Archive for the ‘Vers’ Category

Gömbsirató

Saturday, September 22nd, 2018 by

Kanállal evett cannelloniként
Léttextúrám veszti el értelmét
Ha éhes kanálguillotine-oddal
Tepsim testébe hágsz

Írásokba zárt sírásóbazár
Közös pompánk teljességébe
Éles peremű emlékműveivel
Középponti tükörpalotát vájt

A vakító fényesség gömbje
Felszínén feszülő tornyotok
Még oly magas csúcsából nézve
Fényességem egésze körré enyész

Aki közénk készül, legyen merész
Batyuján kívül hátra nem hagyhat
Semmit, ha útra kész,
Semmiségünk minden fehér botján

Önvallomás

Saturday, September 22nd, 2018 by

Festékem mert elcsúfítja vásznam,
Ezért én vad éneklésbe kezdtem
Hamis hangtól borzongott a hátam
Igy inkább csak verssorokba szedtem

Rímek hitvány palástjába rejtem
Mögé csak te nézel, hogyha lájkolsz
Repülési kézikönyvem olvassa a pilóta
Mert zuhanunk, és kíváncsi, hogy mióta

Hülyék hajába turkál
Agyat kereső keze
Én hülye meg hajnali egykor
Copfokat fonok bele

King Kong

Saturday, September 22nd, 2018 by

Hallottam mikor a hangot,
Pillámra aggkor hágott
Kétlem, hogy kongott a harang
Szerintem King Kong kiáltott

Lopnék a zsákból, mely enyém
De félek, hogy én ugrom elém
Egyszer csak nem lesz több álom,
Felkötve esik le állam

Hát, ezt jól megcsináltam
Fortyog a bűnös a pácban
Magába tapos a lába
Jónás hasában a bálna

A világ legokosabb Kritikusának

Saturday, September 22nd, 2018 by

Drágalátos Kritikus, ha
Megosztod a versem,
53%, hogy
jól jársz majd, ha nyertem;)

Tedd félre az etikát, és
Főoldalra tolj ki,
Senki sem tudja meg majd, hogy
Aranyt írt a Toldi

Amikor a nyaram végét
Elüti az óra
Hosszú, vörös őszi posztón
Indulok a hóra

Velem maradsz, régi haver
Nézheted a kertem
Bejöhetsz, az eső ha ver:
Kivitted a tervem

Inkább nevessetek rajtam,
Reszketni itt nem szokás,
Ha a torkod be is reked,
Csillapítsa megszokás

„Ennél tovább nem folytatom
Elmondtam a lényeget”
– mondogatom ezt a két sort
Elhagyván az életet.

Vega himnusz

Saturday, September 22nd, 2018 by

Mint illatokból rám kacsint
Egy rég elillant pillanat
Mi egykor volt,
Az mind velem marad

Időn, téren kívül bujkál
Olyan szép, mint rég te voltál
Úgy simít e pillanatban,
Mint a szellő ősz hajakban

Hajókázik homlok ormán
Kabátom vízhatlan orkán
Dühöm szelét fújja orrán
Ezért megy mindenki arrébb

Sikoly vagyok halál torkán
Utolsó gyertya egy tortán
Szélcsendben felejtett orkán
Összegyűlt por öreg tarkón

Mindent tudni mindenki tud
Nincsen abban semmi se
Nem kell ahhoz, csak egy könyv
És vasárnap egy kupica

Nem tudni azonban semmit
Manapság egy ritka áldás
Ezt is kár volt elolvasni,
Birka! Szarva kézen állás

Jászolba úgy kell a barom
Akárcsak a kisded, oltár
Kis patádat nyalogatom
Megihlet a nagy girosztál

Leborulok valahányszor
Felhúznak egy véres nyársat
Csípős, kecsap – minden mehet
El is viszek mingyár hármat

Meglepett önnön halk szavam

Saturday, September 22nd, 2018 by

Meglepett önnön halk szavam
Remegve szókat hogy rebeg-
Te ajkam

Lebegtek rajta hetek, hónapok
Hogy közöttük én is emerre menjek
Mégis

Mint áradás tétova felhő hátán
A számadás is harmadnapra eljő
Sántán

Túlzott előmenetel

Saturday, September 22nd, 2018 by

A valóság fapapucsából Nils Holgerssonként ugrottam ki,
hogy izzadt talpam a Föld anyába töröljem,
amikor átszöktem a szomszéd osztályba, kettővel fölöttem,
s ott nekem még nem való-ságokat fejembe töltöttem.

Körülöttem minden nagy
Oly goromba arccal néz rám!
Én meg csak úgy lavírozok véznán
„Cserediák Kambodzsából”
Elhitték nekem talán
De nem hívtak focimeccsre
Kedden s szerda délután.

Egy tél után már észrevettek
Szánták vézna testemet
Látták, agyam hátra forog
S nagy hóban furcsán megyek

Blaszfémia

Saturday, September 22nd, 2018 by

Mikor bárki megszületik
Üdvözöljük Kisdedét
Minden egyes születéssel
Megfogalmazza nevét

Minden egyes utódjában
Kézbesíti atyánk testét
Húszezresen általában
Legdrágább dolog a festék

Minden egyes ember
Isten egyszülött fia
Magának, ott, hátul
Nem kell leborulnia

Könyvek, bábok, eszmék
Testét sírba tették
És minden szegény pára
Értünk lehelte lelkét

Mögöttem termett a teremőr

Saturday, September 22nd, 2018 by

I.

Mögöttem termett-e a teremőr
Vagy elé vetettem én magam?
Gatyámba csúszott van Gogh összes,
Vagy képeket ellett alhasam?

Ma még vastag széfet találsz talán
Holnap viszont megszánnak, hogy
Ne szenvedjél
Valószínűtlenségi hullámaikkal
Nyitva hagyatják neked
Ne menjünk bele, hogy kvantum,
Máshol megnézheted…

Eltárul büdöske szája, lúzer
Torka ténycsapszegekkel övezve hörög
Esténként énekli: Hall-e, Lujza?
Engem meg folyton kövezve sújt a hirig

Kereszteződésem minden kormos
Lámpája pirosra lett állítva
Nem féltem sosem, mint pont most
(Az „úgy” ide át lett szállítva.)

Utam szélén nincsen korlát
Járdán nincsen menetszél,
Szél a szélen általrepít,
Olyan közel mehettél

Bűntestem hamuként pöccintem
Hamvas kis vedredbe
Bár rólam csak saját szám szól
Az sem volt hízelgő cseppet se

Husztnak rémvára
Testem Iluskája
Csókom ábrázoló
Szelfimnek tokája

Fennhéjázó lenhéj
Köpött ki a világra
Magvát köpte, lenmagját
Dongót rozoga virágra

Bomló oldal vitézei
Várfalamra kiálltak
Józsikánál meg a szülők
Esténként bepiáltak

Rosta luka igen tágas
Lepottyant, vagy eldob?
Vagy szétverem az agyamat,
Vagy valamit felfog.

Minden elemet kicseréltem
Periódusunk rendszerében
Észrevettük, azt gondolnád:
Éppenséggel még nem

Fogadalmat tér-idő lény
Csak önmagának tehet
Büntetést csak magára mérhet,
De nem Magukra ottan: hát ne féljenek!!!

II.

Nokedlikben tojás rejlik
Kikelni bár nem fog
Pörköltszaftom megérdemlik
Tányérról is elfogy

Hamvas maszkot ordas lényről
Lepöccint a bíró
Véletlenül kétszer írt meg
Ugyanaz az író

Két szereplőm szeplőtelen
Őket megbeszéltettem
Egy szórja átkát szüntelen
Mással mentekezhettem

Utolsó szavam jogán
Visszamenőlegesen
Hatóköröm jól eltoltam
Rám merőlegesen

„Nem minden a semmi
Hiába a tied
Pocsékba fog menni
Magaddal nem viszed”

Kit benned tisztelek
Az én magam vagyok
Sajátos térszelet,
Min sebhelyem ragyog

Szakkifejezések
Törték karóba testét
A hitet hideg sírba
Máig mégse tették

Könyvek tétova lapjába
Könnyüket íróik törölték
Pedig vakító napjába
Nem bámult közömbös közönség

Fondorral tákoltak
Tukmáltak, hirdettek
Undorral olvastak
Nem tetszett, mit tettek

Emlékezetből operáltak
Egymáson hars agyat
Mindent már kitaláltak,
Ne vesszen fals adat

Utat mutatsz hajadból
Az ott nyüzsgő tetveknek
De kitérnél hitedből,
Ha azt látnád, elmennek

Bolha lettél, aranyos
Ha leküldnek, lemegyel
Anyád sírján anyarozs
Megvegyem, vagy vegyem el?

Répa, retek, mogyoróval
Emlékkönyvbe írt veréb
Rímen szedett hazug szóval
Versembe sem kell egyéb

Amíg a versek csak

Saturday, September 22nd, 2018 by

Amíg a versek csak
Könyvekben termettek
Nem volt még bennük, hogy
Most döntsél, itt vedd meg!

Amíg a gépeket
Dolgozó alkotta
Mindenki tudta még
Mi hangszer, mi kotta

Meddig játszunk mi a gépen
Mikor kezd majd ő rá
Gépszívével nem érzi, hogy
Jelmezünk nem jó rá

Toalettünkben parádézik
Vagyis inkább botlik
Kiskertünkben adatot rendez
Bittojáson kotlik

Kerge esőt szemerkélek,
Vasszíveden koppan,
Magamnak csak csendet kérek
Rozsdám vöröset dobban

Paranormális jelenségként
Idegesít az erkölcs
Ha te álmodsz rosszat, akkor
Nem fontos, hogy felkölts

Mikor is voltam Biatorbágyon
Nem tudja a térkép
Nem emélékszem arra sem, hogy
Akartam vagy kérték

Tudod-e, milyen nap van holnap?
Megmondom én menten:
Az, amikor majd kisnadrágban
Biatorbágyra mentem