Harvester of Sorrow

by

EC408B73EF644D8CSzeretem a novenyeket, altalaban nagyra nonek a kozelemben, es angolszasz nevet kapnak, meg szeretek kurkaszni a foldben is, magokat vetni bele, nezni a kicsicsirat, ahogy nagy csira lesz, ahogy level bomlik, hajtas fakad, a notton novo noveny kedves a lelkemnek, meg paraszt is vagyok, mind szarmazasom, mind viselkedesem tekinteteben, igy szinte termeszetes, hogy amint az idojarasi viszonyok kedvezore fordultak, legott faladakat acsoltam, es paradicsom-, valamint paprikamagokat szortam a faladaba omlesztett finoman komposztalt talajba, amely magok, az Ur rendelese szerint nagyra (tul nagyra, vazzajba) nottek, es termest hoztak, igaz (vazzajba-vazzajba) egyet-egyet. Mint paraszt, kudarcot vallottam, na. Mondjuk, izre jo volt mind a ketto.

Tags:

3 Responses to “Harvester of Sorrow”

  1. Parasztnak kéremszépen nem elég születni, azért egy életen át dolgozni kell:)

  2. emléxem a soksok palintára a szobádban. akkor még nem értettem, hogy lehet növényekkel együtt élni. ma meg állattal élek:)
    az az érzésem, én is parasztlyány vagyok legbelül, csak tudnám, hogy lettem az…

  3. :) :) Iazabol ott csesztem el, hogy rossz helyre raktam a ladakat, es nem erte oket eleg feny. Avagy, el lett cseszve a fajtavalasztas. Majjovore!

    Hogy lehet novenyek nelkul elni?