M.: Az ember tarbéliája
Thursday, June 9th, 2011 byElső szín:
M. retináján csimpaszkodik egy diszlexiás szecsuáni közjegyzőről visszaverődő fénymátrix digitális rekonstrukciójának egyik 50 hertzes példánya a sok közül, és fröccsöntött szamurájjelmezét igazgatja: – Cső-Csáp hercegprímás kisasszony! Bocsássa meg a szalonképtelenségemet, de a laposan pislogó hálókocsikalauz-szamuráj (a kínai járat-ésszerűsítés áldozata a 47. részből) most jött meg 200 éves száműzetéséből (valójában ismét elaludt két vasúti molesztálás közben, ezért ismét elbocsátották), és már balesetveszélyesen izzad a háta.
Cső-Csáp, a híres, önmagán-uralkodónő éppen improvizál valamit az éhező sínbohóc megmentésére, hogy menjen, kérjen bocsánatot a nevében a fogadóstól, akinek tévedésből kiirtotta a családját a 73. részben, mikor M. a mindig tűéles perifériás látómezőjén kacérkodó üres tálcán megmaradt egyetlen pogácsát – úúúúúgy szereti a pogácsát! – Einsteinnek, a kétbalkezes szabadalmi ügyintézőnek a teóriáját meghazudtoló sebességgel a szájüregébe zsákolja, le sem véve szemét a képernyőszemétről.
Ráförmedek, hogy heon tilutoam wt ig pogácsától való emdüléstől, és tessék, bakker.
(Függöny, menekülés hangjai.)
Kórus: „Nem lesz attól valaki szalonképes, ha nem túrja az orrát, de ha túrja, nem az.”
Második szín:
M. megkísérti eddig töretlen szerencséjét, és a nem természetes személyek világhálójába beleszövi mindeddig szabad muslicaként repkedő ígéretét, mely szerint megnéz egy tarbéliát (és egy csomó apróbetű világos szürkével; argyílus nyelven úgy mondják, disclaimer).
Lelki szemei előtt megjelenik önmagának ez a fejében, egyetlen eredeti példányban létező rekonstrukciója, amint nézi a másik ember, egy kiugrott hajógyári munkás legbelsőbb énjéből megzabolázhatatlanul, minden nézettségi negatív csúcsot tarkón nyaló mondanivaló-vulkánkitörését, és döbbenten látja saját magát, amint az élmény maga alá temeti, Moszkvát a hóesés, és az olvadt hópelyhek elindulnak kislányos orcáján az álla felé.
(Függöny, tapsorkán.)
Kórus: „Reggel az elme kibontakozása kitárta a nyelvi kifejezés ablaktábláit, most este az elme profitcentrikussága a használati útmutatók szintjére csukja össze azt, nehogy berepüljön valami rajta éjjel.”
Lőn este, lőn reggel, harmadik szín:
A képernyő fekete, legfeljebb néha szürke. Mozgás nincs egy se, csak a büfékocsiban állnak részegek. M. az előtte púposodó teli tál pogácsái alá igyekszik betemetni zsibbadt tekintetét, miközben – úúúúgy utálja a pogácsát! – a videolejátszó 6 óra 40 percnél jár. Szóközt a szünet a játék.
(Függöny, kispárna.)
Kórus: „A zsűri bólint; átnyújtok egy hangszórót.”
