Archive for the ‘Eszme’ Category

Improvizáció

Sunday, December 3rd, 2017 by

Final Cut

Saturday, October 21st, 2017 by

Kezdjük:-)

Tuesday, August 8th, 2017 by

A Tikkelő, az Elvakult és a Rátarti

Thursday, June 29th, 2017 by

Az ember pontosan 3 indíttatásból politizálhat, ha odáig süllyed: beidegződés, meggyőződés, megfontolás.

A Tikkelő beidegződésből gondol elsőre még mindig – államszocialistából demokratikussá avanzsált polgárként – minden központi intézkedés bevezetésekor a nyugat ármánykodására; és nem pedig meggyőződésből.

Az Elvakult meggyőződésből szavazott az MSZP-re, mert úgy vélte azok a politikai erők (elkülönülő életpályájuk miatt egyébként ismeretségbe soha nem kerülhető természetes személyek egy kellően népes, egymásra talált csoportja) olyan pozíciót mondhatnak magukénak, amelynek köszönhetően a rendszerváltoz(tat)ás után is megőrizhető lesz országunk legvidámabb barakk jellege; tehát nem szemforgató megfontolásból.

A Rátarti megfontolásból szavazott a Fideszre, mert úgy kalkulált, hogy a választási ígéretek alapján neki és családjának kényelmesebbé és biztosabbá válik majd az élete, tehát döntése nem puszta beidegződésen alapult.

A politika egy hittan, csak éppen a politizálók nem hitoktatók, hanem normál, mezei szájviszketegek, akik számára egy BÁRMILYEN álláspont hangzatos kifejtése már önmagában olyan mértékű örömérzetet biztosít, mint amilyet egy egészséges honfitársunknak okozna valamely ténylegesen alapvető emberi szükségletének látványos kielégülése.

Minek is bármi többet írni?

Friday, June 16th, 2017 by

Aki dudás akar lenni

 dudanóta

Aki dudás akar lenni,
Pokolra kell annak menni,
Ott kell annak megtanulni,
Hogyan kell a dudát fújni.

Három a tánc mindhalálig,
Kivilágos kivirradtig,
Kicsi nékem ez a ház,
Kirúgom az oldalát.

Hangutánzás

Wednesday, February 22nd, 2017 by

Élt egyszer egy hangutánozó művész, aki képekkel utánozta a hangokat. Az általa vizuálisan leutánzott hangokat értelemszerűen a süketek is „hallhatták” – a szemükön keresztül.

Bizonymondat, néktek

Wednesday, August 17th, 2016 by

Aki nem fázik, az megfázik. Aki sosem szokott jóllakni, az elhízik. Aki feltétlen büszke magára, annak hamarosan semmi oka nem lesz rá. Akinek nincsenek kétségei, az melléfog. Aki délcegen megveti a lábát, azt elsöpri a legkisebb fuvallat. Aki úgy érzi, túl fegyelmezett, az hamarosan elzüllik. Aki biztos benne, hogy küszöbön áll a fényes eredmény, az végképp nem jut többé soha semmire.

Mert nincs kisebb, mint a parány, nincs szebb, mint a pompa, nincs megrázóbb, mint a borzadály, nincs távolibb, mint a messzeség, nincs elkeserítőbb, mint a kétségbeesés, és nincs ijesztőbb dolog, mint frászt kapni.

Utolsó bejegyzésem

Wednesday, August 3rd, 2016 by

Most pedig leírom a világ leghosszabb hatásszünetét tartalmazó, ezért – híres sarokkőként – soha feledésbe nem merülő, prózai művét, amelynek második sorát már csak azért írom, hogy utána még ennyivel is hosszabbnak tűnjön a hatásszünet (ugye, azt mondanom sem kell, hogy innen jön a hatásszünet)

Énekek éneke

Saturday, July 2nd, 2016 by

Ismeretlen ismerősök

Sunday, May 15th, 2016 by

Az ismeretlen katona sírjának lényege, hogy az ott impregnált magasztos hős ismeretlen. Nomen est amen! Amint elkezdjük firtatni akár csak azt, hogy mikor vagy melyik fronton múlt ki a benne nyugvó konkrét személy, az oda zarándoklók többé nem tudják már elhunyt szerelmük, pótolhatatlan rokonuk, busás örökhagyójuk vagy jófej szomszédjuk földi maradványait odaképzelni. A rendkívül sok ismeretlen helyen nyugvó ÖSSZES rettenthetetlen hazafi helyett vetül az ott nyugvó random biokomposztra a végleg megtört szívek millióinak mélyéből előtörő összes szeretetsugár.

Az ismeretlen katona sírja persze a megfogható világunkat a nagy semmiből létrehozó teremtőerővel képez analógiát, aki/ami felfogható ilyen megközelítésben a világegyetem összes általunk közvetlenül nem ismert emberének, ufójának, állatának, tárgyának és jelenségének – egyetlen fogalomra rávetítve.

Mintha az összes hősi halottat odavetítenék egy helyre, az ismeretlen katona sírjára – mintha az összes lényt, tárgyat és jelenséget odavetítenénk egyetlen fogalomra.

Ebben a feketelyukál is tömörebb, tér-idő kiterjedés nélküli absztrakcióban tisztelhetjük tehát a számunkra közvetlenül megnyilvánuló teljesség kapuját. A tisztelethez pedig abszolút elengedhetetlen, hogy ne firtassuk a részleteket: Ne mondjuk kéretlenül a síremléknél a mellettünk állónak, hogy „az én szép szál, hős fiam, a Sanyi teste bomlik itt le, az ismeretlen katona sírjában”, mert ezzel elrontjuk a másik örömét, illetve bánatát, na.

Szóval minden ilyen ISMERETLENHŐS-MEGNEVEZŐ szpojler igehirdetés a mások hite ellen elkövetett merénylet, miközben még az igehirdető hitét is ugyanúgy aláássa.

„Amiről – tehát – nem lehet beszélni, arról hallgatni kell.”

Aki ezt nem érti, annak meg kuss legyen.