huza vona zindulat
bymondja a vonagábor reggel a tévében, h hát még jó, h indulatosak! hát mi történt itten, kérem, az elmúlt akárhány évben?! hát nanáhogy!
szép gyerek ez a vona. ha a fiam volna, mondanám neki, gáborkám, de szép energikus lettél! szép dolog a tüzesszemű forradalmárság, mégis azt mondom, kéne neked valami jó kis levezetés. pl a kültéri sportok jutnak eszembe. sziklamászás. harc az elemekkel, férfias dolog, kell hozzá energia, az indulat is elmegy (mér esik? mér fúj? mér csúszik? mér szakadt el? mér esett le? hogy az ég rogyjon rá arra a kurva hegyre, akkor is felmászom!).
aztán majd, pár év hegysziklamászás után, amikor az indulat mellé megjön a bölcsesség is, na akkor gyere vissza. és még nagy ember is lehet belőled.
jó dolog az indulat, félre ne értsen senki. és meg is értem, nanáhogy. kell az indulat, az agresszió, nagyon is (lásd dahlke: az agresszió mint esély). csak nem a politikában.
(meg még sok helyen nem. már ha valaki nem szeretne habzó szájjal tüntetésen kiabáló háziasszony, békávéellenőrrel emberkedő nagyellenálló stb lenni. aki erre pályázik, annak természetesen mindez nem szól.)
ugyanis aki indulatos, az nem gondolkodik.
gondolkodó ember tehát nem szavaz a jobbikra. se.
tiszta sor.
(update: a XI. ker.-i lakossági fórum után meg már ciki is.)
Képes vagy reggel tévét nézni?! Debezzeg az avatárt meg bojkottáltad?:)
h nézem, az túlzás. készülődöm és közben megy. a csirke nagyon szereti a beszédhangot, és nem szeretném, ha mindig csak engem kellene hallgatnia. és közben mindenféle félinformációt szerzek (el)hallomásból. de ezt az indulatot direkt figyeltem búzafűlé-készítés közben.