Egyremegy

- maga tökéletesen tisztában van a valósággal, nem skizofrén, nem pszichotikus, és mégis: 3 szót beszél valakivel és már (szándékosan túlzok) a gyerekekre gondol.
- ez tényleg túlzás (pláne a gyerekek), de értem, hogyan érti. hát ez van, mit csináljak. élénk a képzeletem. de attól még pontosan tudom, h mi történik a realitásban. viszont pl mikor megnéztem az ördögűzőt, utána megváltozott a lakás.
- megváltozott a lakás?
- igen.
(én azt hittem, mindenki így van vele… h kivetíti a hangulatait a térre. de ezek szerint nem.)
érzékelem, h megváltozott lakás; közben tudom, h nem változott meg; de mivel látom, h megváltozott, azt is tudom, h megváltozott; de a lényeg, h mindez egy cseppet sem zavar. sose féltem attól, h megőrülök. ezért is jött be nekem az lsd, asszem. (hát még az milyen jó, h már anélkül is megy!)
gyerekkoromban meséltem magamnak, szinte folyamatosan; így hívtam, h mindig ment egy sztori a fejemben. eleinte hangosan, de erről (a társadalmi nyomás hatására) hamar leszoktam. huszonévesen múlt ez el kb.  nem menekülés volt, azt gondolom, mivel nem volt képzelt barátom, se nem voltam ezekben a történetekben szupervumen, sőt nagyobb koromban egyáltalán nem is szerepeltem már bennük.

sose gondoltam, h író leszek/lennék, és most se gondolom. nincs türelmem a hosszú fikcióhoz (igazából nem is értem, hogyan lehetséges regényt írni), viszont olvasni azt szeretem leginkább, a jó vastag, súlyos regényeket; a novellákat ki nem állhatom.
ráadásul teljesen másképp írok ide (egy nagyon kedves lány azt mondta, h mint joyce, de ezt nem úgy kell érteni, h olyan jól, hanem h olyan érthetetlenül) és másképp, ha éppen a forradalmi felvilágosító kampányomban veszek részt (gyk akkor igyekszem rendkívül érthetően).
ami itt van, az szándékosan (is) homályos, mert túl intim, meg azért is, mert imádom beleszőni, h mitolvastam, mitláttam stb., ha úgy érzem, kapcsolódik, viszont nincs lábjegyzet, úh aki nemolvasta, nemlátta, az sajnos így járt. (meg aki nem tud angolul, az is.) de ez egyáltalán nem szándékos, igazából szeretném, ha mindenki rögtön értené ezeket, és összemosolyognánk, h húazdejóvolt. viszont lábjegyzetelni nem tudok/szeretek.
minden megtörtént, és úgy, ahogyan leírtam; szubjektíve érzékeltem persze, mert ember vagyok, de legjobb tudomásom és emlékezetem szerint így volt.
nekem ugyanis fontosabb az igazság, mint a csattanó.
természetesen nem gondolom, h a birtokában lennék, de azt bátran állíthatom, h megteszem, ami tőlem telik.
(ezért is lesz majd érdekes, ha elolvasod, mivel nagyrészt rólad szól, és te vagy az egyetlen, aki pontosan tudhatod, h mi történt, hiszen ott voltál.)
rájöttem: a lelkem mélyén dokumentarista vagyok.

imádom ezt egyébként, a két szubjektív valóság összevetését, azaz egyugyanazon történet két verziójának összehasonlítását.
szeretem, amikor két teljesen más rendszer megtalálja a kapcsolódási pontjait.
(tkp ilyen a szex is…)
szeretem, amikor két (vagy több) teljesen különböző magyarázat húzható ugyanarra a jelenségre, és ráadásul mind egyszerre igaz lehet.

szeretem a világban, h érdekes.

This entry was posted on Saturday, January 30th, 2010 at 08:43 and is filed under egó. You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.