Fel is merés

by

2016. június 19. 03:59 – a pillanat, amikor megbocsátottam a megbocsáthatatlant, hogy mindenkinek a terhére én mégis pökhendi módon, mások jogos érdekeit és őszinte vágyait szándékosan sárba tiporva LÉTEZEM.

Ezután már gyerekjáték volt megbocsátani másoknak, hogy az őket általam ért sérelem vasmarokkal kényszerítő szorítására válaszul ők is egy szerény mértékben engem impertinens létezésem kiteljesedésében hátráltattak.

Áú! Kiáltott fel ekkor a néma és vak, fogatlan kígyó, amely épp most harapott a saját farkába.

Tags:

Comments are closed.