Egyremegy

nyúlférfihoz nem megy a sasnő, mit lehet tenni (semmitse)

a hivatás az, amit az ember nem azért csinál, mert nem baszik eleget.
(a szolgálat ugyanez, csak ingyen.)

lásd még: http://www.youtube.com/watch?v=jRzzZx8eca8

mivel megint nem volt fehér D. slim, ezért kénytelen voltam megismerkedni ezúttal meg a szürke (pontosabban silver) Eve-vel, új termékvonal (1 mg), neve Virginia S.

jó kilátások:/

ráadásul egy hét alatt már a második szegényember kíván nekem egészséget, és mikor szelíden visszautasítom, h köszvanelég, erre ez a mai aszondja, hogy akkor boldogságot. hmmm.
nem lesz ez már sok a jóból? ráadásul így (agg/re)szüzen?!

(zárójelben megjegyezném, hogy igen nagy illetlenség másikember posztírása közben csinálni egy új kategóriát, miszerint szopás, és beleizélni a szegény posztot.)

konspirációkorrigáció: ez nem új kategória, mert 7 poszt tartozik hozzá (ismerős is volt valahonnan ködös emlékeimből:), szóval akkor remeg a kezem és/vagy a tudatom alatt okosabb vagyok, mint felett? (költői kérdés!)

Első szín:

M. retináján csimpaszkodik egy diszlexiás szecsuáni közjegyzőről visszaverődő fénymátrix digitális rekonstrukciójának egyik 50 hertzes példánya a sok közül, és fröccsöntött szamurájjelmezét igazgatja: – Cső-Csáp hercegprímás kisasszony! Bocsássa meg a szalonképtelenségemet, de a laposan pislogó hálókocsikalauz-szamuráj (a kínai járat-ésszerűsítés áldozata a 47. részből) most jött meg 200 éves száműzetéséből (valójában ismét elaludt két vasúti molesztálás közben, ezért ismét elbocsátották), és már balesetveszélyesen izzad a háta.

Cső-Csáp, a híres, önmagán-uralkodónő éppen improvizál valamit az éhező sínbohóc megmentésére, hogy menjen, kérjen bocsánatot a nevében a fogadóstól, akinek tévedésből kiirtotta a családját a 73. részben, mikor M. a mindig tűéles perifériás látómezőjén kacérkodó üres tálcán megmaradt egyetlen pogácsát – úúúúúgy szereti a pogácsát! – Einsteinnek, a kétbalkezes szabadalmi ügyintézőnek a teóriáját meghazudtoló sebességgel a szájüregébe zsákolja, le sem véve szemét a képernyőszemétről.

Ráförmedek, hogy heon tilutoam wt ig pogácsától való emdüléstől, és tessék, bakker.

(Függöny, menekülés hangjai.)

Kórus: „Nem lesz attól valaki szalonképes, ha nem túrja az orrát, de ha túrja, nem az.”

Második szín:

M. megkísérti eddig töretlen szerencséjét, és a nem természetes személyek világhálójába beleszövi mindeddig szabad muslicaként repkedő ígéretét, mely szerint megnéz egy tarbéliát (és egy csomó apróbetű világos szürkével; argyílus nyelven úgy mondják, disclaimer).

Lelki szemei előtt megjelenik önmagának ez a fejében, egyetlen eredeti példányban létező rekonstrukciója, amint nézi a másik ember, egy kiugrott hajógyári munkás legbelsőbb énjéből megzabolázhatatlanul, minden nézettségi negatív csúcsot tarkón nyaló mondanivaló-vulkánkitörését, és döbbenten látja saját magát, amint az élmény maga alá temeti, Moszkvát a hóesés, és az olvadt hópelyhek elindulnak kislányos orcáján az álla felé.

(Függöny, tapsorkán.)

Kórus: „Reggel az elme kibontakozása kitárta a nyelvi kifejezés ablaktábláit, most este az elme profitcentrikussága a használati útmutatók szintjére csukja össze azt, nehogy berepüljön valami rajta éjjel.”

Lőn este, lőn reggel, harmadik szín:

A képernyő fekete, legfeljebb néha szürke. Mozgás nincs egy se, csak a büfékocsiban állnak részegek. M. az előtte púposodó teli tál pogácsái alá igyekszik betemetni zsibbadt tekintetét, miközben – úúúúgy utálja a pogácsát! – a videolejátszó 6 óra 40 percnél jár. Szóközt a szünet a játék.

(Függöny, kispárna.)

Kórus: „A zsűri bólint; átnyújtok egy hangszórót.”

Szeretem a novenyeket, altalaban nagyra nonek a kozelemben, es angolszasz nevet kapnak, meg szeretek kurkaszni a foldben is, magokat vetni bele, nezni a kicsicsirat, ahogy nagy csira lesz, ahogy level bomlik, hajtas fakad, a notton novo noveny kedves a lelkemnek, meg paraszt is vagyok, mind szarmazasom, mind viselkedesem tekinteteben, igy szinte termeszetes, hogy amint az idojarasi viszonyok kedvezore fordultak, legott faladakat acsoltam, es paradicsom-, valamint paprikamagokat szortam a faladaba omlesztett finoman komposztalt talajba, amely magok, az Ur rendelese szerint nagyra (tul nagyra, vazzajba) nottek, es termest hoztak, igaz (vazzajba-vazzajba) egyet-egyet. Mint paraszt, kudarcot vallottam, na. Mondjuk, izre jo volt mind a ketto.

Kaptam harom kurvanagy homart cserebe, mert vigyaztam ket nyulra, ket teknosre, ket macskara es harom patkanyra. A kerdesem az lenne, mi a francot csinaljak harom kurvanagy homarral? Elegge urgent, mert, gondolom, a nedves papirdoboz, amiben most vannak, elegge szuboptimalis elethely.
Az kizart, hogy elve bekurjam oket forrasban levo vizbe, a tenger meg azert messze van.

Megharapott egy mosomedve.

Egy ilyen:

Lesbol, bazmeg. Bele a vadlimba. A parkoloban.

Mi a lofasz? Az apokalipszis mosomedvei mar a parkolok tajekan cserkelnek?

Kaptam vedooltast. Par nap mulva ismet kapok.

urma kommentje: mi ez, csak nem lehánykérés?

én meg annyit mondok, h nemigen tudok mit kezdeni ma már azokkal a pasikkal, akik kizárólag szopatni akarnak/tudnak.