everyday story

by

a villamoson ültem. rosszkedvű voltam. nem volt nekem akkoriban könnyű.
velem szemben egy kisgyerek.
a kisgyerekeket nem villamosülésre méretezték. nem tudják behajlítani a lábukat, mert nem ér el a térdük az ülés végéig. úh rugdosott. nem direkt, de akkor is.
nem szóltam rá. az anyja se. de elég csúnyán néztem. akkor egyszercsak kinyitotta a tenyerét, és nekem adta a vadgesztenyéjét.
jó sok éve történt ez.
a gesztenye megvan még.

Leave a Reply