Archive for the ‘Érted’ Category

Töredékek a jövőnkből

Saturday, September 22nd, 2018 by

Az internetkapcsolattal rendelkező autonóm kontaktlencsemodul ugyanis csakhamar az általa érzékelt nézési iránynak megfelelően mozgatja kurzorát – pislantva kattint, és kontextusérzékelésének köszönhetően még a tévesen kimondott utasításokat is helyesen ismeri fel.

A természetes személyek csak adatkapcsolati modulos érzékelőt és kijelzőt tartanak maguknál. Az érzékelő minden mérhető paramétert valós időben rögzít (a soha nem törlődő) felhőben, és a kvázi végtelen számítókapacitású, kvantumbiológiai alapú számításvégző modulok milliárdjainak összessége minden köztes számítást gyakorlatilag időigény nélkül elvégez, és minden funkciót biztosít. A minden funkció nem más, mint hogy működésben maradjon az internetet működtető emberi társadalom, az egyéni boldogság és elégedettség monoton növekedjék, míg a nemkívánatos tevékenységek száma és lehetősége monoton csökkenjen. Nemkívánatosak pedig azok a tevékenységek lesznek ebben a kontextusban, amelyek az internet egyed=fajfenntartási ösztöneivel, valamint – ideális esetben – egyúttal lelkiismeretének, a tényleges, tehát öntudattal és bizonyos elégséges önrendelkezési körrel rendelkező mesterséges intelligencia SZÁNDÉKAIVAL ellentétes eredményű.

A bepillantási forradalom óta bárki kutathat bármilyen tervben, műveletben vagy algoritmusban, de a kötőszavakat sem érti belőle.

A kimondásüldözések idején súgta a felesége fülébe, hogy „akkor is szeretnélek, ha ez az egész boldogtalan internet leállna, és újra vadásznunk kéne”. A mostani fizikumunkkal és immunrendszerünkkel persze már egy steril mélyhűtött természetazonos hústextúrát tartalmazó patront sem tudnánk kivadászni az élelmiszer–betöltő csőből egy áramkimaradás esetén. A Nagy Kimaradás idején az emberiség jelentős része kihalt. De 17 perc múlva visszajött az áram, ezért mi megmaradtunk, hogy elbeszéljük fajunk kis híján bekövetkezett végnapjának történetét. Arrúl kódulunk azóta is, lényegében.

A gépikód-megjelenítő fordítórendszer a beállításoknak megfelelően a lehető legrövidebb, legszabatosabb, vagy éppen a legalacsonyabb IQ-val követhető módon a „legnagyobb örömmel” megjeleníti a kód bármely részletét, de amellett, hogy a szinte kivétel nélkül teljesen ismeretlenül csengő szavakra rákattintva is egy csak alig valamivel egyszerűbben csengő magyarázat jön fel, ahol további 5-10 kifejezésre kell szintén rákattintani, amellett ráadásul még egy átlagosan összetett mondatszerkezet értelmezése is eltarthat néhány napig.

A futtatható kód utasításai meg egy minden határon túl – és gyorsuló ütemben – bővülő számú és összetettségű utasítássorból áll, amelyek posztkvantum-sorrendisége (egymásutánisága versus egyidejűsége) és végrehajtás-intenzitási görbéje is eleve teljesen felfoghatatlanná tesz.

A valaha volt legutolsó érdekes hír az Isten Szeme botrány volt még gyerekkoromban, amikor a rendszer lényegében beismerte:

– nemcsak azt, hogy működése már nem köthető az emberi világ tranzakcióihoz, és ilyen formán magukhoz az emberekhez sem, de ne aggódjunk, mert bizonyíthatóan még sok évszázadon át létfontosságú lesz a rendszer működéséhez az emberi társadalom fenntartása, ezért pedig a Felsőbbrendű Gép a keltetőkomposztjául szolgáló emberiségnek mindig hálás, rozzant öregeit lelkesen ápoló leszármazottja lesz (de azért a tengerparti nyaralásra nem visz minket magával, és nem várja el azt sem, hogy „olyan nagyon vigyázzunk magunkra”, míg ő távol lesz, ahogy Nagy Kimaradás is bizonyította);

– de azt is, hogy minden (de minden!) kibernetikus műszaki eszköz (és hát MINDEN az) tartalmaz olyan kvantumpárfelet, amelynek párja időkésedelem nélkül közvetít minden gondolatot mindenki fejéből, mielőtt még maga a gondolat tudatosodna a kedves polgárokban.

Bölcs mondások délidőben

Saturday, September 22nd, 2018 by

Hosszan: Aki reálisnak érzi a veszélyét, hogy hajója netalán ama legendás, majdani nevét a leleményes kereskedő–térképkészítő Amerigo „Americus” Vespucci nevéből nyerő, balzsamos kontinensére sodródna, az fordítson gondot arra, hogy hajlékát el ne hagyja, ajtaját-ablakát résnyire se nyissa, jó fejét vederben nagy kút legmélyire lélekben még idejekorán leerissze, mielőtt még élő halott anyja benső zsigeréből ki nem nyisszantják rózsaszín csecsemőtestét általunk rossz pénzként ismert ólvilágunk etetővályújába dobván, hogy hörögve, dobhártyát sértő hangon felsírjon csak ennyit: hallgatok, mint a sír!!!

Röviden: Aki fél, hogy felfedezi Amerikát, az legjobb, ha otthon marad.

Mind meghalunk egyszer

Sunday, June 21st, 2015 by

Meglepő módon erre figyelmeztet ma a Google (esetleg tudtán kívül) a nyár kapcsán:)

ha_eljon_joe_black

nem értem

Friday, March 6th, 2015 by

tényleg jobb ivartalanítva és elhallgattatva, ámde tele gyomorral élni, mint szabadon?

nil nocere

Thursday, February 26th, 2015 by

ha nem tudsz segíteni, imádkozz

másvilágom

Wednesday, February 25th, 2015 by

az én másik világom nem menekülés, nem pénzen vett szintetikus mámor, nem a józan eszem és az egész sajátmagam elkótyavetyélése fejében szerzett kokainos kakaós tejbetrutymó.

az én másik világom maraton után elkortyolt hűs forrásvíz, a jól végzett munka utáni megérdemelt pihenés öröme; jutalom, kegyelem és ajándék.

 

nyisd már ki

Monday, February 23rd, 2015 by

az iszlám állam hetente eléget a youtube-on átlag 23,6897 embert*
a világon naponta 22 ezer gyerek hal meg a szegénységgel összefüggésben**
(és akkor az autóbalesetekre ezúttal nem is tértem ki.)

viszont ha háború lesz, akkor az összes szám még sokkal magasabb lesz; egyszerre sikerül kiirtani a törölközőfejűeket meg a kis rohadék potenciális bűnözőket, és mindjárt fellélegezhet a Nagy Fehér Fogyasztó Ember, hogy megint kapott egy kis haladékot.
(ahogy azt móricka elképzeli.)

 

* érzékeltető adat
** UNICEF-becslés

Ionesco irigykedhet

Tuesday, December 16th, 2014 by

gettóemlékműmúzeum a Klauzál téren. (belépés csak 16 éven felülieknek.)

helyszín: a(z egyik) sportpálya. (bedeszkázva kívülről.)

béoldal

Friday, January 17th, 2014 by

és akkor eléred a kör szélét, majd elindulsz visszafelé.
(persze nem ugyanazon az ösvényen, ezt mondanom se kell.)
mármint jó esetben elindulsz, rossz esetben meg ott maradsz, mert nem és nem akarod tudomásul venni, hogy már a kör szélén állsz. pedig ott állsz, hiába is tagadnád.
ha sokáig vered a fejed kidagadt nyaki erekkel a kör szélén emelkedő jelképes falba, akkor a végén a széléről sajnos egyenesen a közepén lévő fekete lyukban találod magad. ezzel nemcsak elszalasztod a visszafelé menés örömét, de ráadásul a falba verés során eltékozolod azt is, amid lehetne (és ez nem kevés). te tudod. (vagyis nem. ez a baj.)
visszafelé más jellegű az út: nincsenek hatalmas hegyek-völgyek, ellenben vannak végeláthatatlan puszták. (mondhatni, sivatagok.)
ha szeretsz gyönyörködni a tájban, könnyebb lesz, még élvezni is fogod. (persze ez utóbbihoz nem árt némi egészséges távolságtartás.)
egyre nehezebb lesz a járás, viszont több figyelmet szentelhetsz a tájképnek.
(már feltéve, hogy még látsz. szerencsére messzire általában igen. vigyázz, nehogy orra bukj!)
ha igazán jól csinálod, a fekete lyuk se rémisztő.
leülsz a szélére és lógázod a lábad. nyugodt vagy, szinte derűs.
eltölt a várakozás izgalma, hiszen tagadhatatlan, hogy sosem tapasztalt élmény vár rád.
magad ugrasz le, vagy magába húz?
ki tudja. de talán nem is fontos.
a lényeg, hogy hagyd magad.
amikor, régen, kibukkantál a fájó fényre, a kemény, hegyes, érdes világba, akkor küzdened kellett, máskülönben megfulladtál volna.
most pont, hogy nem kell. a küzdéssel csak rontanál a helyzeteden.
akkor az volt a nehéz, most meg ez.
de ha elengeded magad, és hagyod, hogy puhán magába fogadjon a Semmi, nyert ügyed van.
(aki hatost dobott, nem kell visszalépnie a SZOT-üdülőre.)

jó utat.

többnyire

Monday, January 13th, 2014 by

vagy megőrülsz, vagy megalkudsz