Egyremegy

amikor nagyon nehéz, és nagyon elvágyódom innen (akárhová is, de leginkább egy másik, barátságosabb univerzumba), akkor kimegyek az utcára, a lábamon, mindkettőn, és előbb-utóbb történik valami, ami miatt megint tudok egy ideig mosolyogni.

a fiú a nyugati aluljáróban, táblával a nyakában, miszerint kürtőskalács a mekdonálccal szemben.

az utcai bódés, aki fenyőágas izéket árul, és türelmesen magyarázza a bundás nyanyának, aki lenézően turkál a fenyőágak között, h virágért tessék az oktogonra menni, és közben még van időnk lopva egymásra is mosolyogni a nyanya feje fölött.

a török ételárus fiú, akivel 2 mp szemszex felér egy mással töltött, komplett éjszakával.

a mókusok a margitszigeten.

a körúti virágárusnő, aki 50 éves létére színes parókában dolgozik szilveszterkor, és felszólít, h próbáljam ki a trombitát (ellentétben a r******* üzletlánccal, ahol van pofájuk ún. kis hajókürtöt árulni dec. végén (gyártotta özv. izéné, kiskunhalas), ami nem szól, mert (a felirat ellenére) valójában távcső, de legalább jól be van csomagolva, h ne is lehessen kipróbálni).

a pénztárosnő a sparban, aki figyelmeztet, h nála nem lehet bankkártyával fizetni, mire elújságolom, h ennek köszönhetem a helyemet a sorban; erre rám mosolyog, és felhívja rá a figyelmemet, h utolsókból lesznek az elsők.

és akkor még nem is szóltam arról a határtalan örömről, ami akkor fog el, amikor mindezek után hazaérek (a fülemen is lóg valami, szokás szerint), és végre magamra zárhatom a csengőtlen, telefonkikapcsolt, inprivate brózeres szálláshelyem páncélajtaját.

ha pedig emberi szóra vágyom, bekapcsolom a dunatévét.

http://www.youtube.com/watch?v=ll4yAKShAq4

Elloptak a biciklimet (a szemem lattara, de nem ertem utol a fickot), valamint meghuztak az automat a parkoloban (nem a szemem lattara).

lépcsőzés után belemasszíroztam a lábamba az újonnan beszerzett, csípőspaprikás masszázsolajat.
örömmel konstatáltam, hogy csak szemben csíp.
lefeküdtem, aludtam kb. 2 órát, majd még éjfél előtt felébredtem, hogy kigyulladt az ágy (a lábamnál).
lemosni nem volt értelme, mivel már rég beszívódott.
beburkoltam magam selyembe, mert csak így bírtam elviselni, majd éjféltől 3-ig elmélkedtem az égési sérülést szenvedőkről.
utána visszaaludtam.
egészen hajnali 5-ig.

ha nem tudom megcsinálni, akkor ostoba, gyáva, jellemhibás, lusta vagyok.
ha meg tudom csinálni, akkor meg szerencsés.

megyek, mit megyek: rohanok; mit rohanok: repülök; viszem a szegénydolgozónak a lazacos szendvicset a nordseeből, a csokis brownie-t a costából, a narancsos-étcsokis marcipánrudacskákat a szamostól (meg az angolpuncsot); a fülemen lóg az újretikül meg a derékmelegítő (nem fűtök; hamarosan úgyse lesz fűtés); gyalog megyek, pardon: loholok fel a lépcsőn (hamarosan úgyse lesz lift); és kibomlott hajjal, kipirulva, boldogan újságolom, hogy:
egyre több bolt zár be!
*
igazából nem értem, miért csodálkozom azon, h szinte senki se ért. meg.

van egy gyerek.
nyomorék kicsit.
és egyértelműen szellemi fogyatékos.
és rossz, rossz, nagyon rossz.
sokszor gonosz is.
idegesítő.
és nagyon csúnya.
megtanul egy verset.
nem szépen, sőt rondán.
mert beszédhibás is.
néhol el is felejti.
és folyik közben a nyála.
kigúnyolnád, megvetnéd?
mondanád, h a harmadik versszakban elbasztad a névelőt, te kis hülye?
merthogy pontosan ezt csinálod a Világgal.

azért a mánia se csakcsupa mókakacagás és fáklyásmenet ám

„ahol igazi szeretet van, ott nincs kapaszkodás. mert a szeretet nem függvénye annak, hogy ott van-e fizikailag a másik. a szeretet nem kapaszkodás. a szeretet szabadság.”