Harvester of Sorrow
Thursday, October 8th, 2009 by
Szeretem a novenyeket, altalaban nagyra nonek a kozelemben, es angolszasz nevet kapnak, meg szeretek kurkaszni a foldben is, magokat vetni bele, nezni a kicsicsirat, ahogy nagy csira lesz, ahogy level bomlik, hajtas fakad, a notton novo noveny kedves a lelkemnek, meg paraszt is vagyok, mind szarmazasom, mind viselkedesem tekinteteben, igy szinte termeszetes, hogy amint az idojarasi viszonyok kedvezore fordultak, legott faladakat acsoltam, es paradicsom-, valamint paprikamagokat szortam a faladaba omlesztett finoman komposztalt talajba, amely magok, az Ur rendelese szerint nagyra (tul nagyra, vazzajba) nottek, es termest hoztak, igaz (vazzajba-vazzajba) egyet-egyet. Mint paraszt, kudarcot vallottam, na. Mondjuk, izre jo volt mind a ketto.
Kaptam harom kurvanagy homart cserebe, mert vigyaztam ket nyulra, ket teknosre, ket macskara es harom patkanyra. A kerdesem az lenne, mi a francot csinaljak harom kurvanagy homarral? Elegge urgent, mert, gondolom, a nedves papirdoboz, amiben most vannak, elegge szuboptimalis elethely.
