Egyremegy

when you tried to kiss me / i only bit your tongue / when you tried to get me together / i only came undone

(i won’t be soothed)

f     é     l     e    k

tudok madarat/kutyát/gyereket/férfit szelidíteni.
tudok téli éjjel másfél órát gyalogolni hazafelé erőltetett menetben (többet is, de csak annyit kellett).
tudok 140 km-t biciklizni egy nap alatt, féligmeddig sík terepen (esőben és/vagy éjjel lámpa nélkül).
tudok az északi-tengerben úszni (bár éget).
tudok a londoni tőzsdén alternatívenergia-részvényt venni (ha végre rászánom magam, h használjam azt a tetves alkalmazást).
tudok feszített figyelmet igénylő szellemi munkát végezni, miközben belül folynak a könnyeim a remegő szívembe bele.
stb.

de mindez semmi ahhoz képest, hogy:

meg tudok bocsátani. még magamnak is.
meg tudok érteni olyasmit (nem elméletet:), amiről sose gondoltam volna.
érdeklődéssel rá tudok csodálkozni a más(ik)ra.
tudok várni.
tudok harcolni, de tudok veszíteni is (asszem…)

ilyenek.

túl
sok*
voltam
mindig

vö: becsukta magára az ajtót / belülről akasztotta be a kampót / barkácsolt a szobájában egy hajót

* túl sok, túl kevés, csak pont sohase elég

- maga tökéletesen tisztában van a valósággal, nem skizofrén, nem pszichotikus, és mégis: 3 szót beszél valakivel és már (szándékosan túlzok) a gyerekekre gondol.
- ez tényleg túlzás (pláne a gyerekek), de értem, hogyan érti. hát ez van, mit csináljak. élénk a képzeletem. de attól még pontosan tudom, h mi történik a realitásban. viszont pl mikor megnéztem az ördögűzőt, utána megváltozott a lakás.
- megváltozott a lakás? (more…)

ül, pultnál, kornyad, alkohol áztatta, bevérzett szem, nem most ázott be, az látszik, jó ideje áztathatja már, rám néz vele és aszondja: örök nyár. (vagy ökörnyál? nem mernék megesküdni.)
nem tudtam nem rámosolyogni.
mostanában valahogy nem tudok nem.
pedig nem könnyű (sőt nehéz) nekem, de teljes testükkel a lábamnak dőlő (idegen) kutyák, kedvesen rám néző (idegen) kamaszok, utcán megszólító (idegen) emberek szegélyezik.
sőt: már a rémálmaimban sem vagyok egyedül.
hmmm.

de komolyan lehetséges, hogy ennyi idő után, és ilyen alapokkal, és ilyen ráépülésekkel, ezzel a pánikos és izomremegéses menekülésvággyal, jegygyűrű-kollekcióval, nemszenvedős egyedülséggel, egy önálló nő egyedül is tud szilvesztereznivel,  több (egyenrangú) út is lehetségessel, lélekmélyi remetenővel stbstsb, szóval mindezzel a hatalmas kősziklával csinos retiküllel együtt TÉNYLEG egyszer elmúlhat a kapcsolatfóbiám?

dosztojevszkij írja, h zlo kórenyitszja glúbzse akinek látomása van, annak édesmindegy, h más nem látja (mivel nincs is ott), hiszen neki ott van, mivel ő látja. vagyis h mindegy, h látomás-e vagy sem. neki. mivel.
(és akkor még bele se mentünk abba, h miért, kéremszépen, azt ki dönti el, h mi akarat és képzet, netán káprázat: ha én látom, igaz; ha más látja (de én nem), akkor nem?)
v (pláne) ha tudóskülsejű emberek komolyan mondják, akkor igaz?
ha a kísérletek nagy részében úgy volt, akkor igaz?
ha anyukám szerint úgy van, akkor igaz?
azt kérdezi a másik könyvben a nagyvarázsló, h ha választanod kell a varázserőd és a szerelmed között, melyiket választod?
itt eltűnődtem ezen a trolin (besütött a nap), h biztos ez a rossz válasz, de én a szerelmemet. a lány, aki a könyvben tűnődött, szintén ezt választotta, és szintén azt gondolta, ez a rossz válasz, mehet haza.
(a nagyvarázsló szerint nincsenek jó és rossz válaszok; a lényeg, h az ember őszinte legyen magához.)

majd ha már nem érzek megkönnyebbülést, ha elveszítek valamit (valakit), csak fájdalmat, értsd: csak azt, h megnyílik alattam a föld; h kiszakad a szívem; h fel akarom szaggatni a bőrömet; h megállt az idő, de nem jókor stb, de azt nem, h végre megint egy dologgal kevesebb köt a földi világhoz, na akkor elmondhatom végre, h meggyógyultam, mondtam nemrég.

az az érzésem, h meggyógyultam… de sajnos nem tudom eléggé értékelni, mivel… lásd fent.

fáj a vállam, ahol megharapdáltad, és kb félkiló hajjal kevesebbem van. szerencsére még tegnap volt annyi eszem, h egyéb helyeken lekezeltem körömvirággal.
de a szellemi tartalom, amit belém ültettél, ha mondhatom így, ennél sokkal magvasabb. és fájdalmasabb is.
azt mondod, kéne egy nő baszni, akivel üvöltve élvezel, ami nálad nagyon ritka. aztán kéne egy szellemi, aki viszont nem szenvedélyes, mert az az ágyon kívül idegesítő, deviszont azzal nem élvezel üvöltve. aztán kéne még egy házvezetőnő is.
látod bazmeg, ezért nem jó nekünk senki egyben, mert képtelenek vagyunk elviselni a tökéletlenséget, a sajátunkat még csakcsak, másban, mert magunkban azt sem. de a másét, másban, na azt nem.

azon tűnődöm, h a kísértetházban, amikor meryl streep nem szól többet jeremy ironshoz, mert megütötte, de vele marad, mert szereti, úgy, ahogy csak egyet lehet, mindörökké, a halálig, és jeremy irons rengeteg szemétséget csinál, de ő is szereti, úgy, ahogy csak egyet lehet stb, szóval akkor az most a szerelemről vagy a megbocsátani nem tudásról szól.

van ez a nagy elszáradt könnygombóc a torkomban, és nem tudom, h mi lenne jobb, köpni vagy nyelni.
jó érzés-e, ha az embernek igaza lesz, nevezetesen úgy, hogy azt mondja, fájni fog, ha lenyúzod a bőröm, és még csak meg se rándulsz közben, majd pedig tényleg fáj?
baj-e, hogy (különböző okokból) lassan egyikünk sem ír ide, vagy, mint minden változás, se jó, se rossz, csak van?
furcsa-e, hogy a tízezredik depressziós szorongós álmomban a doktornő, miután tesztelte, hogy normál-e a szexualitásom (először az arcomba ült, amikor elfordítottam a fejem; majd egy faszt imitáló csövet nyomott a pofámba, mire kinyitottam a számat), munkaidőn túl ott maradt, hogy megállapítsa, azért vagyok hülye, mert nem működik megfelelően a mellékvesém, majd bevallotta, hogy ő mindig vonzódott az ilyenekhez, de akkor már mintha férfi lettem volna (hogy megmaradjon a straight vonal, felteszem), és érdeklődtem, hogy mi lett a többi ilyenekkel, akiket munkaidőn túl elemzett, mire fátyolos tekintettel közölte, hogy mind megőrültek, és akkor azt gondoltam (amit amúgy ébren is), hogy na ezt a vonzódást jól beszívtad, kisanyám.
a leglényeg viszont, asszem, mégis az, hogy mindenek ellenére nem vagyok gyáva. már. ellentétben.

nyolchetes szalámi, rémdráma, akármi