Egyremegy

ülsz ott, és okosan nézel. és nem mondasz kb semmit. bár én téged félszavakból is. sajnos sokszor félre.
ő meg azt mondja, ne legyen rajtam bugyi. de én nem szeretem a feltűnést, mondom. ő se, mondja ő. és mosolygok, mert tetszik, h ő egy olyannak tűnik, akinek én megteszek eztazt. szívesen. aki azt mondja, most indulunk, és én szépen felállok, és megyek utána, éppenhogycsak nem bégetek. és mindez természetes és magától értetődő.
(te is ilyen vagy amúgy. csak te nem mondod nekem ezt. vagyis még nem mondtad. mert ugye, ha mondtad volna, akkor ez az egész, vele, fel sem merülne.)
szóval egy olyan, aki erős, nem pedig erőlködik. mekkora különbség!
ritka ez, megbecsülöm.
és, hülyeség, és nemtommér, de vele, valahogy úgy érzem, nem lenne „megcsalás”. és nem azért, mert csak szopni fogok:)
egyvalami zavar, az áthatatolhatatlan fal a tekintete előtt. kicsit ijesztő. holott tudom, h szükségszerű, és sok szempontból pont ezért is ideális nekem ő. mondtam neki, ha ez ott marad, nem biztos, h nekem menni fog.
akkor szívnád meg, ha nem maradna ott, mondja ő. hátigen, ez is igaz.
de legalább mosolyogjon közben, és akkor nem érzem majd magam egyedül, mondom neki.
mert ha én szex közben egyedül érzem magam, akkor már legyek is egyedül.
a tiszta helyzeteket szeretem.
hálisten ő is.
azért is mondja, h akkor nem csináljuk, mert neki az úgy nemjó, ha nekem nem. aminek ugyebár természetesnek kéne lennie, szóra sem érdemesnek, de ebben az elfajzott világban sajnos nem az.
mindenesetre az, h fizetne érte, de én nem fogadom el, hanem inkább utalja át jótékony célra, szóval az, h ez felmerül, de egyikünk se tudja, h mi a tarifa, viszont alapítványokat mindketten tudunk, és ez mindkettőnknek tetsző ötlet, sokat elárul rólunk.
rólad meg az, h mennyire fogsz nevetni, ha elmondom neked.

This entry was posted on Thursday, June 25th, 2009 at 13:41 and is filed under baszás, bugyi, szerelem. You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.