Egyremegy

amikor nagyon nehéz, és nagyon elvágyódom innen (akárhová is, de leginkább egy másik, barátságosabb univerzumba), akkor kimegyek az utcára, a lábamon, mindkettőn, és előbb-utóbb történik valami, ami miatt megint tudok egy ideig mosolyogni.

a fiú a nyugati aluljáróban, táblával a nyakában, miszerint kürtőskalács a mekdonálccal szemben.

az utcai bódés, aki fenyőágas izéket árul, és türelmesen magyarázza a bundás nyanyának, aki lenézően turkál a fenyőágak között, h virágért tessék az oktogonra menni, és közben még van időnk lopva egymásra is mosolyogni a nyanya feje fölött.

a török ételárus fiú, akivel 2 mp szemszex felér egy mással töltött, komplett éjszakával.

a mókusok a margitszigeten.

a körúti virágárusnő, aki 50 éves létére színes parókában dolgozik szilveszterkor, és felszólít, h próbáljam ki a trombitát (ellentétben a r******* üzletlánccal, ahol van pofájuk ún. kis hajókürtöt árulni dec. végén (gyártotta özv. izéné, kiskunhalas), ami nem szól, mert (a felirat ellenére) valójában távcső, de legalább jól be van csomagolva, h ne is lehessen kipróbálni).

a pénztárosnő a sparban, aki figyelmeztet, h nála nem lehet bankkártyával fizetni, mire elújságolom, h ennek köszönhetem a helyemet a sorban; erre rám mosolyog, és felhívja rá a figyelmemet, h utolsókból lesznek az elsők.

és akkor még nem is szóltam arról a határtalan örömről, ami akkor fog el, amikor mindezek után hazaérek (a fülemen is lóg valami, szokás szerint), és végre magamra zárhatom a csengőtlen, telefonkikapcsolt, inprivate brózeres szálláshelyem páncélajtaját.

ha pedig emberi szóra vágyom, bekapcsolom a dunatévét.

http://www.youtube.com/watch?v=ll4yAKShAq4

százféle változatban te vagy velem, és mindig te segítesz, dúdolom mosogatás közben, majd egyszercsak belémfagy a dal.
kiveszem a szép tiszta tányért, leteszem az elmosogatott edény tartására szolgáló tűzpiros konyharuhára, és csak utána tör ki belőlem a sírás.
mint halálhírt, ha kapnék: előbb a helyére a munkadarabot, kezet megtörölni, utána lehet zokogni.
miért is? hát azért, mert az én álmaimban senki se segít (szinte) soha.
ha nem is akadályoz, az már egy jó álom.

Tegnap este Clara dolgozni ment, en otthon a zigotaval. Gondoltam, kicsit raerositek a magyar vonalra, es gyerekdalokat kerestem a Youtubeon. Az algoritmus eleg egyszeru volt: Halasz Judit – szorcs. Csiribiri, Szel hozott, szel visz el,  Altato… Egesz konkret gomboc volt a torkomban, es a szemem is nedvesedett. Oke, volt egy konyak, de nem tobb 30 mL-nel.

azért a mánia se csakcsupa mókakacagás és fáklyásmenet ám

úgy alakult az élet, hogy hirtelenül kellett venni egy hörcsögketrecet.

Nem sokat morfondíroztam, csak kétféle volt, egy kisebb és egy nagyobb (értelemszerűen).  A nagyobb drágább volt. Mivel az eladó tájékoztatott arról, hogy a kisebbik tulajdonképpen nem jó, mert alig fér el a vackaival az állat, és különben is majdhogynem kínzás abban tartani, megkérdeztem, hogy akkor miért árulják. Mondta, hogy persze, rövid időre,  szállítani jó.  Azt nem kérdeztem meg, hogy ki vesz  kifejezetten a hörcsögszállításra ketrecet, mert nem vagyok egy kekec.  Úgyhogy kiválasztottam a nagyobbikat, mert  állatkínzó se vagyok.

A pénztárnál pedig megkérdeztem, hogy nem adnak-e valami anyáknapi árengedményt. Hát szeretne? – kérdezte az eladó selymán.

- Ha választani lehet, akkor persze! – mondtam, és erre a kisketrec áráért odaadta a nagyot.

- De aranyos! – mondtam  neki széles mosollyal és valósággal meg voltam dicsőülve, hogy ilyen történhet velem. Úgy látszik, teljesen elveszett se vagyok.

Ez két dolog miatt volt jó. Egyrészt mert folyton kiszökött az akváriumból, (nem az eladó, a hörcsög), és mindig keresni kellett és nem mindig találtuk, és folyton féltünk, hogy baja esik, mert olyan nagyon pici (törpehörcsög).  Mondtam is a kutyának, ami (aki) valójában nem az enyém, hogy nna, van itt valami, ami még nála is problémásabb. (Ez persze nem igaz, mert például  most se a hörcsög ugat magából kikelve féltíz magasságában, mert hallja a többi kutyát).

Úgyhogy ebből a ketrecből aztán nem tudja magát szabadlábra helyezni, és mégis elég helye van (gondolom én), hogy ellegyen.

Másodszor pedig azért volt jó, mert Cinna (is) azt mondta, hogy túlságosan zárkózott és távolságtartó vagyok és látszik rajtam, hogy nem érdemes hozzám közeledni.  Tiltakoztam persze, de mondta, hogy vegyek szoknyát, meg vegyem ki a befőttesgumit a hajamból.  Ami tiszta hülyeség, mert a képem szoknyában is pont olyan távolságtartó tudna lenni, ha az volna, és az nem is befőttesgumi volt, hanem egy szép ronda krumplifőzelék-színű vastag gumiszallag (szalag?), amivel a vastag iratkötegeket szokták összegumizni. De mikor találkoztunk egyik nap, nem volt a kezem ügyében más, és jó ötletne tűnt azt tenni a hajamba.

Szóval tiltakoztam, mikor mondta ezt a zárkózottságot, és úgy gondoltam, hogy nincs igaza. De mikor tegnap reggel (a hajnali szigetkör után) autókáztunk haza a kutyával (mer azt csak akkor lehet szabadjára engedni, ha közel s távol ember, állat nincs  a láthatáron, úgyhogy ha elengedem, akkor valósággal olyan vagyok, mint egy bagoly, aminek körbeforog a feje) , az egyik piros lámpánál egy autó állt mellénk.

Ez, mondjuk, gyakran megtörténik piros lámpánál, de most a vezető fiatalember (mostanában a negyvesnesek fiatalemberek :) ) egyszerűen rám és a kutyára mosolygott kedvesen. A kutya tényleg mosolyognivaló volt, mert nagyon helyes kinézete van (ha nem őrjöng), de  én, valahogy úgy éreztem magam, mint egy szégyenlős süldőlány,  zavarbajöttem,  elkaptam a pillantásom és nem is néztem vissza rá.

Azt hiszem, történt pár hasonló eset, csak nem tudatosult. Eszembejutott Cinna. 

Elővettem a szoknyáimat.

mert az még hagyján, h két napja megint folyamatosan a szomorú vasárnapot hallgatom 30 féle verzióban (ezúton is köszönet a forrásnak;  régebben a kedvencem a björkös volt), de h ráadásul most meg egyszercsak elkezdtem megtanulni, ráadásul nem szándékoltan,  sőtráadásul pont németül, és azon kapom magam, h a fekete rövid rucimban (+ fekete csipkeharisnya + fekete martens) félhangosan éneklem az utcán munkába menet, h Trauriger Sonntag, azért az már nem túlzás egy kicsit?!
(és amikor oda érek, h Zigarrrrrrrrettenrauch, akkor meg ráadásul muszáj rágyújtanom.)

Trauriger Sonntag dein Abend ist nicht mehr weit!
Mit schwarzen Schatten teil ich meine Einsamkeit.
Schliess ich die Augen so seh ich sie hundertfach.
Ich kann nicht schlafen und sie werden nie mehr wach.

Ich seh gestalten ziehn im Zigarettenrauch,
lass mich nicht hier, sag den Engeln ich komme auch!
Trauriger Sonntag.
usw

túl
sok*
voltam
mindig

vö: becsukta magára az ajtót / belülről akasztotta be a kampót / barkácsolt a szobájában egy hajót

* túl sok, túl kevés, csak pont sohase elég

Ajanlanek egy blogot : http://bikeandbrewtour.com . A felesegem batyja meg ket baratja keresztulbicikliznek az orszagon. OK, nem teljesen, New Yorktol mennek Minneapolisig, onnan repulnek Denverig (a ket varos kozott csak zombik elnek, igy valoban felesleges lenne), aztan Denvertol Seattle-ig. Kozben annyi sorfozdet latogatnak meg, amennyi emberileg lehetseges.