Archive for the ‘emlék’ Category

rejtőzködők

Thursday, February 19th, 2015 by

megint nem merek Nietzschét olvasni a földalattin, mert annyira cikinek érzem.

apám minden évben megvette a Körképet, bekötötte fehér csomagolópapírba, majd ráírta, hogy A PORLASZTÓ.

Otthon

Wednesday, December 17th, 2014 by

Voltam otthon, ot napra, ami viccnek is rossz. Tokig ert a kod; meg nem volt Xmas, de a vilagito kis bizbaszok mar himbaloztak a csupasz fakon.

Mar tavolabb van, mint kozelebb, mar ismeretlenebb, mint ismeros, mar inkabb turista, mint nem-turista. Ami van, az nem hianyzik, ami volt, az meg nincs mar. It’s fine with me.

köszön(t)ő

Monday, May 26th, 2014 by

közeledik a NagyNap, és olyan csiklandós idén, olyan meglepetéses és finom, nem úgy, mint tavaly, amikor nem volt ennyi napsütés, és kicsit bizonytalan volt minden, se nem úgy, mint tavalyelőtt, amikor nem emlékszem, milyen volt és nyilván jobb is, aztán a régebbiek, a kerek, amikor többen is mondták, fiúk is, hogy hát ez nekik is megviselős volt, meg az edzőteremben sírós, a szaunában kell amúgy, ott nem látszik, az sós volt, emlékszem, mikor mentem fel a lépcsőn a napsütésben, holott akkor még nem is sírtam, aztán a vérvételes, amikor nahátpontma, és reménykedtem, hogy ugye nem lesz semmi baj, annak ellenére se, hogy annyiszor és olyan nagyon éltem vissza magammal, és volt a lefényképezett, amikor copfokkal és ijedt arccal állok az erkélyen egy sütivel, és látszik, hogy annyira nem vidám, aztán a velencés, ami előtt próbáltam eladni a másik jegyet, hogy ne azzal kelljen végül, akivel halálszerelmesen megvettem két hónappal azelőtt, aztán a milánói, amit lemondtam, azóta se voltam ott, és a sok másik, amikre nem emlékszem, a fájósok, a félősök, a megfeledkezni próbálósok, a szomorúak, a magányosak, a menekülhetnékesek, a kényelmetlenek és a borzongósok.

egy ideje veszek olyan élelmiszert is, amelyiknek 6 hónapon túl van a lejárati ideje.

egy ideje, egészen pontosan karácsony óta, szeretek egyedül ünnepelni.

azt hiszem, nyugodt, kiegyensúlyozott, titokzatos és mosolygós öregkor vár rám.
azt hiszem tudom, hogy örülök ennek.

köszönök mindent.

jön a zár

Wednesday, May 14th, 2014 by

gázlóviszonyok a Dunán

Best car in the world

Friday, March 21st, 2014 by

Itt van ez a Zaporozsec gyerek. Szepen enekel ukranul, de szepen enekel oroszul is.

Hogy lesz ez?

űr

Monday, February 3rd, 2014 by

aközött, hogy elhagytál, és aközött, hogy visszajöttél, köd volt.
miután visszajöttél, és, immár utána, a padlón feküdtem, mivel az ágy recsegett és sose voltunk egyedül, a szőnyegen, amelyik kemény volt és mindig csíkokat festett a hátamra, a fejemet oldalra fordítva, kinyújtott jobb karom vonalát követve, a sárgás lámpafényben benéztem a szekrény alá, ahol sötét volt, és abban a pillanatban elöntött a diadal érzése, szinte pezsgett a véremben, hogy nem, nem jelent már semmit sem a közelséged, sem az, hogy mégis visszajöttél, sem a szex, aminek köze sincs az odaadáshoz, pusztán , bár akkor még nem tudtam, hogy fegyver is lehet, és azóta is ritkán használom annak, egyszóval tiszta lettem és, főként, üres.
kifolytak belőlem az érzések, talán be a szekrény alá.
tizenhat éves voltam.
talán akkor kezdődött.

a hullócsillag éve

Thursday, November 21st, 2013 by

fogd a kezem, simogasd a hajam, hadd fúrjam a fejemet a hasadba, ölelj szorosan, ne húzódj el, ne menj el, ne hagyj itt, ne siess előlem, ne rázd le, ne rántsd el, ne vedd el.

vigasztalj meg azért, hogy nem szeretsz.

Idő meg-tér

Sunday, October 6th, 2013 by

Az ember királyként visszamegy
A játék mind fakó, a plafon lapos
Nehéz palástja csíkoz a porban
Újra csíp a segge, mert szaros

Koronájával félretol döglött legyet
Keze fal fehér, lúdtollal gyöngy betűk
A könnytől újra lát, a szíve újra ég
Integet magának: megyek már, megyek

Hasztalan asztam

Sunday, October 6th, 2013 by

Nem kell vágy, és nem kell szeretet
Nem a család, nem kell, gyerekek
Nem kell penge, ősz a szakállam
Késő már, hogy felvágd eremet

Hátsó udvaromban
Térkép nélkül élek
Nem csoda, hogy kapum – kapud
Nem lépi át lélek

Nem kell nekem gyönyör
Hit, remény, szeretet
Családi ház, toprongy – hitel
Nem kell már, gyerekek

Ősz szakállú ember
Pengét nem mer hozni
Ereimből vámpír – szúnyog
Sem kíván már szopni

Oroszlán, ha alszik
Éhen hal a napon
Felébresztem, széttép – engem
Nem bántom, de hagyom

Nem kell vágy, és nem kell szeretet
Nem a család, nem kell, gyerekek
Nem kell penge, ősz a szakállam
Késő már, hogy felvágd eremet

mire lite

Monday, August 26th, 2013 by

nem undok vagyok.
csak szomorú.
jól megtanultam nem kimutatni a gyengeségeimet, mint pl. az ún. érzelmek.
ezért is vagyok jó munkaerő. dolgozom rezzenéstelen arccal, mint egy buddhába oltott akcióhős, miközben a szívem meg ül az ágon. (és remeg. gy.k.)
érzelmek​nek a munkahelyen helye nincs. ott pláne nem. szóval nekem olyanok nincsenek. amúgyis bévül vannak, nem lógnak ki.
tehát jövök, rezzenéstelen arccal, mivel az utcán is úgy közlekedem, kivéve, ha megfeledkezem róla, uis (a második esetben) olyan szimpatikus vagyok, hogy folyton odajönnek hozzám. (a kurva anyjukat.)
most​ meg ülök, rezzenéstelen arccal, és látszólag undok vagyok, pedig csak arról van szó, hogy nem akarok sírni.
(more…)