Egyremegy

amikor igenis, csak nem adom jelét, mert szívinfarktust kapok, de minimum hiperventillálok, ha meglátlak, és igen, azonnyomban meg fogok halni, ha majd hozzám érsz, nem hülyéskedem, meggyulladok és egykettő szénné égek (de ez ne tartson vissza! majd feldolgozzuk), szóval láttalak, amint kiviharzottál a kapudból (nem véletlenül járok arra mindennap), és titokban számítottam rád, mint mindennap, de attól még frászt kaptam, amikor ma tényleg, és csak kicsit mertelek nézni, ahogy kidobáltad a szelektívhulladékodat (mert te egy olyan vagy, tudom én, felteszem, a mosódiót is megvetted már, de az akkor is annyira aranyos volt, mikor megkérdezted, h én tényleg komolyan kipróbáltam a homeopátiát?!), szóval vonultam, mintha nem is te lennél ott, mintha egyáltalán nem is szeretnék odarohanni hozzád, és a karjaidba omlani, vagy legalább jóreggelt kívánni, nem, egészen hidegen vonultam, a majdnem földig érő szoknyámban, napszemüvegben, és azt gondoltam, h láttál-e vajon, és gondolod-e, h na megint nem ismert meg. holott.

fáj a vállam, ahol megharapdáltad, és kb félkiló hajjal kevesebbem van. szerencsére még tegnap volt annyi eszem, h egyéb helyeken lekezeltem körömvirággal.
de a szellemi tartalom, amit belém ültettél, ha mondhatom így, ennél sokkal magvasabb. és fájdalmasabb is.
azt mondod, kéne egy nő baszni, akivel üvöltve élvezel, ami nálad nagyon ritka. aztán kéne egy szellemi, aki viszont nem szenvedélyes, mert az az ágyon kívül idegesítő, deviszont azzal nem élvezel üvöltve. aztán kéne még egy házvezetőnő is.
látod bazmeg, ezért nem jó nekünk senki egyben, mert képtelenek vagyunk elviselni a tökéletlenséget, a sajátunkat még csakcsak, másban, mert magunkban azt sem. de a másét, másban, na azt nem.

azon tűnődöm, h a kísértetházban, amikor meryl streep nem szól többet jeremy ironshoz, mert megütötte, de vele marad, mert szereti, úgy, ahogy csak egyet lehet, mindörökké, a halálig, és jeremy irons rengeteg szemétséget csinál, de ő is szereti, úgy, ahogy csak egyet lehet stb, szóval akkor az most a szerelemről vagy a megbocsátani nem tudásról szól.

bizonyos dolgok nem változnak.
akkor sem, amikor kiabálok a gyönyörtől, és akkor sem, amikor a romantikus (illúzióját keltő) hétvégét tervezgetem.
(ez hogy lehet?)
pillanatok zörögve elvonulnak, de.

elmondtam neked. h elloptam. a Tollat.
szégyelltem magam kicsit. h mit szólsz majd. (szóhoz sem jutottál.) úh szemlesütve. h szánombánom, de (és itt egyenesen a szemedbe bele) nem adom vissza. ne is kérd. és nem is veheted el tőlem. jelents fel.
illetve… van egy másik lehetőség. ha kölcsön kaptad. akkor visszaadom. pontosabban elcserélem egy másik tolladra.
napersze észre se vetted, gondoltam én. rám meg végképp nem gyanakodtál volna, ha észreveszed se. nem nézted ki belőlem, h egy pillanatra magamra hagysz, és kirámollak. itt felvetetted, h esetleg bekamerázhatnád a szobát.
majd, miután személyleírást adtam a Tollról, közölted, h az az egyetlen tollad, amivel rendesen lehet írni. úh adsz helyette egy másikat. sőt kettőből is választhatok. ezek ugyan nem olyan szépek (sőt nem is írnak, ugye), nade nem vagyok én olyan kicsinyes.
úh új Toll költözött az ágyamba. te pedig visszakaptad a pirosat, ami fém, és lehet vele írni.
elnézésedet kértem, h kicsit megviselődött. (lejött róla a festék ittott.) nézted, tényleg, és itt is, hát mit csináltam vele?
ugye nem gondoltad komolyan, h megmondom?!
(ja, és elmeséltem a 3/3-at is. h decembertől idáig 0/x, most meg egyszercsak 3/3. kicsit végletes vagyok, igen.)

- jóestét.
- szeretsz még?
- provokatív kérdés. nem.
- nade úgy, mint eddig.
- úgy igen.
- akkor jó. tartok tőle, h nem akarja többet.
- jó nő vagy, ne parázz.
- tudom. ennek semmi köze ahhoz. rád, asszem, nem hat ez.
- mi? nem értem.
- hát tudod, h idegesítő vagyok.
- minden nő idegesítő.
- de nekem a puszta létem irritáló! tudom, h nem érted.
- biztos szívtelen vagyok.
- nem, csak hülye. meg pontosan olyan, mint én. mikor mondta, h képzeljek el egy pont olyan férfit, mint én, akkor nagyon röhögtem, mert hát én már ismerek egy olyat.
- a lelki dolgokhoz nem értek.
- naszóval ez van, idegesítő vagyok (meg furcsa). megbékéltem már ezzel. mert ha nem lennék ezek, akkor már nem én lennék. nem lenne nagy kár, nem azért, csak mégis. szóval ez van. amúgy rám érhetnél már.
- majd szólok, ha lesz szabad időpont.
- ok. csókollak.
- csók.

***
- milyen jól nézel ki! és nem is lett pattanásos a bőröd?
- a szextől???
- nem, a léböjttől.
- ja, nem. már olyan tiszta vagyok. biztos a cigi teszi. meg a sör.

***

3/3, azaz hét/fő, és mégis hűséges vagyok hozzád, mássaldugás közben is veled beszélgetek ám. remélem, nem untatlak.
ha igen, csak nézd.
és persze egyesegyedül veled élvezek el.
(najó, a tolladdal. amit elloptam.)

vajh megbocsátható-e egy hosszan tartó, sokoldali szerelemből kifolyólag elkövetett tollopás? (ez de szép szó! 3 l-lel kell írni vajon?)
és vajh bevalljam-é?
mentő körülmény, h azzal alszom?
jaj.
(de vissza nem adom!)

la fille sur le pont

ülsz ott, és okosan nézel. és nem mondasz kb semmit. bár én téged félszavakból is. sajnos sokszor félre.
ő meg azt mondja, ne legyen rajtam bugyi. de én nem szeretem a feltűnést, mondom. ő se, mondja ő. és mosolygok, mert tetszik, h ő egy olyannak tűnik, akinek én megteszek eztazt. szívesen. aki azt mondja, most indulunk, és én szépen felállok, és megyek utána, éppenhogycsak nem bégetek. és mindez természetes és magától értetődő.
(te is ilyen vagy amúgy. csak te nem mondod nekem ezt. vagyis még nem mondtad. mert ugye, ha mondtad volna, akkor ez az egész, vele, fel sem merülne.)
szóval egy olyan, aki erős, nem pedig erőlködik. mekkora különbség!
ritka ez, megbecsülöm.
és, hülyeség, és nemtommér, de vele, valahogy úgy érzem, nem lenne „megcsalás”. és nem azért, mert csak szopni fogok:)
egyvalami zavar, az áthatatolhatatlan fal a tekintete előtt. kicsit ijesztő. holott tudom, h szükségszerű, és sok szempontból pont ezért is ideális nekem ő. mondtam neki, ha ez ott marad, nem biztos, h nekem menni fog.
akkor szívnád meg, ha nem maradna ott, mondja ő. hátigen, ez is igaz.
de legalább mosolyogjon közben, és akkor nem érzem majd magam egyedül, mondom neki.
mert ha én szex közben egyedül érzem magam, akkor már legyek is egyedül.
a tiszta helyzeteket szeretem.
hálisten ő is.
azért is mondja, h akkor nem csináljuk, mert neki az úgy nemjó, ha nekem nem. aminek ugyebár természetesnek kéne lennie, szóra sem érdemesnek, de ebben az elfajzott világban sajnos nem az.
mindenesetre az, h fizetne érte, de én nem fogadom el, hanem inkább utalja át jótékony célra, szóval az, h ez felmerül, de egyikünk se tudja, h mi a tarifa, viszont alapítványokat mindketten tudunk, és ez mindkettőnknek tetsző ötlet, sokat elárul rólunk.
rólad meg az, h mennyire fogsz nevetni, ha elmondom neked.

ha már egy kellemes nyári délután megengedem neked, h közös időtöltés gyanánt kimesd a vakbelem, akkor kissé hülyén veszi ki magát, ha nem vagyok hajlandó levenni csipkés pruszlikomat; igazad van.

vö: minden álmomban százféle változatban te vagy velem

van az a valaki, aki nagyon szép. egy afféle mediterrán szépség, akivel nemcsak dugni, de enniinni meg minden földijót is jó lehet. éppen ezért nem is megyek a közelébe. szerencsére (vagy mégse?:) ő sem akar belém és az erotika témakörébe bonyolódni most.
aztán van az, aki tkp nincs, mégis minden(ki)nél fontosabb. aki azt mondaná, ha megkérdezném, mit szólna, ha engednék vmelyiknek, h a saját dolgaim rám tartoznak, és leszek szíves magam dönteni. és végső soron mindegy. merthogy télleg az, én is tudom.
csak hát az van, h az a helyzet, amit el tudok képzelni, az a kettő, a némakámfor meg a barátisegítség, szóval ez a kettő nemigen esélyes. még a legtisztább a kurva lenne. nade arra most nincs pénzem:)
aztán vannak a sokak ittott, a nézősök, akiket szerencsére nem látok, mert ugye távolra nem, közelre meg szintén nem, csak nem azért.
végül ma reggel az olasz (?), aki halálkomolyan beleénekelt a szemembe egy szép szerelmes dalt, a körúton szembejőve, spontán, a saját nyelvén, én meg azóta mosolygok, ha eszembe jut. (ezt szeretem a mediterrániumban egyébként, h az ilyesmi jár csak úgy is, nem jelent semmit, és nem kötelez semmire, csak annyi, h szép vagy és szép a világ is.)
és ami a legfontosabb: most már el tudlak engedni, és várlak haza.
és ha esetleg történik vmi közben; ha úgy adódik, h valami történik; annak nincsen semmi jelentősége. és ezt te is pontosan tudod.