Egyremegy

Mindenkinek szep napot!

– avagy átköpök a gondolataim között –
– avagy egy nyúlugrás tollrajza –

Kezdem azzal, hogy elhatároztam, hogy közérthetően fogok fogalmazni, amikor saját magamnak írok. Ennek titka, hogy nem futtatok párhuzamos elbeszélési szálakat, és sok kötőszót alkalmazok. Óvakodni fogok az elágazásoktól, a félbehagyott, majd később folytatott gondolatmenetektől és a közbevetésektől. Mindezt azért teszem, hátha évek múlva, amikor a) jobb emberré válok, b) szerényebbé válok, c) lassabb észjárásúvá válok, d) önmagammal szemben elnézőbbé és nyitottabbá válok, akkor elolvasva jobban fel tudom majd idézni mindezt, amit önmagamnak most írok: ezt a tollrajzot.

Az történt, hogy az éjszaka közepén arra ébredtem, hogy egy bizonyos 1. gondolat motoszkál a fejemben. Nem árulom el még magamnak, hogy mi volt pontosan ez az 1. gondolat, mert nincs még jelentősége, következésképpen nem is emlékszem rá. Aminek viszont már van jelentősége számomra, következésképpen eszembe jut, az a 2. gondolat, ami az 1. gondolatot követte, nevezetesen:

„Milyen érdekes, hogy bár nem vagyok se fizikus, se filozófus, mégis ilyen és ehhez hasonló gondolatok jutnak eszembe!”

Nos, ez volt a 2. gondolatom, amely annyival érdekesebbnek bizonyult az 1. gondolatnál, hogy azt nyomban kiverte a fejemből. De mi is lehet olyan érdekes ezen a 2. gondolaton?  Hogyan lehetett ez képes kiverni a fejemből az 1. gondolatot ilyen véglegesen? Nem csigázom tovább a saját kíváncsiságomat, inkább elárulom: 2. gondolatom tartalmazott egy nagyon gyakori, tehát sokak által használt szófordulatot: „ilyen és ehhez hasonló”. Na, ez a részlet ugrasztotta meg elmém vadasparkjában a nyulat.

Azon kezdtem gondolkodni, hogy mit jelent az, hogy „ilyen és ehhez hasonló”. Először az ugrott be, hogy ennek jelentése voltaképpen „az ehhez teljesen hasonló, és az ehhez csak részben hasonló”. Ami ugyanis „ilyen”, az nem „ez”, hanem egy másik dolog, amelyik éppen „ilyen”, mint ez. És folytathatnám 2. gondolatom eme szófordulatának nyomán kialakult, vitatható helyességű okoskodásom taglalását – hogy például az egész probléma fel sem vetődött volna, ha nem magyarul gondolkodom –, de nem teszem. Amit viszont fontosnak találtam magam számárára jelen soraimmal írásba foglalni, és ami miatt egyáltalán „tollat ragadtam” – milyen különös szófordulat! –, az éppen a gondolatrészletek kinagyíthatóságának gondolata volt. Nagyítsuk hát ki ezt a gondolatot:

Felismertem, hogy a gondolatok világa milyen kísértetiesen hasonlít az anyagi világra! Ahogy a tárgyak alkotórészekre bonthatók, ha belenagyítunk, úgy a gondolatok is alkotórészekre bonthatók, ha belegondolunk. Másképp mondom:

A) Milyen érdekes, ahogy egy kávéskanálra ránagyítva előbb előtűnnek a fényes felület apró karcolásai és szennyeződései, majd tovább nagyítva a látszólag tükörsima felület szívszorító rücskössége, míg végül – bizony számunkra VÉGül – megjelennek az atomok. Ezek a kis bigyók, amelyeknek már alig vannak a megszokott értelemben vett tulajdonságaik. Ezek a kis bigyók, amelyekben már nincs semmi emberileg érdekes, az okos fizikusok mégis olyan elkeseredett vehemenciával vizslatják őket, mintha legalábbis az örök élet titka és a jövő heti lottószámok kiszámítási képlete lenne a lepucérítva már egykedvű és kifejezéstelen kis jószágokba kódolva. (És az is van – bizonyos értelemben.)

B) Az is éppen ilyen érdekes, ahogy egy gondolatba jobban belegondolva előbb előtűnnek a nyelvi kifejezésmód értelemzavarai és ambivalenciái, majd tovább gondolva a szavak mögötti látszólag kristálytiszta fogalmak szívszorító értelmezhetetlenségei, míg végül – bizony számunkra VÉGül – megjelennek az axiómák és szubsztanciák. Ezek a kis bigyók, amelyek se jót, se rosszat nem jelentenek. Ezek a kis bigyók, amelyekben már nincs semmi emberileg érdekes, az okos filozófusok mégis olyan elkeseredett vehemenciával vizslatják őket, mintha legalábbis nevük, arcképük és főként meddő eszmefuttatásaik örök fennmaradásának, és a feledéstől való szüntelen rettegésük elfelejtésének egyetlen létező receptúráját lehetne belőlük kiolvasni, mint kávézaccból a jövendőt. (Ki is lehet olvasni – bizonyos értelemben.)

Azért írtam le magamnak mindezt, hogy később is emlékezzek, hogy a fenti A és B mennyire egy rugóra jár – milyen érdekes kifejezés! –, valamint el ne feledjem, egyaránt milyen darabos és lukacsos is a fizikusok és a filozófusok világa, ha eléggé ránagyítunk. Mindig szeretnék emlékezni arra, hogy a kávéskanál vagy az elején említett 2. gondolatom egyaránt olyan kis bigyókból áll, amelyek között akkora rések vannak, hogy „akár át lehetne közöttük köpni”!

Milyen érdekes, hogy bár nem vagyok se fizikus, se filozófus, mégis ilyen és ehhez hasonló gondolatok jutnak eszembe!

http://index.hu/tech/2012/04/06/benne_van_a_lulz_a_levegoben/

Harap pilih bahasa
Harap pilih negara
Layanan telepon
Seluler Anda

Magyarul: Válassza ki a nyelvet. Válassza ki a mobiltelefonos szolgáltatáshoz tartozó országot.

a hivatás az, amit az ember nem azért csinál, mert nem baszik eleget.
(a szolgálat ugyanez, csak ingyen.)

lásd még: http://www.youtube.com/watch?v=jRzzZx8eca8

A hit olyan, mint a túrórudi. Egy csomó körmönfont kereskedő árulja a világot jelentő portékát, és a régebbieket elavultnak, az újabbakat hamisnak kiáltják ki. Aki rákapott, az megveszi valamelyiküktől: Ki akarna otthon ilyen macerás dolgot maga elkészíteni?

Úttörő becsületszavamra mondom, és minden ember jól megjegyezze, hogy többé nem állok szóba olyan nővel, férfival, állattal vagy képzeletbeli lénnyel, aki nem látta a Finding Neverland című filmet. Akik pedig látták, de nem sírtak rajta, azok szembe se jöhetnek az utcán velem.

Or the other way around (slated in trans of mine*)

I, Pioneer the Proud the 1st, playfully swear to my beloved red star that from now on I stop talking to any men, any women, anymal or ficktional creature who’s in lack of having seen the film Finding Neverland. Ones do have seen it but failed to burst in tears** shall not be allowed to come across me even if I cross their un-mysterious ways myself.

* For thoughtful dummies: I meant “in my translation” of maxi-course.

** For healthcare fans: Excluding people with chronic soap operal lachrymation

Fel kell számolni a foglalkoztatást! Vissza kell adni a munkanélküliség becsületét! A testileg és lelkileg sérült, megtört gerincű, folyton aggódó, gyomor- és idegbeteg, koffein-, nikotin- és tablettafüggő, önmagukból kifordult dolgozókat vissza kell vezetni a munkanélküliség világába! Ki kell alakítani az öntudatos, józan, büszke és boldog munkanélküli réteget, akik nem segélyért, állásért, átképzésért, egyházakért, internetért, piáért, szerencsejátékokért, plazmatévéért, alamizsnáért, mobiltelefonért és orvosi beavatkozásokért nyújtogatják kuncsorgó kezüket, és főként nem harcolnak semmi ellen, hanem passzivizálják magukat a közös cél érdekében!

You may say I’m a dreamer but…

2Arc