Clint
Wednesday, June 8th, 2011 byVan ez a cimboram, a Billington. Egyreszt piszok jo zenet csinal, masreszt mindketten mely tisztelettel adozunk C. Eastwood munkassaga elott . Tole hallottam ket tortenetet, es bar egyiknek se neztem utana, de elfogadom, mert egyreszt piszok jol hangzik, masreszt Billington.
Pro primo: C.E. egy kaliforniai kisvaros polgarmestere, es ebben a minosegeben betitolotta a fagylaltevest kozteruleten. Engem ez a hir magrazott csoppet, mert hogy van az, hogy egy Clint betiltja a fagylaltot? You’ve got to ask yourself one question: “Do I feel lucky?” Well, do ya punk? Cos you ain’t gonna eat no ice-cream on the sidewalk… Ez egy fos, nem klint.
Pro secundo: Clint ugyanebben a varosban amellett, hogy polgarmester, egy szallodat is uzemeltet. Ugy gondolta, hogy a szallodajaban fagylaltot is forgalmaz majd a szallovendegeknek. A fagylaltforgalmazas engedelyeztetesi folyamatanak keresztbe fekudt a varosi jegkrem-lobbi, es megtiltottak, hogy a szallodaban a fagylalt forgalmazasat. Erre valaszkepp Clint betiltotta az fagylaltevest kozteruleten az egesz varosban. Ez Clint. Pontosan. Hitem visszatert.
Esakkortehat szombaton erosen biciklizes lesz majd a vikariusokkal.
Szeretem a novenyeket, altalaban nagyra nonek a kozelemben, es angolszasz nevet kapnak, meg szeretek kurkaszni a foldben is, magokat vetni bele, nezni a kicsicsirat, ahogy nagy csira lesz, ahogy level bomlik, hajtas fakad, a notton novo noveny kedves a lelkemnek, meg paraszt is vagyok, mind szarmazasom, mind viselkedesem tekinteteben, igy szinte termeszetes, hogy amint az idojarasi viszonyok kedvezore fordultak, legott faladakat acsoltam, es paradicsom-, valamint paprikamagokat szortam a faladaba omlesztett finoman komposztalt talajba, amely magok, az Ur rendelese szerint nagyra (tul nagyra, vazzajba) nottek, es termest hoztak, igaz (vazzajba-vazzajba) egyet-egyet. Mint paraszt, kudarcot vallottam, na. Mondjuk, izre jo volt mind a ketto.
