezve, amíg bírjuk, mert nem tudunk egyszerre lépni (érdekes, pedig az ágyban ez tökre nem gond), és azt mondja, ne haragudj, ma nem vagyok jó társaság, szomorú vagyok.
én meg, h bazmeg, nemcsak azért vagyunk együtt, h mosolyogjunk egymásra, hmmm? amikor pénteken itt voltál, amikor először láttuk egymást, milyen állapotban voltam? szétbőgve, ittasan, szétdohányozva, kiborulva. kurvajó társaság voltam, mi? és reggel, mikor felkeltem mellőled, micsináltam? bőgtem. bőgve vittem neked a kávét, és sürgettelek, h le kell mennem madarat nézni a hideg utcára.
és már mosolyog, és nézem a szemét, ami gyönyörű, és simogatom a bőrét, amiért megvadulok, szívom az illatát, amiért még jobban, és ááá nem írom tovább, mert az már pornó lenne.
és hangos vagyok, pedig nagyon félek az m. nénitől, h átkopog, és lebasz, mint már annyiszor lebasztak életemben, h hangosan csinálom, h már egy kibaszottnagykerekerdőben se merek sivítozni. köszönöm, szomszédok. köszönöm, h tudtok hajnalban fúrfaragni, egymással üvöltözni, dobogni, részegen zajongani stb, de azt nem bírjátok elviselni, ha egy csaj élvez.
utazzunk el, mondom.
jó lenne, mondja ő.
és télleg jó lenne. jó vele minden. beszélgetni, sétálni, üldögélni, összebújva aludni és hát (igencsak nem utolsósorban) a szex. nagyon rég volt bárkivel ilyen jó. azért is, mert szeretem, meg azért is, mert passzolunk. nagyon.

és közben néha odatéved a tekintetem a gyűrűmre, amit én vettem magamnak, miattad, neked, érted, nem is tudom, miért, egyszerűen muszáj volt, ahogyan minden muszáj veled kapcsolatban, mert a tiéd vagyok, kár lenne küzdeni ellene, ez olyan eleve elrendelt izé. az összes gyűrűmet leveszem itthon, sőt újabban a mhelyemen is, a karkötőkkel együtt, de ezt nem. soha. a harmadik jegygyűrűm, és az első, aminek nincs párja. de akarom, h látsszon, h tudják, akikkel randizom, akikkel csókolózom, akikkel lefekszem, h a tiéd vagyok. persze el is mondom nekik, ez az első dolog, amit elmondok, de talán ha látják is, jobban elhiszik.

ő elhiszi. ő is szerelmes. ő is másba.

olyan nekem, mint a hűs forrásvíz, amikor nagyon szomjas vagy; mint egy hűvös kéz, amikor lázas vagy; mint egy simogatás.
szeretem. szinte azonnal megszerettem, mert mer gyenge lenni; mert nem szégyenli, ha fáj neki vmi; mert tudja, h nem attól férfi egy férfi, h érzéketlen bunkó.
mert nagyon jó az ágyban: egyszerre kemény és lágy, egyszerre durva és gyöngéd, egyszerre önzetlen és önző.

most ment el, de már kívánom.

köszönöm őt, és köszönöm azt a soksok mást, aki mellettem van, ki étellel, ki jó szóval, ki simogatással, ki öleléssel, ki szexszel.

és köszönöm neked, h vagy nekem, h az enyém vagy, akkor is, ha nem látlak, mert a szerelmem vagy, a one and only, akit ajándék szeretni, ajándék szenvedni is érte, és ajándék várni is rá.

dehogy fürdöm meg, amikor tetőtől talpig beburkolózhatom a szagodba:)
az ízedet is akarom.
van időnk.
remélem.