Archive for the ‘depresszió’ Category

az archívumból, folyt.

Tuesday, December 6th, 2016 by

„Talán mégse a költözés volt. Hanem hogy rájöttem, hogy ezentúl örökké egyedül maradok. Hogy bennem van a fal, a héttorony, hogy maga volt benne az utolsó tégla, már bennem, hiszen magának mit számított; hogy végtelenül egyedül vagyok és maradok is, ráadásul ez az ún. NORMÁLIS, az emberek így élnek, egymás mellett, és mégis külön, de én nem bírok így és nem is tudok,  és elegem van már az egészből, kötelességtudatból élni, pardon, vegetálni, nevetséges, begyógyszerezve tántorogni, fúj, közben meg ezt se tudnám leírni tisztán, és amúgyis mit kínlódjak tisztán, amikor nincs más, csak a rohadt konfliktuskerülés és kötelességtudat.
Ma anyámat felhívtam, hogy nem megyek ki elé szerdán, azaz nem találkozunk, felhívta a figyelmemet, hogy ne igyak és ne nyugtatózzak. Mikor mondtam, hogy nem ismeri azt a helyzetet, amiben vagyok, akkor megtudhattam tőle, hogy ez nem megoldás, szembe kell nézni, blablabla. Ugye milyen igaza van? Maga is tudja, hogy nem megoldás. És még hányan tudják! És én is milyen sokáig tudtam!
Az élet nem ez! Nem a napok óta mosdatlanul fekvés, nem a tántorgás, nem, nem. Az élet a gyapjúpulóver, az alapozó, a szemfesték, a munkálkodás, a család, az idő kereke, az alázat, a kötelesség, a frissen porszívózott szőnyeg. Az őrülteket csak messziről nézzük, hátha cseppfertőzéssel is, á, abbahagyom, úgyse fogja fel, és ez a maga nagy szerencséje, különben a rács nem ezen az oldalán lenne. Ugye sohase fog megérteni? Ugye jobb is?
Jut eszembe, ha nem megyek szerdán, akkor nem tudok. Mármint járni. (more…)

arccal lefelé

Tuesday, October 6th, 2015 by

talán

…van felfelé anélkül is, hogy az ember majdnem egy évet töltsön a mélyben.
…létezik olyan kemikália, amelyik segít a megbomlott agy kényes egyensúlyának valamelyes beállításában.
…nem fog nagyon fájni Esterházynak.
…nekünk se annyira.

még

Wednesday, January 29th, 2014 by

védem a kezemmel a fejemet (az arcot, az arcot!), de már gyengülök, lazul a szorítás, fogy az erő, vonódik a váll, simul az arc, alakul a maszk, és bár a félelem marad, az iránya változik: már nem attól félek, hogy fájni fog, mikor reccsen a csont, hanem attól, hogy nem fogok érezni
SEMMIT

idő

Tuesday, September 24th, 2013 by

az ember gyógyszereket szed a testére, hogy ne haljon meg idejében.

az ember gyógyszereket szed a lelkére, hogy ne ölje meg magát idő előtt.

szegény kisgyermek panaszai

Thursday, July 18th, 2013 by

ha nem basztatnak, az nekem már támogatás

is there anything that helps me?*

Wednesday, March 13th, 2013 by

I want
no more Nirvana**
no more Hell***
just to die Lithium**
or Lamolep

 

*     Comfortably Numb
**   Lithium
*** Ha előrelátó csecsemő lettél volna

Monday, February 4th, 2013 by

– már ne is haragudj, de már 11 évvel túlélted. lassan 12.
– és? mire mentem vele? annyi évvel többel moshattam fogat? már ha mosok egyáltalán?
– de mégis. élsz.
– hát pont ez az. nem elég, hogy tehetségtelen vagyok; nem elég, hogy bolond vagyok; nem elég, hogy mindezt még tudom is magamról, ráadásul élnem is kell. és hogyan? de ezt hagyjuk is.
– naaaaaa….
– ne vigasztalj. neked is szar. csak ráadásul észre se veszed. vagy nem. mittudomén. az egész világmindenségben nem létezik akkora távolság, mint két ember között, akik egymás mellett ülnek.

olyan irigy vagyok, hogy inkább meggyógyulok

Friday, June 15th, 2012 by

-… és tudod, megveszem azt a sok szart, pl. ezt a szépséges csipkejellegű lábkörömmatricát, és persze nem rakom fel időben, és aztán megint jön a depresszió, és itt marad örökre a fiókban…
– hát add neki, biztos nagyon örülne.
– nem.

“The biggest devil is me. I’m either my best friend or my worst enemy”

Sunday, February 12th, 2012 by

WH

az ember végül micsinál

Thursday, November 4th, 2010 by

… mikor épphogy elkerülte az ezüstös fejsze, viszont megint gazdagodott sok szórakoztató sztorival és hasznos tapasztalattal (pl. milyen árnyalatú rúzs illik a 12 db tetraciklikus által előidézett szájkéküléshez, vagy milyen 15ször hányni éjjel egymás után, amikor az ember nemigen evett már napok óta (felszabadító); illetve milyen újabb (és term. ismét más /bár ezúttal szerintem helyes, mondanám, ha hinnék az ilyesmiben/ diagnózist tartalmazó) papírral bírni arról, h az embernek vaj baj van a fejé(be)n stbstb, ill egy szervi ok nélküli funkcionális zavarral, ami kivételesen nem a fejemben van, de annál szimbolikusabb (most a többire, amit már eddig is tudtam, azaz h milyen a pokol tornáca, ezúttal nem térnék ki).
tkp csak két dolgot szerettem volna igazából: kilakkoztam a körmöm (akinek van fogalma, az tudja, ez mit jelent), ill. (és ez a fontosabb) köszönöm, h megint körém gyűltetek szeliden, és vigyáztatok rám.