Egyremegy

a_hetvegen_esik_fejunkre_a_nemetek_muholdja

johetnek_a_gyogyszernev_nelkuli_receptek

kilottek_az_ohioban_elszabadult_vadallatokat

az_anonymus_meghekkelte_a_new_york-i_tozsdet

minden_mozdithatot_eladnanak_a_vegtorlesztok

megint_gyogyithatatlan_lesz_a_tripper

könnyű azt tudni, ami biztos.
könnyű abban hinni, ami valószínű.
könnyű azt megcsinálni, ami lehetséges.

dosztojevszkij írja, h zlo kórenyitszja glúbzse akinek látomása van, annak édesmindegy, h más nem látja (mivel nincs is ott), hiszen neki ott van, mivel ő látja. vagyis h mindegy, h látomás-e vagy sem. neki. mivel.
(és akkor még bele se mentünk abba, h miért, kéremszépen, azt ki dönti el, h mi akarat és képzet, netán káprázat: ha én látom, igaz; ha más látja (de én nem), akkor nem?)
v (pláne) ha tudóskülsejű emberek komolyan mondják, akkor igaz?
ha a kísérletek nagy részében úgy volt, akkor igaz?
ha anyukám szerint úgy van, akkor igaz?
azt kérdezi a másik könyvben a nagyvarázsló, h ha választanod kell a varázserőd és a szerelmed között, melyiket választod?
itt eltűnődtem ezen a trolin (besütött a nap), h biztos ez a rossz válasz, de én a szerelmemet. a lány, aki a könyvben tűnődött, szintén ezt választotta, és szintén azt gondolta, ez a rossz válasz, mehet haza.
(a nagyvarázsló szerint nincsenek jó és rossz válaszok; a lényeg, h az ember őszinte legyen magához.)

- és mikor fogja tanítani?
- ezt? sose. de mást igen. majd. ha eljön az ideje.

elfáradok.
amikor nem tudom elmagyarázni.
amikor nem akarják megérteni.
amikor nem akarom megérteni, h nem kell feltétlenül elmagyarázni.
amikor egyedül érzem magam. elhagyatva, mintegy.
amikor elfelejtem, h bátraké a szerencse.
és az ellenségek.
és sokszor a magány is.
nem beszélve a veszélyről.
nadeviszont összehasonlíthatatlanul jobb mégis.
csak azok, akik nembátrak (azaz majdnem mindenki) nagyon szeretnék, ha nekem nem sikerülne. nekem se.
még azok is, akik szeretnek. mmint amit ált szeretetnek hívunk.
és meg is értem, mert akkor mi támasztja majd alá a saját bebüdösödött, elbaszott életüket, ha már a jól bevált kollektív gyávaság, vmint a hazugságkultusz és a körülményekre mutogatás se?
értem én, na. de néha azért kicsit mégis fáj.
*
amikor az idei 100. rossz álmomból a (mellesleg borzalmas) parfümöd szagára ébredek, holott nem vagy ott, akkor azért mosolygok kicsit.
*
még az a szerencse, h az idő nincs hályog alatt.

- kérlek, vigyázz rá. elképzelem, h fázik és fél, és akkor üvöltve sírok, és szidlak. h miért ő??? miért nem én??? én már kibírok mindent, és ha mégse, szívesen elmegyek innen. ne haragudj, h szidlak.
- sose haragszom. és mindenkire vigyázok. hiszen tudod.
- tudom.
- egyébként is… szeretem a bátrakat. bátraké a szerencse. és aki se hús, se hal… nem is beszélve a langyosakról… emlékszel.
- emlékszem. ne haragudj, h kételkedtem.
- ugyan. senki se tökéletes. rajtam kívül:)
- köszönöm. és a galambot is, aki az előbb benézett a párkányról.