Egyremegy

1. menet: nem volt rajtam melltartó.
2. menet (egyelőre vacillálás alatt): legyen rajtam melltartó, kettő + vért vs ne legyen rajtam bugyi se.

közbevetés: tudod (lófaszt tudod…), azt szeretem benned, pontosabban amiatt alélok el mindig a közeledben, mert annyira igazán FÉRFI vagy.
még ha ez azt is jelenti, hogy sokszor annyira igazán hülye.

http://www.youtube.com/watch?v=Np1bn6P747o

http://www.youtube.com/watch?v=0H5fauGkdGg&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=V7vHlCjK9P0&feature=related
(sajnos nem lehet)

http://www.youtube.com/watch?v=3OeqNbJsIno&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=w09mDTbQoIU

http://www.youtube.com/watch?v=5iKPTpEPlP0&NR=1&feature=endscreen

http://www.youtube.com/watch?v=YZiQWL9Sux0&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=7JlOh2TjI9w

IN AMORE ET IN BELLUM OMNIA LIBER

úgyhogy szedd össze magad:)

„ahol igazi szeretet van, ott nincs kapaszkodás. mert a szeretet nem függvénye annak, hogy ott van-e fizikailag a másik. a szeretet nem kapaszkodás. a szeretet szabadság.”

így jó sok szv (már angolul is tudom; a franciával meg a spanyollal azért még várok), (szilva)pálinka és cigaretta után (vö. szemmaró füstön szárítottam), úgy érzem, le tudom tenni.
a követel(ődz)éseimet. és vele együtt a rimánkodást, a sértődést, a hisztit és az ökölrázást. na meg a bosszút.
sőt mi több, (halkan) néha azt is ki tudom már mondani, h köszönöm.
vö. úgy segített, hogy nem segíthetett
felnőtt vagy(ok?). ilyen az?
vö. a villamos is aluszik és ó, hol vagy régi, indiáni gőg?
mikor elfárad bennem a fájdalom, elalszik, mint a gyermek s én is véle?
és ahány igazság, annyi szeretet?
/úgy van velem, h itt hagyott magamra?

megírom, megtanulom és felmondom neked.
megérzem és eltáncolom neked.
meghallom a fejemben és eléneklem neked.
meglátom/-érzem de nem tudom elmondani se lerajzolni se leírni se megmutatni és akkor csak mosolygok rád (meg azért is, mert örülök neked persze), mint amióta elképzeltem, h szerintem te nem is szavakban (depláne nem mondatokban) gondolkodol (ellentétben velem), desőt még nem is képekben talán, se nem hangban, hanem valahogy mindez egyszerre lehet talán vagy nem is tudom, olyan valamiféle vízió lehet, de talán ha sokat kedveskedem és hízelgek és rimánkodom és bűvöllek meg bájollak, akkor vajon lehet, h egyszer (kísérővel!) beengedsz a fejedbe? egész hátralévő életemben elbarangolnék ott…

méregetjük egymást, és igyekszünk óvatosnak de mégis egyenesnek lenni, ami ugye nem könnyű, de mindketten tudjuk, h egyrészt mennyire tud fájni egy óvatlanul eltalált régi seb, másrészt viszont ne maszatoljunk már, nem azért vagyunk itt, rövid az élet, meg amúgyse szeretjük a mellébeszélést.
mintha két külön nyelv, és nekem ez új, mert nekem mind kicsit a testvérem volt, és te meg nem az vagy, hanem olyan idegenférfiszerűférfiszagú férfiférfi.
és nem, nem értjük egymást simán és egyszerűen, mint pl vele meg vele meg vele, hanem magyarázni kell és pontosítani és elmutogatni és eljátszani. és sose gondoltam volna, de pont ez benne az izgalmas.
pont te, az Idegen.

Csi…, illetve Csihiro, akit az istenek rejtegetnek (Chihiro szellemországban): Százszor, ezerszer (Icumo nandodemo)

majd ha már nem érzek megkönnyebbülést, ha elveszítek valamit (valakit), csak fájdalmat, értsd: csak azt, h megnyílik alattam a föld; h kiszakad a szívem; h fel akarom szaggatni a bőrömet; h megállt az idő, de nem jókor stb, de azt nem, h végre megint egy dologgal kevesebb köt a földi világhoz, na akkor elmondhatom végre, h meggyógyultam, mondtam nemrég.

az az érzésem, h meggyógyultam… de sajnos nem tudom eléggé értékelni, mivel… lásd fent.

amikor igenis, csak nem adom jelét, mert szívinfarktust kapok, de minimum hiperventillálok, ha meglátlak, és igen, azonnyomban meg fogok halni, ha majd hozzám érsz, nem hülyéskedem, meggyulladok és egykettő szénné égek (de ez ne tartson vissza! majd feldolgozzuk), szóval láttalak, amint kiviharzottál a kapudból (nem véletlenül járok arra mindennap), és titokban számítottam rád, mint mindennap, de attól még frászt kaptam, amikor ma tényleg, és csak kicsit mertelek nézni, ahogy kidobáltad a szelektívhulladékodat (mert te egy olyan vagy, tudom én, felteszem, a mosódiót is megvetted már, de az akkor is annyira aranyos volt, mikor megkérdezted, h én tényleg komolyan kipróbáltam a homeopátiát?!), szóval vonultam, mintha nem is te lennél ott, mintha egyáltalán nem is szeretnék odarohanni hozzád, és a karjaidba omlani, vagy legalább jóreggelt kívánni, nem, egészen hidegen vonultam, a majdnem földig érő szoknyámban, napszemüvegben, és azt gondoltam, h láttál-e vajon, és gondolod-e, h na megint nem ismert meg. holott.

fáj a vállam, ahol megharapdáltad, és kb félkiló hajjal kevesebbem van. szerencsére még tegnap volt annyi eszem, h egyéb helyeken lekezeltem körömvirággal.
de a szellemi tartalom, amit belém ültettél, ha mondhatom így, ennél sokkal magvasabb. és fájdalmasabb is.
azt mondod, kéne egy nő baszni, akivel üvöltve élvezel, ami nálad nagyon ritka. aztán kéne egy szellemi, aki viszont nem szenvedélyes, mert az az ágyon kívül idegesítő, deviszont azzal nem élvezel üvöltve. aztán kéne még egy házvezetőnő is.
látod bazmeg, ezért nem jó nekünk senki egyben, mert képtelenek vagyunk elviselni a tökéletlenséget, a sajátunkat még csakcsak, másban, mert magunkban azt sem. de a másét, másban, na azt nem.

azon tűnődöm, h a kísértetházban, amikor meryl streep nem szól többet jeremy ironshoz, mert megütötte, de vele marad, mert szereti, úgy, ahogy csak egyet lehet, mindörökké, a halálig, és jeremy irons rengeteg szemétséget csinál, de ő is szereti, úgy, ahogy csak egyet lehet stb, szóval akkor az most a szerelemről vagy a megbocsátani nem tudásról szól.