Archive for the ‘hangulat’ Category

ííííííí!

Tuesday, May 31st, 2016 by

Vallomás

Tuesday, February 16th, 2016 by

Otthon

Wednesday, December 17th, 2014 by

Voltam otthon, ot napra, ami viccnek is rossz. Tokig ert a kod; meg nem volt Xmas, de a vilagito kis bizbaszok mar himbaloztak a csupasz fakon.

Mar tavolabb van, mint kozelebb, mar ismeretlenebb, mint ismeros, mar inkabb turista, mint nem-turista. Ami van, az nem hianyzik, ami volt, az meg nincs mar. It’s fine with me.

köszön(t)ő

Monday, May 26th, 2014 by

közeledik a NagyNap, és olyan csiklandós idén, olyan meglepetéses és finom, nem úgy, mint tavaly, amikor nem volt ennyi napsütés, és kicsit bizonytalan volt minden, se nem úgy, mint tavalyelőtt, amikor nem emlékszem, milyen volt és nyilván jobb is, aztán a régebbiek, a kerek, amikor többen is mondták, fiúk is, hogy hát ez nekik is megviselős volt, meg az edzőteremben sírós, a szaunában kell amúgy, ott nem látszik, az sós volt, emlékszem, mikor mentem fel a lépcsőn a napsütésben, holott akkor még nem is sírtam, aztán a vérvételes, amikor nahátpontma, és reménykedtem, hogy ugye nem lesz semmi baj, annak ellenére se, hogy annyiszor és olyan nagyon éltem vissza magammal, és volt a lefényképezett, amikor copfokkal és ijedt arccal állok az erkélyen egy sütivel, és látszik, hogy annyira nem vidám, aztán a velencés, ami előtt próbáltam eladni a másik jegyet, hogy ne azzal kelljen végül, akivel halálszerelmesen megvettem két hónappal azelőtt, aztán a milánói, amit lemondtam, azóta se voltam ott, és a sok másik, amikre nem emlékszem, a fájósok, a félősök, a megfeledkezni próbálósok, a szomorúak, a magányosak, a menekülhetnékesek, a kényelmetlenek és a borzongósok.

egy ideje veszek olyan élelmiszert is, amelyiknek 6 hónapon túl van a lejárati ideje.

egy ideje, egészen pontosan karácsony óta, szeretek egyedül ünnepelni.

azt hiszem, nyugodt, kiegyensúlyozott, titokzatos és mosolygós öregkor vár rám.
azt hiszem tudom, hogy örülök ennek.

köszönök mindent.

a hullócsillag éve

Thursday, November 21st, 2013 by

fogd a kezem, simogasd a hajam, hadd fúrjam a fejemet a hasadba, ölelj szorosan, ne húzódj el, ne menj el, ne hagyj itt, ne siess előlem, ne rázd le, ne rántsd el, ne vedd el.

vigasztalj meg azért, hogy nem szeretsz.

és akkor még

Tuesday, September 24th, 2013 by

…van ez a a másik, ez felelősség stb. ügy. ez nekem a menekültetőszó. értem nem kell aggódni, de pláne felelősséget nem kell érezni irántam, mert nekem mindez azt jelenti, hogy „viselkedjél ám jól, mert különben aggódni fogok érted, és azt mégis hogy képzeled, hogy megszomorítasz engem, meg hogy ki legyek annak szolgáltatva, hogy te hogy vagy?! hát hogy jössz te ahhoz, hogy ne legyél jól?! mikor minden okod megvan rá?! hát hogy jössz te ahhoz, hogy pszichiáterhez járjál, gyógyszereket szedjél, és még mindig ne legyél jól?! hát nem minden a segged alá van tolva, hogy jól legyél?! hát nem tudod, hogy másoknak mennyivel nehezebb, rosszabb stb., és mégis tudnak viselkedni?! hát veled csak a baj van?! azt hiszed talán, hogy másoknak könnyű?!” (more…)

idő

Tuesday, September 24th, 2013 by

az ember gyógyszereket szed a testére, hogy ne haljon meg idejében.

az ember gyógyszereket szed a lelkére, hogy ne ölje meg magát idő előtt.

utánérzés

Tuesday, September 24th, 2013 by

ide majd az jön, amitől után-, de egyelőre seholse találom

09.27.:  jó, azt azóta se találom, úgyhogy jöjjön egy másik E. P., annál is inkább, mert ezt már úgyse fogja senki se elolvasni:

AN IMMORALITY

Sing we for love and idleness,
Naught else is worth the having.

Though I have been in many a land,
There is naught else in living.

And I would rather have my sweet,
Though rose-leaves die of grieving,

Than do high deeds in Hungary
To pass all men’s believing.

(Ezra Pound) 

 

 

(more…)

töredék

Tuesday, August 27th, 2013 by

nem akarok már semmi bió hangulatjavítót — pl. kedvem lett volna megint idegenekkel dugni — nem tettem, kedvem lenne folyton enni — fogytam egy kilót, kedvem lenne inni — nincs rá pénzem:)
(update: már van. lenne.)
és igazából ez nem önuralom, hanem h minek? utána még szarabb.
és akkor most mi van? megveregethetem a vállam?
költői kérdés.
már nem megy az, amit egyes arcokon látok, bár közel se biztos, h ott van, csak ezek az arcok emlékeztetnek az enyémre, vmi belső arcomra, mert ugye kívülről nem látom magam szerencsére, és az összeomlás előttre, amikor mindent bele még utoljára, csak sajnos nem az utoljára jön utána, hanem az ébredés. a fel-. meg a rá-. aztán meg még fel is kelni. sőt járni is.
már nem vagyok vonzó, hálisten, azaz már nem jönnek rám a legyek, mint a húsra, pusztán azért, mert ha zöld lesz a szemem, mint a valamifilmben az ördögnek, akkor felveszek egy napszemüveget és kész.
nem gondolom, h bármi is kimaradt volna az életemből, amire most vágyom, sőt, sőtsőt, és az a szomorú, h legjobban nem is a szexre (meg a rakenrollra) vágyom, hanem a drogra, konkrétan benyugtatózva édességet enni és olvasni, amíg át nem ölel az álom.
ehhez képest nem. vagyis még nem. egyelőre ennyit tudok kijelenteni.
szeretnék beleúszni a semmibe, ehelyett értelmetlen szavakat írok egymás mellé, és izomlázam van a lépcsőzéstől.
és próbálom elegánsan kibírni egyedül, mivel többen még rosszabb lenne. mert akkor még a bűntudat is. mindenki tegye tönkre magát egyedül, nem segítek. tessék csöndben szenvedni. én is igyekszem.
nálunk amúgyis csak befelé vérzünk, nehogy összevérezzük a kárpitot. igen, idéztem. magamtól.

Good Morning, Mr Spigott.

mire lite

Monday, August 26th, 2013 by

nem undok vagyok.
csak szomorú.
jól megtanultam nem kimutatni a gyengeségeimet, mint pl. az ún. érzelmek.
ezért is vagyok jó munkaerő. dolgozom rezzenéstelen arccal, mint egy buddhába oltott akcióhős, miközben a szívem meg ül az ágon. (és remeg. gy.k.)
érzelmek​nek a munkahelyen helye nincs. ott pláne nem. szóval nekem olyanok nincsenek. amúgyis bévül vannak, nem lógnak ki.
tehát jövök, rezzenéstelen arccal, mivel az utcán is úgy közlekedem, kivéve, ha megfeledkezem róla, uis (a második esetben) olyan szimpatikus vagyok, hogy folyton odajönnek hozzám. (a kurva anyjukat.)
most​ meg ülök, rezzenéstelen arccal, és látszólag undok vagyok, pedig csak arról van szó, hogy nem akarok sírni.
(more…)