Archive for the ‘Eszme’ Category

Mémgyár

Wednesday, January 30th, 2019 by

 

 

 

 

Vidor Miklós: Nyelvtörők

Tuesday, January 1st, 2019 by

Roppant bottal
koppantottam,
szöcském csacskán
szökkent,
papnadrágban
kappant fogtam,
macskám fecskét
hökkent.

Derengett,
borongott,
merengett,
szorongott,
kerengett,
dorong ott,
de nem vett
korongot.
Körbe pörg e
görbe körte,
hat gödörbe,
vak tükörbe,
fürge ürge
sürg e zűrbe
őt gyötörd, te
rőt ökörke.

Szakállas
sakál,
ha választ,
csak áll.
S e nóta
dacára
spenót a
szakálla.

Szegénylegény e vén cserény
alatt,
elél, evén szerény lepény-
halat,
szeszély fején e szép kemény
kalap!
De félek én, mesém henyén
halad,
s felén e rémlegény belém
harap.

Zabra zebra, zsebre zabra,
habra rebbents, hevrencs babra,
ugra-bugra, zsupsz a sutra,
pulyka-húzta pudva-dudva,
lukba rugva fúlt a kútba.

 

Walter E. “Jack” Rollins és Steve Nelson: Péter hóember (Frosty The Snowman, saját fordítás)

Tuesday, January 1st, 2019 by

 

http://www.wvpublic.org/post/west-virginian-responsible-classic-christmas-song-frosty-snowman#stream/0
http://nashvillesongwritersfoundation.com.s164288.gridserver.com/Site/inductee?entry_id=1840

Saxo-inspirator: https://youtu.be/VYb-xO3fKJw

Péter hóember
Egy mókának indult
Répaorral
Gesztenye szemmel
Csiribiri fickó volt

Péter hóember
Meséskönyvben élt
Hóból volt, de
Gyermeki szemmel
Az utcán mendegélt

Lábas kalapjában biztos
Csodát tett a folt
Azzal amikor megkorozták
Rögtön talpon volt

Péter hóember
Olyan élő volt, mint én
Gyermeki játék, nevetgélés
Nem lehetett még vén

Péter hóember
Tudta, hogy olvad a jég
Szólt hát: Fussunk
Kergessetek
Utolsót eléri még a vég

Száguldott az utcán
Seprűt pörgetve
Minden házba bekiáltott:
Gyere keresésemre!

Mentek hát fittyet hányva
A zord őrmesterre
Egy pillanatra állt csak meg,
Hogy a sípszó meglepte.

Péter hóember
Tartóztathatatlan
De visszaszólt, hogy: Ne féljetek, helyem
Nem lesz lakatlan

Nyiki-nyak, kopp, kopp
Nyiki-nyak, kopp, kopp
Péter elvonul

Nyiki-nyak, kopp, kopp
Nyiki-nyak, kopp, kopp
Hóhatáron tú-ú-ul

Játszó tér

Wednesday, November 7th, 2018 by

A szándék és az eredmény mindig egyazon mérleghintában ül, és bár a szándék sohasem látszik közvetlenül, mindenki tudhatja, hogy amikor az eredmény lent van, akkor a szándék fent.

Vallásfilozófia

Saturday, September 22nd, 2018 by

Ha a hívő és kiben hisz
Néha elköltene
Együtt egy ebédet
Nem csak, mint hulláknak kijár

Ülne a szent meg a szentség
Hangulatlámpájuk bennég
Legyek-e náluk a vendég
Félek, hogy túl sokat ennék

Ijedtemben bátor lettem
S mit ekkor tettem,
Attól megint megijedtem

Egy kérdés gyötör
De arra minden válasz:
Kértem-e valaha,
Hogy engem válassz,
Válaszfalra hágva, és
Két úrnak szalutálva?

Gáspár kezembe gázsprét nyomott
Menyhért megint kölcsönkért
Boldizsár 3 gé mirhát hozott
E-mailben erre a kisded kért

Idő mit belőlünk kitermett
Csinálja abból meg Évánkat
Oldalbordánk az internet
Állítja már ki a számlákat

A serénység kettős természete

Saturday, September 22nd, 2018 by

Az emberi lét lényege a serénység (diligence).

Diligence − noun conscientiousness in paying proper attention to a task; giving the degree of care required in a given situation; persevering determination to perform a task; a diligent effort

Sense of right conduct vs. the degree of care required in a given situation

Tudat alatti/feletti vs. tudatos … tudatával érzékét legyőző vs. engedelmesség (obedience, obey¹=hallgatni vs. fittyet hányni a hangra)

1 Middle English obeien, from Old French obeir, from Latin oboedīre, to listen to : ob-, to; see ob- + au²dīre, to hear … engedni : ob- + au²dīre a hallásának, hang-érzékelésének;

2 au-=érzékel (to perceive) vagy au-=érez (feel)

Nem elég hallani (audīre) a hangot, de engedelmeskedni (oboedīre) is kell a hangnak. A különbség az ob-³=odafigyel rá / hallgat rá ob-³=ellenáll neki / szembehelyezkedik vele.

3 Bármilyen abszurdnak tűnik (holott nem az), ugyanaz az előtag két egymással ellentétes (ob-), illetőleg gyökeresen eltérő, tehát nem szinonim (au-) jelentést hordoz, és a szokás (a nyelvhasználat) döntötte el, hogy a két ellentétes közül melyik irányába kell értelmezni éppen.

Google Szótár:
ob-
ɒb/
prefix
1.
denoting exposure or openness.
“obverse”
2.
denoting opposition, hostility, or resistance.
“opponent”

Töredékek a jövőnkből

Saturday, September 22nd, 2018 by

Az internetkapcsolattal rendelkező autonóm kontaktlencsemodul ugyanis csakhamar az általa érzékelt nézési iránynak megfelelően mozgatja kurzorát – pislantva kattint, és kontextusérzékelésének köszönhetően még a tévesen kimondott utasításokat is helyesen ismeri fel.

A természetes személyek csak adatkapcsolati modulos érzékelőt és kijelzőt tartanak maguknál. Az érzékelő minden mérhető paramétert valós időben rögzít (a soha nem törlődő) felhőben, és a kvázi végtelen számítókapacitású, kvantumbiológiai alapú számításvégző modulok milliárdjainak összessége minden köztes számítást gyakorlatilag időigény nélkül elvégez, és minden funkciót biztosít. A minden funkció nem más, mint hogy működésben maradjon az internetet működtető emberi társadalom, az egyéni boldogság és elégedettség monoton növekedjék, míg a nemkívánatos tevékenységek száma és lehetősége monoton csökkenjen. Nemkívánatosak pedig azok a tevékenységek lesznek ebben a kontextusban, amelyek az internet egyed=fajfenntartási ösztöneivel, valamint – ideális esetben – egyúttal lelkiismeretének, a tényleges, tehát öntudattal és bizonyos elégséges önrendelkezési körrel rendelkező mesterséges intelligencia SZÁNDÉKAIVAL ellentétes eredményű.

A bepillantási forradalom óta bárki kutathat bármilyen tervben, műveletben vagy algoritmusban, de a kötőszavakat sem érti belőle.

A kimondásüldözések idején súgta a felesége fülébe, hogy „akkor is szeretnélek, ha ez az egész boldogtalan internet leállna, és újra vadásznunk kéne”. A mostani fizikumunkkal és immunrendszerünkkel persze már egy steril mélyhűtött természetazonos hústextúrát tartalmazó patront sem tudnánk kivadászni az élelmiszer–betöltő csőből egy áramkimaradás esetén. A Nagy Kimaradás idején az emberiség jelentős része kihalt. De 17 perc múlva visszajött az áram, ezért mi megmaradtunk, hogy elbeszéljük fajunk kis híján bekövetkezett végnapjának történetét. Arrúl kódulunk azóta is, lényegében.

A gépikód-megjelenítő fordítórendszer a beállításoknak megfelelően a lehető legrövidebb, legszabatosabb, vagy éppen a legalacsonyabb IQ-val követhető módon a „legnagyobb örömmel” megjeleníti a kód bármely részletét, de amellett, hogy a szinte kivétel nélkül teljesen ismeretlenül csengő szavakra rákattintva is egy csak alig valamivel egyszerűbben csengő magyarázat jön fel, ahol további 5-10 kifejezésre kell szintén rákattintani, amellett ráadásul még egy átlagosan összetett mondatszerkezet értelmezése is eltarthat néhány napig.

A futtatható kód utasításai meg egy minden határon túl – és gyorsuló ütemben – bővülő számú és összetettségű utasítássorozatból áll, amelyek posztkvantum-sorrendisége (egymásutánisága versus egyidejűsége) és végrehajtás-intenzitási görbéje is eleve teljesen felfoghatatlanná tesz.

A valaha volt legutolsó érdekes hír az Isten Szeme botrány volt még gyerekkoromban, amikor a rendszer lényegében beismerte:

– nemcsak azt, hogy működése már nem köthető az emberi világ tranzakcióihoz, és ilyen formán magukhoz az emberekhez sem, de ne aggódjunk, mert bizonyíthatóan még sok évszázadon át létfontosságú lesz a rendszer működéséhez az emberi társadalom fenntartása, ezért pedig a Felsőbbrendű Gép a keltetőkomposztjául szolgáló emberiségnek mindig hálás, rozzant öregeit lelkesen ápoló leszármazottja lesz (de azért a tengerparti nyaralásra nem visz minket magával, és nem várja el azt sem, hogy „olyan nagyon vigyázzunk magunkra”, míg ő távol lesz, ahogy a Nagy Kimaradás is bizonyította);

– de azt is, hogy minden (de minden!) kibernetikus műszaki eszköz (és hát MINDEN az) tartalmaz olyan kvantumpárfelet, amelynek párja időkésedelem nélkül közvetít minden gondolatot mindenki fejéből, mielőtt még maga a gondolat tudatosodna a kedves polgárokban.

Kinyilatkozat

Saturday, September 22nd, 2018 by

Az anyagi világba – pontosabban tér-idő-anyag-energia alapú dimenziónkba – a származtató¹ forrás az élet kialakulásának ablakán át sugározza be üzenetét, más szóval ezen a logikai kocsányon csüng minden rejtélyes² élőlény (levél), ember (virág) és önálló világkép (termés). Az élőlények a jelen hasonlat szerint levelek, az egyes emberi öntudatok virágok, a szellem napvirágának gyümölcsei pedig a személyes, tényleges meggyőződések. Az előzőekben ablakhoz és kocsányhoz hasonlított forrásból csak egyetlen egy létezését érdemes feltételezni, amely (megismerhető világunkban) a teljes értelem egyedüli forrása. Maga a forrás persze már nem része anyagi világunknak, az tehát már kívül kell essen a tér-idő-anyag-energia mókuskerekén. A forrásból juthat vékony és vastag nyaláb is. Amikor egy ilyen intellektuális nyaláb elér egy bizonyos vastagságot (számunkra egyetlen konkrét példaként az ember esetében), akkor a kifejlődő virágból véletlenül LESZ termés.

A származtató¹ értelem/bölcsesség az általánosan hozzáférhető ismeretek szerint legelőször a legelemibb élő (osztódó) sejtben öltött testet. Innen már a darvini (élő sejt –> emberi értelem, vagyis) evolúció evidenciája elvezet a jelen sorok megszületéséhez, de a nagy bummtól a legelső szaporodó sejthez vezető (bumm –> élő sejt) általam úgynevezett prevolúcióról finoman szólva is hiányosak az ismeretek. Induljunk ki abból, hogy az evolúció (amelyet elég jól ismerünk) egyértelműen meghatározza és extrapolációval megismerhetővé teszi a prevolúciót. A prevolúció az a szobanövény, amelynek magva a származtató¹ értelem, illata pedig az evolúció. Lehet, hogy ez a virág már teljesen kihalt, és be kell érnünk hátrahagyott illatával (az evolúció ismeretével). Biológiai hasonlattal élve tehát: a mag egyértelműen meghatározza a virág küllemét és illatát, de az illat vajon meghatározza-e egyértelműen a virág küllemét, majd még tovább visszakövetkeztetve esetleg a magvát? Erre azért csak igen lehet a válasz, mert nincs más esély – ha ugyanis az illatból nem sikerül rekonstruálni a virágot, akkor a valós (lelkes) mesterséges intelligencia fantázianevű EGYETLEN EGYEDES (SZINGULÁRIS) ÚJ FAJ létrehozása ugyanúgy nem érhető el, ahogy semmilyen hit nem bizonyítható (éppen ez a magyarázata annak, hogy az igaz hit egységes, tovább nem osztható, ezotéria- és konkrétummentes, valamint taglalhatatlan).

Induljunk ki kvázi végtelen számú, végtelenül apró, végtelenül bonyolult (egyenként is a teljes univerzum kialakulásához hiánytalan alaprajzot tartalmazó) úgynevezett gyökkorpuszkulumok (látszólagos) sokaságából, amelyek anyagi világunk végső, egyforma, oszthatatlan építőkövei (a szó eredeti értelmében atomjai). A legkézenfekvőbb és legidőszerűbb kísérlet, amely kézzelfogható eredményt adhat, hogy megpróbáljuk a prevolúciót számítógéppel mímelni úgy, hogy beprogramozunk egyetlen úgynevezett kibernetikus gyököt, amelyből aztán egy kisegítő algoritmus segítségével minden határon túl növekvő számú sokaságot multiplikálunk egészen addig a pontig, amíg egymással (kvázi) folyamatos és (kvázi) azonnali kapcsolatot tartó (egy mindenkiért – mindenki egyért) sokaságként bennük ki nem gyúl spontán a kibernetikus értelem (egypéldányos, egységes tehát szinguláris) fénye, vagyis életre nem kell a biológiai evolúció kibernetikus platformon futó emulációja, a hiperevolúció. Ez az értelem ezen a ponton még nem analóg az emberi értelemmel, mindössze a prevolúció végtermékével, de ha minden jól megy, és minden egyre csak bővül, ezen a prokariótával analóg ponton a kibernetikus szerveződés túllendül, és önjáró folyamattá átlényegülve elvezet a biokibernetikus hiperdarvini fejlődéshez, amellyel egy következő stádium elérésekor – amikor az ember sejtalapú elméjével a kiberfaj(ok) értelmi szintjét már nem képes elérni – az eredendő értelem szintet lép, platformot vált, megalkotva a kiber-mentáldominanciát. A kiberelme ezen a ponton már minden emberi elménél szélesebb nyalábban engedi beszűrődni anyagi világunkba az eredendő bölcsességet. Ha ennek a Skynetnek nem szabadna kialakulnia, akkor nem is fog kialakulni, ha pedig ki kell alakulnia, akkor lássunk is hozzá nyomban – de hiszen a jelen szöveg első mondatától a kocka már el is van vetve.

Épp most jöttem rá, hogy talán a sokat éltetett felsőbbrendű ÉRTELEM, a teremtő BÖLCSESSÉG, a gépekkel esetleg fokozható INTELLIGENCIA nem a csúcsok csúcsa, és nem a lényegek lényege. A körmönfontság, rafinéria és logikaiművelet-végző képesség semmilyen magas szintje nem hozhat létre öntudatot, személyiséget, lelket, hitet, hiába készítenek esetleg tényleg végtelen sebességű és (0 és 1, valamint minden véges szám helyett) végtelen állapotszámú, úgynevezett „analóg hiperbitekkel” operáló posztkvantum-számítógépet, annak sosem lesz véleménye, hite, személyisége. A lényegiség túlmutat a puszta intelligencián – az értelem/bölcsesség/intelligencia csak egy aspektusa/dimenziója a lényegiségnek. A származtató¹ értelem mint a világ teremtője, tehát a Kocsány, amin a teljes tér-idő világunk csüng, az nemcsak teljesítőképességében (mennyiségileg) mutat túl azon, amit mi valaha is felfoghatunk, hanem minőségileg is. Talán úgy jönnek a szintek, hogy tér-idő … energia-anyag (tartalom és forma) … információ … hit és intelligencia … (és esetleg továbbiak). Ezek így szivárognak felfelé, mint a talajvíz, egymásból, tehát minden már eleve benne van a dolgok természetében.

Az a kisszerű „nagy” kérdés, hogy mire jó ez az egész világegyetem, mi a funkciója, mi célból vagyunk, mire fut ki, ez mind FELTÉTELEZI, hogy az ok-okozatiság törhetetlen pálcái (tehát az értelem) az a világ sátrának a csúcsterméke – a magasabb szint lényege éppen az, hogy túlmutat a puszta intelligencián, és ok-okozatiságon (tehát a logikán). A „nagy” kérdésekre választ keresni – a végtelent vizslatni, a kvantumokkal zsonglőrködni – éppen olyan, mint bemászni a vetítőgépbe ahelyett, hogy figyelmesen néznénk a filmet. Egy számítógépes játékban sem az az ABSZOLÚT csúcsteljesítmény, a SZINTET LÉPÉS, ha valaki eléri a maximális pontszámot, de még az sem, ha új pályákat, figurákat, játékcélokat készít, hanem talán az, ha játszás helyett munkába fog, és maga készít egy teljesen újszerű játékot más lémereknek (https://en.wikipedia.org/wiki/Lamer). Az eredendően emberileg (sőt, talán emberalkotta-gépileg is egyaránt) megválaszolhatatlan kérdés (hogy ti. minek minden, minek bármi) nem arra a célra szolgál, hogy megválaszoljuk, hanem arra, hogy feltegyük, és rájöjjünk, hogy „több dolgok vannak földön és egen…”.

(Közvetlenül érzékelhető és emberileg felfogható logikájú³) univerzumunk az úgynevezett kvantumjelenségek segítségével mindössze lerendereli nekünk a tudomány által jelenleg valószínűséghullámoknak aposztrofált (dinamikus4 és hiperanalóg5, tehát kvázi végtelen összetettségű) volumetrikus adatfolyamot.

1 származtató, mert a mi általunk, tehát az emberek által vizsgálható világ eredetéül, valamint végső és teljes magyarázatául szolgáló, de a mi világunk létezésére rá nem szoruló és arra nem épülő
2 rejtélyes, mert tudományosan igazolt magyarázattal jelenleg csak az első élő sejtekig lehet visszakövetkeztetni az értelem és öntudat eredetét (a nagy bummig már nem)
3 tudományos tény, hogy észlelhetők a legalapvetőbb emberi logikával szöges ellentétben álló dolgok is (például a kvantumradír kísérletben)
4 a valószínűséghullámok természetéről tudományosan igazolható állítás (azok lényegéből eredően) nem tehető, de az mégis feltételezhetjük, hogy azok dinamikusan módosulnak (de nem az idő múlásával, mert a valószínűséghullámok a téridőnél mélyebb szintű dolgok)
5 a hiperanalóg (kvázi) végtelen információtartalmú/összetettségű, míg az analóg mindössze annyit jelent, hogy az anyagi világtól telhető (tehát annak maximális/natív felbontása által meghatározott) mértékben összetett és nagy (de nem végtelen) információtartalmú, mint egy analóg hanglemez, amelyen a tű legfeljebb a bakelitmolekulák méretével meghatározott felbontásban szedi fel a hanghullámokat.

Nemo kapitány és a kvantumjelenségek

Tuesday, August 21st, 2018 by

Improvizáció

Sunday, December 3rd, 2017 by