ebben a pillanatban még csak 76 nyelven és 88 országban

by

végtelenül fura, hogy 45 éves koromra elértem, hogy szenvedélyesen (!) szeretem a munkámat, mármint egy konkrét (és hálisten egyre nagyobb) részét,
ÉS
senkivel se tudok beszélni róla, mert nem értik és/vagy nem érdekli őket.

pl. megírom egy YT-videó magyar feliratozását rohammunkában, és a szeretteim konkrétan képtelenek arra, hogy megnézzenek egy 3 perces videót, aminek én írtam a szövegét.
mert jaj telóról (sic) nem tuuuuuuudom, egyesek elfelejtették a kopipészt funkciót, mások képtelenek beállítani a magyar feliratot, megint mások egyszerűen meg se próbálják.
mert hát ***ke munkácskája, fordítgat a ***ke, milyen aranyos (és kit érdekel).

az, hogy mekkora hatalmas tutiság az egész videó (már nem az én részem benne, hanem az eredeti, konkrétan a GGL áprilisi tréfája), hogy mennyire tele van szimbólumokkal, szellemességgel és poénokkal, és nem mellesleg milyen jó szöveget írtam neki, mennyire rövid idő alatt (lásd még: time pressure), és mennyire nehéz volt a többi, ami feka hiphop szlengben volt, és alig volt rá időm, mert reggel szembesültünk az aznap du-i határidővel, és ráadásul nekem a heti állandó programom miatt le kellett lépnem kurva korán pont aznap stb., na ez pontosan SENKIT se érdekel.
mármint olyat, akit ismerek.

mert amúgy nagyon sokakat, csak őket nem ismerem sajnos. (még.)

viszont megérkezett A Pénz, Amiről Rég Lemondtam:))))
köszönöm, Ismeretlen Jóakaró, aka Jóisten!!!:)

One Response to “ebben a pillanatban még csak 76 nyelven és 88 országban”

  1. COMMENTS OFF