Diszkrimináció!
Thursday, October 6th, 2011 byEgy beteg régésznek azért nem hosszabbították meg az ásatási ösztöndíját, mert rosszak voltak a leletei.
Egy beteg régésznek azért nem hosszabbították meg az ásatási ösztöndíját, mert rosszak voltak a leletei.
Az új matróz az első nap felháborodva mondja az öreg matróznak:
– Bátyám! Most jövök a raktérből, ahol valaki szemlátomást kusztogatja a zsákokat.
Az öreg csak felröhög:
– Te be vagy rúgva, Kisfiam!
Nem hagyja annyiban, megy a fedélzetmesterhez:
– Uram! Jelentem, hogy lent a zsákok ki vannak mind kusztva.
Az megmerevedik, majd rákiált:
– Súrolja csak fel a fedélzetet kétszer, hogy kitisztuljon az agya!
„Igazságtalanság!”, gondolja az újonc, és megy az első tiszthez:
– Alázatosan jelentem, a raktérben kusztást észleltem a zsákok tekintetében!
Az első tiszt feje vörös lesz, és csak rászisszen:
– Maga az első kikötőben ki van rúgva.
Gondolja magában az újonc, hogy ő bizony kiáll az igazáért, és megy a kapitányhoz. Az ajtó előtt megtorpan, és meredten néz:
(poén commentben)
TABLE MOUNTED INJECTORS ARE NOT ALLOWED TO MOUNT ON THE TABLE
AZ ASZTALRA SZERELHETŐ INJEKTOROKAT NEM SZABAD AZ ASZTALRA SZERELNI
Rövidebb mesében a
Kis Mukk
Nagy Mukk
Rövidebb cigiből a
Kis slukk
Nagy slukk
Rövidebb zsebben a
Kis lyuk
Nagy lyuk
Rövidebb versben a
Lényeget
Hagyjuk
Szerelvény mindekinek idejekopár felhívni a színes figyelmért, hogy a nyelvunk kiferdult szarkaiból. Hamaros úgy járunk, mint Bábel dizájn eswedény történő levés: a monszter bilding/tover bekollapszott, mer a(z) menedzserek fekálisan félreinterpretálták a következőt: egymásmagukat – pökhendi sztájlba. Minden fejű nyelvbeszélő-szan csimpaszkolódjék mama és/vagy papa beszélése! Omíg nemkésoe, okay???
Láttam én egy petymeget:
ott lakott egy hegy megett.
Afrikában?
Indiában?
Nékem ez már 1rem1.
Szóval, ott a hegy megett
láttam egy bölcs petymeget.
Pöszmögött és pusmogott,
pöttyögött, sőt: petymegett
ott a messzi hegy megett.
Afrikában?
Indiában?
Kérem, az már 1rem1!
Szóval, ott a hegy megett
láttam én a petymeget:
számolgatta saját hátán
foltjait s a pettyeket.
Mondogatta egymagában:
„Egy meg egy az egy meg egy.
Aztán egy meg egy meg egy…
S folyton, újra egy meg egy!
Ebbe kell, hogy meggebedj!”
Szólt a petymeg egymagához,
hisz fölöttébb senyvedett,
ott a messzi hegy megett…
Afrikában?
Indiában?
Nékem az már 1rem1…
Mégis szántam én a foltos,
pettyezett kis petymeget,
mert nem tudta, jaj a petymeg,
oldalában kajla hegynek –
mennyi egy meg egy meg egy meg
egy?
(Kovács András Ferenc / Halász Judit)
Első szín:
M. retináján csimpaszkodik egy diszlexiás szecsuáni közjegyzőről visszaverődő fénymátrix digitális rekonstrukciójának egyik 50 hertzes példánya a sok közül, és fröccsöntött szamurájjelmezét igazgatja: – Cső-Csáp hercegprímás kisasszony! Bocsássa meg a szalonképtelenségemet, de a laposan pislogó hálókocsikalauz-szamuráj (a kínai járat-ésszerűsítés áldozata a 47. részből) most jött meg 200 éves száműzetéséből (valójában ismét elaludt két vasúti molesztálás közben, ezért ismét elbocsátották), és már balesetveszélyesen izzad a háta.
Cső-Csáp, a híres, önmagán-uralkodónő éppen improvizál valamit az éhező sínbohóc megmentésére, hogy menjen, kérjen bocsánatot a nevében a fogadóstól, akinek tévedésből kiirtotta a családját a 73. részben, mikor M. a mindig tűéles perifériás látómezőjén kacérkodó üres tálcán megmaradt egyetlen pogácsát – úúúúúgy szereti a pogácsát! – Einsteinnek, a kétbalkezes szabadalmi ügyintézőnek a teóriáját meghazudtoló sebességgel a szájüregébe zsákolja, le sem véve szemét a képernyőszemétről.
Ráförmedek, hogy heon tilutoam wt ig pogácsától való emdüléstől, és tessék, bakker.
(Függöny, menekülés hangjai.)
Kórus: „Nem lesz attól valaki szalonképes, ha nem túrja az orrát, de ha túrja, nem az.”
Második szín:
M. megkísérti eddig töretlen szerencséjét, és a nem természetes személyek világhálójába beleszövi mindeddig szabad muslicaként repkedő ígéretét, mely szerint megnéz egy tarbéliát (és egy csomó apróbetű világos szürkével; argyílus nyelven úgy mondják, disclaimer).
Lelki szemei előtt megjelenik önmagának ez a fejében, egyetlen eredeti példányban létező rekonstrukciója, amint nézi a másik ember, egy kiugrott hajógyári munkás legbelsőbb énjéből megzabolázhatatlanul, minden nézettségi negatív csúcsot tarkón nyaló mondanivaló-vulkánkitörését, és döbbenten látja saját magát, amint az élmény maga alá temeti, Moszkvát a hóesés, és az olvadt hópelyhek elindulnak kislányos orcáján az álla felé.
(Függöny, tapsorkán.)
Kórus: „Reggel az elme kibontakozása kitárta a nyelvi kifejezés ablaktábláit, most este az elme profitcentrikussága a használati útmutatók szintjére csukja össze azt, nehogy berepüljön valami rajta éjjel.”
Lőn este, lőn reggel, harmadik szín:
A képernyő fekete, legfeljebb néha szürke. Mozgás nincs egy se, csak a büfékocsiban állnak részegek. M. az előtte púposodó teli tál pogácsái alá igyekszik betemetni zsibbadt tekintetét, miközben – úúúúgy utálja a pogácsát! – a videolejátszó 6 óra 40 percnél jár. Szóközt a szünet a játék.
(Függöny, kispárna.)
Kórus: „A zsűri bólint; átnyújtok egy hangszórót.”