A következő párbeszéd a Craiglist New Yorki közösségi (értsd: társkereső) fórumán zajlott:
- Mit csinálok rosszul? Gyönyörűszép, csinos, jóalakú 25 éves nő vagyok. Kifinomult és elegáns vagyok, bár nem New Yorkból származom. Férjhez szeretnék menni egy olyan férfihez, aki legalább félmillió dollárt keres évente. Tudom, hogy furcsán hangzik, de a millió körüli éves jövedelem New Yorkban igencsak közepesnek számít, úgyhogy nem hinném, hogy nagyon magasak lennének az igényeim. Vannak itt pasik félmillió feletti fizetéssel? Esetleg feleségek? Tudnátok tippeket adni, hogyan csináljam? Eddig a legtöbb, amit sikerült elérnem, az egy randi egy üzletemberrel, kb. 250k dolláros fizetéssel. És ennél több egyszerűen nem megy, de ez nekem nem elég, ennyiből nem jutok a Central Park West-re (helyi Rózsadomb – a szerk.). Az edzőterembe jár egy csaj, aki egy bankárhoz ment hozzá, és most Manhattan legszebb részén laknak. Pedig ő nem is olyan csinos mint én, és nem is egy hűdenagy koponya. Mit tud ez a nő, amit én nem? íme a kérdéseim tehát:
* Hol vagytok, gazdag, nőtlen fiatal férfiak? Pontos helyszíneket kérek, pl. éttermek, bárok, szórakozóhelyek stb.
* Van-e olyan korosztály, akit meg kéne céloznom?
* Ügyvédek, orvosok, bankárok. Pontosan mennyit is keresnek ezek? És hova járnak a brókerek?
* Ti, gazdag srácok, hogy döntitek el, hogy házasság legyen-e vagy csak futó kapcsolat? Engem CSAK HÁZASSÁG érdekel.
Egy pasi válasza ugyanott:
- Nos, úgy nézem, hogy pont rámillik a leírás, jómagam befektetési bankárként dolgozom, több, mint félmillió dollárt keresek évente, úgyhogy ha megengedi, röviden válaszolnék. Az Ön ajánlata egy rendkívül tiszta és egyszerű üzleti ajánlat. Amit javasol, az egy egyszerű adás-vétel: Ön adja a szépségét, én meg a pénzemet. De van egy kis probléma: az Ön szépsége idővel bizonyosan halványulni fog, az én jövedelmem pedig valószínűleg emelkedni, gazdasági értelemben tehát Ön egy gyorsan avuló állóeszköz lenne egy felívelő vállalkozás birtokában, egyre csökkenő értékkel és egyre nagyobb fenntartási költséggel. Ha tőzsdén lennénk, ott is azt mondanám egy ilyen vagyonelemre, hogy nem vásárolni, nem megtartani. Üzleti értelemben Önt ‘birtokolni’ (elnézést) ésszerűtlen. Ilyen esetekben vásárlás helyett lízingelés a helyes megoldás. Szóval randizhatunk, ha gondolja, de házasságra ne számítson.
—-
(az eredeti szöveg a The Independent múlt vasárnapi számában jelent meg, onnan fordítottam. Csak nektek, csak most. De majdnem olyan jó, mintha én írtam volna.)