Archive for the ‘csakúgy’ Category

Kezdjük:-)

Tuesday, August 8th, 2017 by

a kőrzeti kántrimenedzser izé… megbízott

Sunday, January 3rd, 2016 by

 

nil nocere

Thursday, February 26th, 2015 by

ha nem tudsz segíteni, imádkozz

BÚÉK

Friday, January 2nd, 2015 by

jobb egy érdekes élet egyedül,
mint egy unalmas többen.

Sunday, December 14th, 2014 by

„Aki mindig okosabb akar lenni, a senki földjén köt ki. Aki abból indul ki, hogy a másik minden adandó alkalommal elárulja, az mindent és mindenkit elárul, hogy ő legyen az első.”

tiétek a jövő, kis rohadékok

Friday, November 21st, 2014 by

felszáll egy anya gyermekével. pontosabban egy nyúzott nő egy kis köcsöggel fiúcskával (6? 7?).
egy lány átadja a helyét, mellette egy üres. hogy egymás mellé tudjanak.
anyuka rutinosan nem ül le, kisfiúcska odaugrándozik, majd jó hangosan közli anyuval, hogy ülj le ide, a koszba!
eszembe jut mindenféle a liberális nevelésről, hogy nem bír a gyerek kussban és vigyázzban állni az oktogonig, eszem megáll, minden romlás melegágya ez a fegyelmezetlenség. (azt hiszed, hülyéskedek, pedig annyira nem. vagy nem is tudom.)
viszont anyu olyan rutinosan simul bele az ajtóba, ami nem annyira meggyőződéses szabadon engedést jelez, mint inkább fásult tehetetlenséget.
a kollektív ellenszenv hamar kialakul, majd gyorsan fokozódik, amint kisfiúcska fel-le ugrándozva többször is igen közel kerül szerencsétlen közelben ülőkhöz, az egyikhez gyakran hozzá is ér (na vajon kihez).
anyu úgy csinál, mintha soha életében nem látta volna a kis véglényt.
közben a gyermek többször is megpróbál felmászni a (na vajon ki mellett lévő) kapaszkodórúdra, majd többszörösen visszaesik (huhuhu).
lélegzetem felgyorsul, ha még egyszer hozzám érsz, megsütlek elevenen rád fogok szólni, kisköcsög kisfiam, holott azt nagyon utálok, mert egyrészt mi közöm hozzá (az, hogy kiszakítod a harisnyámat, kis csótány), másrészt mi van, ha végül én leszek megtépve anyu által.
bár szegény anyu, aki már félig láthatatlan, nem úgy néz ki.
a kis kotonszökevény meg kúszik, mászik, többször megrúg (véletlenül, de akkor is), sőt egyszer megfogja a térdemet (!!!).
türelmem rohamosan fogy, ha felnőtt lennél, már nem élnél, ejnyebejnye.
az ellenszenv szilárd massza már a kocsiban, felém meg szálldogál a káröröm fuvallata (gondolom én, mert én azt éreznék, feltéve, ha nem rólam lenne szó, ugyebár).
ami furcsa, hogy hiába nézek rá (vasvillásan), sosincs szemkontaktus, holott azt nem hiszem, hogy nem veszi észre, hogy folyton hozzám ér. ezen fennakadok kicsit. (more…)

bibibí

Saturday, November 8th, 2014 by

élvezni fogom

 
a nem múló betegségeimet és az újakat is
a testem hanyatlását és lelkem üszkösödését
a fogaim és az illúzióim egymással szinkron porladását
összegezve: a konstans menetelésemet a halál felé
sőt még azt is, ami előtte van
 
 
na most jól kibasztam veletek

köszön(t)ő

Monday, May 26th, 2014 by

közeledik a NagyNap, és olyan csiklandós idén, olyan meglepetéses és finom, nem úgy, mint tavaly, amikor nem volt ennyi napsütés, és kicsit bizonytalan volt minden, se nem úgy, mint tavalyelőtt, amikor nem emlékszem, milyen volt és nyilván jobb is, aztán a régebbiek, a kerek, amikor többen is mondták, fiúk is, hogy hát ez nekik is megviselős volt, meg az edzőteremben sírós, a szaunában kell amúgy, ott nem látszik, az sós volt, emlékszem, mikor mentem fel a lépcsőn a napsütésben, holott akkor még nem is sírtam, aztán a vérvételes, amikor nahátpontma, és reménykedtem, hogy ugye nem lesz semmi baj, annak ellenére se, hogy annyiszor és olyan nagyon éltem vissza magammal, és volt a lefényképezett, amikor copfokkal és ijedt arccal állok az erkélyen egy sütivel, és látszik, hogy annyira nem vidám, aztán a velencés, ami előtt próbáltam eladni a másik jegyet, hogy ne azzal kelljen végül, akivel halálszerelmesen megvettem két hónappal azelőtt, aztán a milánói, amit lemondtam, azóta se voltam ott, és a sok másik, amikre nem emlékszem, a fájósok, a félősök, a megfeledkezni próbálósok, a szomorúak, a magányosak, a menekülhetnékesek, a kényelmetlenek és a borzongósok.

egy ideje veszek olyan élelmiszert is, amelyiknek 6 hónapon túl van a lejárati ideje.

egy ideje, egészen pontosan karácsony óta, szeretek egyedül ünnepelni.

azt hiszem, nyugodt, kiegyensúlyozott, titokzatos és mosolygós öregkor vár rám.
azt hiszem tudom, hogy örülök ennek.

köszönök mindent.

RAINSPOTTING

Wednesday, May 7th, 2014 by

tévközlés, (f)agydaganat

Tuesday, February 25th, 2014 by

ilyenek jutnak eszembe. rosszabb esetben le is írom.

(lehet folytatni!)