Archive for the ‘csoda’ Category

örvendezzünk

Tuesday, February 24th, 2015 by

Isten hozta a kisdedet!

:))))

igehirdetés (kivételesen -ragozás helyett)

Thursday, March 20th, 2014 by

„A farkas és a bárány együtt fog legelni, az oroszlán szalmát eszik, mint a bika, a kígyónak pedig por lesz az eledele…”

valasztas

béoldal

Friday, January 17th, 2014 by

és akkor eléred a kör szélét, majd elindulsz visszafelé.
(persze nem ugyanazon az ösvényen, ezt mondanom se kell.)
mármint jó esetben elindulsz, rossz esetben meg ott maradsz, mert nem és nem akarod tudomásul venni, hogy már a kör szélén állsz. pedig ott állsz, hiába is tagadnád.
ha sokáig vered a fejed kidagadt nyaki erekkel a kör szélén emelkedő jelképes falba, akkor a végén a széléről sajnos egyenesen a közepén lévő fekete lyukban találod magad. ezzel nemcsak elszalasztod a visszafelé menés örömét, de ráadásul a falba verés során eltékozolod azt is, amid lehetne (és ez nem kevés). te tudod. (vagyis nem. ez a baj.)
visszafelé más jellegű az út: nincsenek hatalmas hegyek-völgyek, ellenben vannak végeláthatatlan puszták. (mondhatni, sivatagok.)
ha szeretsz gyönyörködni a tájban, könnyebb lesz, még élvezni is fogod. (persze ez utóbbihoz nem árt némi egészséges távolságtartás.)
egyre nehezebb lesz a járás, viszont több figyelmet szentelhetsz a tájképnek.
(már feltéve, hogy még látsz. szerencsére messzire általában igen. vigyázz, nehogy orra bukj!)
ha igazán jól csinálod, a fekete lyuk se rémisztő.
leülsz a szélére és lógázod a lábad. nyugodt vagy, szinte derűs.
eltölt a várakozás izgalma, hiszen tagadhatatlan, hogy sosem tapasztalt élmény vár rád.
magad ugrasz le, vagy magába húz?
ki tudja. de talán nem is fontos.
a lényeg, hogy hagyd magad.
amikor, régen, kibukkantál a fájó fényre, a kemény, hegyes, érdes világba, akkor küzdened kellett, máskülönben megfulladtál volna.
most pont, hogy nem kell. a küzdéssel csak rontanál a helyzeteden.
akkor az volt a nehéz, most meg ez.
de ha elengeded magad, és hagyod, hogy puhán magába fogadjon a Semmi, nyert ügyed van.
(aki hatost dobott, nem kell visszalépnie a SZOT-üdülőre.)

jó utat.

hétköznapi csodák

Thursday, February 23rd, 2012 by

a 27 éves, csehszlováknak hitt hokikorimról kiderült, hogy kanadai

hétköznapi csodák (magánolvasóim nyomására közzétéve)

Friday, November 18th, 2011 by

azaz hogyan küldött nekem a Jóisten ajándékba egy szépséges párolóedényt

az egész úgy kezdődött, h az enyém, amit szintén ajándékba kaptam, a jóságos H. úrtól, megdöglött, vagyis elrontottam, vagyis leégett az alja, és kénytelen voltam bosszúból beleültetni egy virágot.

most jön a Jóisten:
először is eltüntette a K. térről a szelektívkukákat.
majd az A. térről is.
majd a netes térképen, h hol vannak, azok vannak rajta, amik nincsenek ott.
akkor *** (aki én vagyok), nagy duzzogva, elhatározta, h ok, a forradalmi idők emlékére, amikor Z-ból cipelte a K. térre a szemetet, ezentúl fordított irányban fog haladni.
és amikor megérkezett a belvárosi szeméttel a HB utcai kisáruház mögé dugott szelektív szigetre (amelyet több év után fedezett fel, „véletlenül”, uis az csak az XX-ra vezető K. útról látható, autóból, mert gyalogút arra nincs), na szóval akkor a Jóisten, *** jutalmául, a kuka mellé helyezett egy teljesen vadiúj, tiszta, két edényből álló párolókészletet (fedő nélkül, de az van a ***nek).
a vasedényben 7e a legolcsóbb, megnéztem.
most domestosban ázik.
és nagyon örülök:)

slusszpoén: a csodatétel után már nem volt semmi akadálya, h a Jóisten felnyissa a szememet, nevezetesen h az irodaközeli szelektívkukák a D. utcába költöztek.