Egyremegy

volt egy pasim, Attila.
az érettségim évében ismerkedtünk meg, ő katona volt éppen.
rendszeresen kiszökött, h láthasson.
nem volt egy kigyúrt macsó, de Esztergomban tanult kollégiumban, szakközépben… szóval tudta, hogy kell bánni az erőszakszervezetekkel.
nagyon szerettük egymást. sokat voltam náluk, Tatán.
amikor odamentem, együtt aludtunk a szobájában; amikor ő jött hozzánk, ő aludt az ágyamban, én a nagyi szobájában, a földön. (akkor már 3 éve nem voltam szűz.)
amikor elhagytam, mert beleszerettem Jocóba (akivel később 5 évet éltünk együtt), azt mondtam neki, akkor gyere legközelebb, ha már nem szeretsz, mert szeretek veled lenni, de nem akarom, h neked fájjon.
egyre jobban ment neki anyagilag, mindene megvolt, utazott, nőzött — kihevert engem.
megismerte a feleségét, akitől később két gyereke született.
akkor már nagyvállalkozó volt, rollsroyce-szal járt. engem egyszer vitt vele haza, többször nem bírtam: megfájdult benne a fejem:) azt mondta, a kisfiának is.
a felesége otthon a gyerekekkel, amúgy tanárnő, de később se dolgozott (nem kellett), viszont a házimunkát se látta el, azt is Attila csinálta éjjel, mikor hazaért.
(((amúgy ő indított el a spiritualitás útján)))
egy ideig találkoztunk néha, vacsorázni mentünk, de főleg beszélgettünk, sokat.
egyszer kibökte, h a feleségével sose tudott így beszélgetni.
akkor már vált volna, de a két kisfia miatt nem tudott.
a nő persze nem akart, és Attila üzleti útjai után a gyerekek könnyes szemmel várták a lépcsőn, h apa, ne menj el többet.
mondtam neki, tartson szeretőt (nem magamra gondoltam), de azt mondta, arra nem képes.
egy választása lehet: ha felnőnek a gyerekek, majd akkor, egy igazirendes kapcsolat.
régóta nem tudom, mi van vele.
nem én szakítottam meg a kapcsolatot persze, hanem egyszercsak nem találkoztunk többet.
egy ideig kerestem, majd többet nem.
remélem, összejött neki az igazi.

A nej es a pasztor kozott, emigy:

N: I don’t get this whole Jesus-thing…

P: Honey, if Jesus would be easy everybody would do him.

Egy rendes férj az cvikkeres
Az óralánca nikkeles
A neje tudja, mit keres
És ami van, minden jó

Egy rendes férj az közvitéz
Az ügyvéd, orvos, építész
És nőket többet nem igéz,
Csak robotol, mint egy ló

Tudja valaki tovább? – Rátonyi Róbert: A rendes férj v. Egy rendes férj (Mindig páholyban éltem)

helyett
mikor jöttem haza vonattal, egyedül, még szinte gyerek voltam, nem is szinte, hanem tényleg, és összeismerkedtem a vonaton azzal a jófej fiatal anyukával meg a kislányával (2), aki pont olyan anyuka volt, amilyen én is szerettem volna lenni akkor, mert akkor még pontosan tudtam, h milyen szeretnék lenni és mikor mit szeretnék csinálni majd és hogyan kell élni, de mire eljött a mikor ideje, már nem tudtam sajnos. 
viszont már akkor is olyan voltam, mint azóta is, h elmeséltem neki, a vadidegennek, h miért is megyek haza pont most, hát azért, mert találkozom vele, akit ott ismertem meg pár napja (és ő lesz az, aki majd egy év múlva elveszi a szüzességemet — ezt nem mondtam), és fecsegtem összevissza, mert boldog voltam, mégiscsak az első fiúm (najó, a második, de vele csak csókolóztunk, és különben is elhagyott, igaz, ez a szóbanforgó is el fog, és talán ott döntötte el végleg az a szerencsétlen kötődésképtelen tudatalattim, h ezentúl én akarom elhagyni az összes többit, de hol volt ez még akkor), és várni fog az állomáson!
és mi lesz, ha nem vár, kérdezte a jófej anyuka, akinek a kislányáról nem látják, h lány, panaszolta (holott egyértelműen látszott rajta), és aki most már felnőtt nő, ami annyira furcsa, h el se tudom képzelni.
hát ez nem jutott eszembe, mondtam, és tényleg nem jutott, és most az kívánkozna ide, h mert ugye akkor még naiv és ártatlan voltam és még nem tört meg az élet, de az az igazság, h nem hiszem, h most megfordulna a fejemben ez a lehetőség, h esetleg nem is lesz ott és akkor sohatöbbet nem látom, mert hiszen nem is tudok róla semmit, csak a nevét meg a szeme színét meg h milyen érzés a kezében a kezem.

és mindez csak azért jutott eszembe, mert pontosan holnap lesz 25 éve, h megismerkedtünk.
és ez meg azért érdekes, mert asszem, ezen kívül egy ilyen dátumra se emlékszem, mert igazság szerint egyáltalán nem sok dátumra emlékszem a születési időmön kívül (miközben meg egy csomó számot tudok kívülről), mert nem vagyok egy ilyen ma 3 és fél hónapja ettünk először együtt lazacot az ágyban számontartós típus.

közben eszembe jutott, h vsz inkább júliusban volt, július 25. mindegy.

Holnap, vegre, holnap este hetkor Ulrich ravag a borre, Hetfield majd ugy tesz, mintha enekelne, en meg majd ugy, mintha piszokul elveznem. Iszom is majd hozza, hogy a picsaba ne?, van amit alkohol nelkul nem lehet, vagy legalabbis nem erdemes. A fekete, hasznalt Metallica-polo feszul erosen, es nem mellkasban, de uj poloban koncetre menni csirasag. Holnap: rumble.

Anyamek keves dologtol tiltottak gyerekkoromban. Nagy nono volt az alkohol, barminemu formaban, kiveve Szilveszterkor, nomeg, valami fura oknal fogva, Husvetkor, mikor Anyam RomKat egyhazfi unokatesoja latogatott minket. Nem szabadott meg verekednem, mert annak mindig sulyos retorzio lett a vege Apam reszerol. Bokszolni bokszolhattam, mig egy izben csunyan el nem vertek a majam, mert utana mar azt sem. Ami pedig a legnagyobb antikrisztus volt, az a motorkerekpar. Minden unokatesomnak volt, es nem ertettem, hogy ha azoknak a felelotlen kis hulyeknek lehet, akkor nekem miert nem. Vettem magamnak egyet egyszer nyolc par postagamabert, de Apam megmakacsolta magat, es vissza kellett adnom a Verhovina markaju, egyebkent nagyon uncool szerkezetet. A tulaj visszavette, de a galambokkal kapcsolatban oda nyilatkozott, hogy elrepultek, ami nyilvanvalo faszsag. Naiv voltam, vartam azert oket otthon, majd harom nap utan leesett, hogy megettek a galambokat Baksaek, szimplan es egyszeruen. Az eset elobb verbalis konfrontaciohoz, majf fizikai abuzushoz vezetett, amibol majdnem feljelentes is lett a Baksa-szulok reszerol, de Apam elsimitotta az esemenyek hanytorgasat, amit kovetoen egy egesz csoppet felpofozott, csak a rend vegett.

Azert jutott csak eszembe, mert az elmult honapokban a kovetkezo dolgokat szereztuk be a kedvessel: Triple Secet, mert egy bulin egyszer ivott csoppet, es ugy emlekezett, hogy jo. Csatolva, mintegy, lett hozza Cointreau is, hogy azert ne legyen akkora a csalodas. Beiratkozott boksztanfolyamra, mert megismerkedesunk hajnalan emlekezete szerint baromi jokat bokszoltunk (nem bokszoltunk, o verekedett, kesztyuben), de en nem tudom tanitani. Tegnap meg vettunk neki robogot.

A koztunk levo korkulonbseg tetemes, es ha eddig voltak is ketsegeim afelol, hogy a gyerekemnek kezelem bizonyos szempontbol, immaron nincsenek.

Az elet szep, mellekszalon.

a villamoson ültem. rosszkedvű voltam. nem volt nekem akkoriban könnyű.
velem szemben egy kisgyerek.
a kisgyerekeket nem villamosülésre méretezték. nem tudják behajlítani a lábukat, mert nem ér el a térdük az ülés végéig. úh rugdosott. nem direkt, de akkor is.
nem szóltam rá. az anyja se. de elég csúnyán néztem. akkor egyszercsak kinyitotta a tenyerét, és nekem adta a vadgesztenyéjét.
jó sok éve történt ez.
a gesztenye megvan még.

szeretem a kést. csillog és hűvös. nemigen vágom meg magam. égetni annál inkább. mégis szeretem a tüzet is. szóval. mikor a sajtkést vettem. ajándékba. amikor leszedtem a polcról, onnantól követett a biztonsági őr. szép az a kés, nemhiába került annyiba. nálunk otthon sose volt éles kés. utáltam azt a szerencsétlenkedő nyiszálást nagyon. aztán meg a kard. az még milyen szép. és a tőr. apámnak van egy levélbontó mávos tőre. na az nem szép. aztán TJ, a zsarnok. (ő volt az egyetlen, akinek hazudtam. vagyis nem mondtam meg neki. h megcsaltam. azért, mert rám szólt, h soha többet ne vegyem fel a pulóverét. akkor nem szóltam semmit, de reggel egyenesen hozzád mentem. emlékszel? nem lepődtél meg, épp vitted vissza a pornófilmeket a kölcsönzőbe. mondtad, bezársz, nehogy meggondoljam magam, és megszökjek. addig turkáljak nyugodtan a cuccaid között. szerettem azt a lakásodat. nemtom, mennyi időn keresztül csináltuk, de mindkét combom kékzöld volt a csípőcsontodtól. nagyon sovány voltál akkor. szeretlek ám, azt tudod.) szóval annak volt tőre v mije. az hűvös volt. főleg a felhevült hátamon, amikor megkérdezte, h képes lennék-e megölni a magzatunkat. amikor fel mertem vetni (persze közben, mikor máskor), h így kéthavi ismeretség után esetleg nem lenne baj, ha védekeznénk. akkor két gyereke volt már, két különböző nőtől, egyik se  élt vele. vannak ilyen mániákus gyerekcsinálók. és nem volt hajlandó semmire, kivéve, h szedjek gyógyszert. naszóval az hűvös volt. és annyira abszurd az egész, h ülök egy pasin (mert mindig nekem kellett felül lennem, kivéve, ha szoptam), aki a hátamnak szegezi a tőrét v mijét, mert meg mertem említeni, h én megyek abortuszra, nem ő, ha egyszer nem húzza ki időben. most akkor csoda, h nagy női düh van bennem, ha nyitogatom a gátam?:)

mikor ferihegyen laktunk, és 3 műszakban dolgoztam, ha délelőttös voltam, fél 4-kor keltem.
mikor fél 4-kor kelsz, már lefeküdni is szar.
mikor 1000 ft volt a kajapénzünk egy hétre, eléggé meg kellett gondolni, h mire.
mikor elment egy repülő, vele ment a ff tévé képe.
mikor a buszhoz mentem, átmenekültem egy másik (szintén nem aszfaltozott) utcára, h ne kapkodjon a bokám után az a rohadék kis dög.
mikor bepenészedtek a ruháim a szekrényben, nem örültem.
mikor ülőkádban kellett fürödni a hideg konyhában, akkor se.
mikor nem volt mosógépünk, csak egy ugrálós centrifugánk, többször is meggondoltuk, mikor mosunk.
viszont mikor a teraszon megfagytak a száradni kitett ruhák, jó illatuk lett.
mikor a kert végében volt a budi, télen nemigen jártunk ki pisilni.
mikor az anyám kijött egyetlenegyszer, azt mondta, nyárikonyhában lakunk.

mikor havonta max egyszer kelek órára, viszont 10 e-ért veszek sajtot és csokit, mikor a balatonon olvasom a blogot a mobilomról, mikor bármikor bárhová tudok repjegyet venni, mikor az étlapon nem a jobb oldalt nézem, akkor tudom ezt a helyzetet értékelni.

vö: cipősdoboz

- szia.
- szia. hová?
- kelenföld.
- ok. honnan ilyen későn?
- hát… tudod, van egy szerelmem. A szerelmem. nála voltam. most először. és ott volt a barátnője. először az ablakból leselkedett, aztán be is jött. én meg el.
- huh. figyelj, kinyomtatom a számlát, és add oda neki.
- nem vagyok én olyan.
- de tényleg. mondd meg neki, h te egy csodálatos éjszakára számítottál, erre ez lett. az a minimum, h kifizeti a taxidat.
- adsz egy cigit?
- aha. de ez az utolsó. menjünk el a benzinkútra venni.
- jó… de te dolgozol… nem akarlak feltartani.
- ne törődj vele.
*
- tudod, amikor amszterdamban voltam, hú az nem volt semmi. nem sok időm volt, úh egy nap alatt benyomtam mindent. de nekem semmi sem árt. na és megyek a kocsival így cikkcakkban, kurvalassan, és jöttek a rendőrök. én meg mosolygok rájuk, h namivan. egy ideig basztattak, de aztán ők is elkezdtek röhögni.
- :).
*
- a másik meg, ami durva volt, a kutya. így simán rám támadt. a karomat odarántottam az arcom elé, így csak abból harapott ki egy jókora darabot. de nekem semmi sem árt, tudod.
*
- van nálam mindig egy pokróc hátul. tudod, sose lehet tudni.
- :) képzelem, milyen utasaid lehetnek.
- hát ne tudd meg.
*
- te, én most már hazamegyek. mégiscsak dolgoznod kéne, meg kurva késő is van.
- ok. itt a számla. 2ezer. de csak egyet adjál.
- nane.
- de.
- köszi.
- és legalább adj egy puszit.
- ok:)
- a keletinél szoktam lenni egyébként. ha akarsz, ott megtalálsz.
***
mindketten tudtuk, h sose látjuk egymást többet.