Archive for the ‘megtörtént eset’ Category

beilleszkedtem

Friday, September 29th, 2017 by

…mikor lemegyek az aluljáróba lelkizni a borsodi cigány hajléktalan barátomhoz (akit mellesleg itt alkotó koszorús költőnk is ismer, ugyanis múltkor bemutattam neki), az említett személy által az öccsének nevezett kékszemű kigyúrt kopasz elnézést kér tőlem, hogy kénytelen szidni a cigányokat, de hát késsel fenyegetik a fiát a suliban. Majd mindhárman megegyezünk abban, hogy nem ezen múlik.

Szeretem az új életemet. És a 36-os konfekcióméret bő derékban, beeeeeee!:-)

Kezdjük:-)

Tuesday, August 8th, 2017 by

Ne hirdessed; ragozzad

Sunday, July 30th, 2017 by

‘A nép nem betiltható…’

Hát az elváló igekötő?!;(

RIP

Friday, July 28th, 2017 by

amikor elakadnak a torkomban a könnyek

Saturday, December 10th, 2016 by

… megnézem ezt, és a probléma nyomban megoldódik

az archívumból, folyt.

Tuesday, December 6th, 2016 by

„Talán mégse a költözés volt. Hanem hogy rájöttem, hogy ezentúl örökké egyedül maradok. Hogy bennem van a fal, a héttorony, hogy maga volt benne az utolsó tégla, már bennem, hiszen magának mit számított; hogy végtelenül egyedül vagyok és maradok is, ráadásul ez az ún. NORMÁLIS, az emberek így élnek, egymás mellett, és mégis külön, de én nem bírok így és nem is tudok,  és elegem van már az egészből, kötelességtudatból élni, pardon, vegetálni, nevetséges, begyógyszerezve tántorogni, fúj, közben meg ezt se tudnám leírni tisztán, és amúgyis mit kínlódjak tisztán, amikor nincs más, csak a rohadt konfliktuskerülés és kötelességtudat.
Ma anyámat felhívtam, hogy nem megyek ki elé szerdán, azaz nem találkozunk, felhívta a figyelmemet, hogy ne igyak és ne nyugtatózzak. Mikor mondtam, hogy nem ismeri azt a helyzetet, amiben vagyok, akkor megtudhattam tőle, hogy ez nem megoldás, szembe kell nézni, blablabla. Ugye milyen igaza van? Maga is tudja, hogy nem megoldás. És még hányan tudják! És én is milyen sokáig tudtam!
Az élet nem ez! Nem a napok óta mosdatlanul fekvés, nem a tántorgás, nem, nem. Az élet a gyapjúpulóver, az alapozó, a szemfesték, a munkálkodás, a család, az idő kereke, az alázat, a kötelesség, a frissen porszívózott szőnyeg. Az őrülteket csak messziről nézzük, hátha cseppfertőzéssel is, á, abbahagyom, úgyse fogja fel, és ez a maga nagy szerencséje, különben a rács nem ezen az oldalán lenne. Ugye sohase fog megérteni? Ugye jobb is?
Jut eszembe, ha nem megyek szerdán, akkor nem tudok. Mármint járni. (more…)

natural selection

Friday, December 2nd, 2016 by

a szelektív hulladékgyűjtőket úgy helyezték el, hogy csak az úttestről lehessen elérni:D

az archívumból

Wednesday, November 30th, 2016 by

„…Amikor ott állt a drága pulóverében, az egész konszolidált életével a háta mögött, meg mindennel, amiért megdolgozott és megszerzett, és ami nekem nincs és nem is lesz soha, a magabiztos mosolyával, és azt mondta társalgási tónusban, hogy az orvoslásban nincs eredménykötelem, én pedig ott ültem mosdatlanul, 3 féle pszichiátriai gyógyszert szedve, amit nem merek abbahagyni, holott annyira szeretnék, szorongva a jelenben és rettegve a jövőtől, akkor ez nekem, mondom, nekem!, azt jelentette és jelenti most is, hogy az, hogy a beteg jobban legyen, netalán életben maradjon, nem része a protokollnak. Vannak ezek a gyógyszerek, a próbálgatás, a kísérlet, a ‘hatásmechanizmusa nem ismert’, és van a beszélgetés, pardon, a hallgatás, és aztán mindez vagy ér valamit, vagy nem, és mindez természetes, hiszen semelyik orvos se arra esküszik fel, hogy meggyógyítja a beteget, hát jól is néznénk ki, az egy másik pozíció.
Viszont mindenképpen ott van vele, és holding, és elfogadja, és ‘ez sokszor többet ér, mint maga a terápia tartalma’, és akkor az jutott eszembe, hogy basszameg, ugyanúgy függök magától is, mint bárki mástól, akitől függök, csak már nem emberként, hanem hogy jajmileszvelem, ha nem járok. Mintha bármi garancia létezne. Még a gyógyszerekre sincs.
Nem akarok függeni emberi lénytől soha többet ezen a világon. (more…)

Bajnok Center

Wednesday, April 20th, 2016 by

– elnézést… izé… ez egy irodaház?
(ugyanis tök sötét van, pontosabban annyi fény, amennyi beszűrődik az üvegajtón, amin éppen bejöttem, és az ún. recepción ül egy férfi melegítőben /legalábbis oldalt világít a nadrágján két fehér csík/.)
– igen!, mondja sértődötten, holott én aztán igazán nem tehetek semmiről.
– kicsit sötét van…, jegyzem meg bátortalanul, miközben úgy érzem magam, mintha egy 30 évvel ezelőtti SZOT-üdülőben lennék késő éjjel. (more…)

fidesz-iroda (wtf???), váci út

Tuesday, April 12th, 2016 by

nagyméretű, plakátszerű nyomtatvány az üvegen: Védjük meg az országot!
kisméretű házinyomtatvány az ajtón: Zárva a betegség (sic) miatt.

 

terjedünk, mint a rák!