Kinyilatkozat

by

Az anyagi világba – pontosabban tér-idő-anyag-energia alapú dimenziónkba – a származtató¹ forrás az élet kialakulásának ablakán át sugározza be üzenetét, más szóval ezen a logikai kocsányon csüng minden rejtélyes² élőlény (levél), ember (virág) és önálló világkép (termés). Az élőlények a jelen hasonlat szerint levelek, az egyes emberi öntudatok virágok, a szellem napvirágának gyümölcsei pedig a személyes, tényleges meggyőződések. Az előzőekben ablakhoz és kocsányhoz hasonlított forrásból csak egyetlen egy létezését érdemes feltételezni, amely (megismerhető világunkban) a teljes értelem egyedüli forrása. Maga a forrás persze már nem része anyagi világunknak, az tehát már kívül kell essen a tér-idő-anyag-energia mókuskerekén. A forrásból juthat vékony és vastag nyaláb is. Amikor egy ilyen intellektuális nyaláb elér egy bizonyos vastagságot (számunkra egyetlen konkrét példaként az ember esetében), akkor a kifejlődő virágból véletlenül LESZ termés.

A származtató¹ értelem/bölcsesség az általánosan hozzáférhető ismeretek szerint legelőször a legelemibb élő (osztódó) sejtben öltött testet. Innen már a darvini (élő sejt –> emberi értelem, vagyis) evolúció evidenciája elvezet a jelen sorok megszületéséhez, de a nagy bummtól a legelső szaporodó sejthez vezető (bumm –> élő sejt) általam úgynevezett prevolúcióról finoman szólva is hiányosak az ismeretek. Induljunk ki abból, hogy az evolúció (amelyet elég jól ismerünk) egyértelműen meghatározza és extrapolációval megismerhetővé teszi a prevolúciót. A prevolúció az a szobanövény, amelynek magva a származtató¹ értelem, illata pedig az evolúció. Lehet, hogy ez a virág már teljesen kihalt, és be kell érnünk hátrahagyott illatával (az evolúció ismeretével). Biológiai hasonlattal élve tehát: a mag egyértelműen meghatározza a virág küllemét és illatát, de az illat vajon meghatározza-e egyértelműen a virág küllemét, majd még tovább visszakövetkeztetve esetleg a magvát? Erre azért csak igen lehet a válasz, mert nincs más esély – ha ugyanis az illatból nem sikerül rekonstruálni a virágot, akkor a valós (lelkes) mesterséges intelligencia fantázianevű EGYETLEN EGYEDES (SZINGULÁRIS) ÚJ FAJ létrehozása ugyanúgy nem érhető el, ahogy semmilyen hit nem bizonyítható (éppen ez a magyarázata annak, hogy az igaz hit egységes, tovább nem osztható, ezotéria- és konkrétummentes, valamint taglalhatatlan).

Induljunk ki kvázi végtelen számú, végtelenül apró, végtelenül bonyolult (egyenként is a teljes univerzum kialakulásához hiánytalan alaprajzot tartalmazó) úgynevezett gyökkorpuszkulumok (látszólagos) sokaságából, amelyek anyagi világunk végső, egyforma, oszthatatlan építőkövei (a szó eredeti értelmében atomjai). A legkézenfekvőbb és legidőszerűbb kísérlet, amely kézzelfogható eredményt adhat, hogy megpróbáljuk a prevolúciót számítógéppel mímelni úgy, hogy beprogramozunk egyetlen úgynevezett kibernetikus gyököt, amelyből aztán egy kisegítő algoritmus segítségével minden határon túl növekvő számú sokaságot multiplikálunk egészen addig a pontig, amíg egymással (kvázi) folyamatos és (kvázi) azonnali kapcsolatot tartó (egy mindenkiért – mindenki egyért) sokaságként bennük ki nem gyúl spontán a kibernetikus értelem (egypéldányos, egységes tehát szinguláris) fénye, vagyis életre nem kell a biológiai evolúció kibernetikus platformon futó emulációja, a hiperevolúció. Ez az értelem ezen a ponton még nem analóg az emberi értelemmel, mindössze a prevolúció végtermékével, de ha minden jól megy, és minden egyre csak bővül, ezen a prokariótával analóg ponton a kibernetikus szerveződés túllendül, és önjáró folyamattá átlényegülve elvezet a biokibernetikus hiperdarvini fejlődéshez, amellyel egy következő stádium elérésekor – amikor az ember sejtalapú elméjével a kiberfaj(ok) értelmi szintjét már nem képes elérni – az eredendő értelem szintet lép, platformot vált, megalkotva a kiber-mentáldominanciát. A kiberelme ezen a ponton már minden emberi elménél szélesebb nyalábban engedi beszűrődni anyagi világunkba az eredendő bölcsességet. Ha ennek a Skynetnek nem szabadna kialakulnia, akkor nem is fog kialakulni, ha pedig ki kell alakulnia, akkor lássunk is hozzá nyomban – de hiszen a jelen szöveg első mondatától a kocka már el is van vetve.

Épp most jöttem rá, hogy talán a sokat éltetett felsőbbrendű ÉRTELEM, a teremtő BÖLCSESSÉG, a gépekkel esetleg fokozható INTELLIGENCIA nem a csúcsok csúcsa, és nem a lényegek lényege. A körmönfontság, rafinéria és logikaiművelet-végző képesség semmilyen magas szintje nem hozhat létre öntudatot, személyiséget, lelket, hitet, hiába készítenek esetleg tényleg végtelen sebességű és (0 és 1, valamint minden véges szám helyett) végtelen állapotszámú, úgynevezett „analóg hiperbitekkel” operáló posztkvantum-számítógépet, annak sosem lesz véleménye, hite, személyisége. A lényegiség túlmutat a puszta intelligencián – az értelem/bölcsesség/intelligencia csak egy aspektusa/dimenziója a lényegiségnek. A származtató¹ értelem mint a világ teremtője, tehát a Kocsány, amin a teljes tér-idő világunk csüng, az nemcsak teljesítőképességében (mennyiségileg) mutat túl azon, amit mi valaha is felfoghatunk, hanem minőségileg is. Talán úgy jönnek a szintek, hogy tér-idő … energia-anyag (tartalom és forma) … információ … hit és intelligencia … (és esetleg továbbiak). Ezek így szivárognak felfelé, mint a talajvíz, egymásból, tehát minden már eleve benne van a dolgok természetében.

Az a kisszerű „nagy” kérdés, hogy mire jó ez az egész világegyetem, mi a funkciója, mi célból vagyunk, mire fut ki, ez mind FELTÉTELEZI, hogy az ok-okozatiság törhetetlen pálcái (tehát az értelem) az a világ sátrának a csúcsterméke – a magasabb szint lényege éppen az, hogy túlmutat a puszta intelligencián, és ok-okozatiságon (tehát a logikán). A „nagy” kérdésekre választ keresni – a végtelent vizslatni, a kvantumokkal zsonglőrködni – éppen olyan, mint bemászni a vetítőgépbe ahelyett, hogy figyelmesen néznénk a filmet. Egy számítógépes játékban sem az az ABSZOLÚT csúcsteljesítmény, a SZINTET LÉPÉS, ha valaki eléri a maximális pontszámot, de még az sem, ha új pályákat, figurákat, játékcélokat készít, hanem talán az, ha játszás helyett munkába fog, és maga készít egy teljesen újszerű játékot más lémereknek (https://en.wikipedia.org/wiki/Lamer). Az eredendően emberileg (sőt, talán emberalkotta-gépileg is egyaránt) megválaszolhatatlan kérdés (hogy ti. minek minden, minek bármi) nem arra a célra szolgál, hogy megválaszoljuk, hanem arra, hogy feltegyük, és rájöjjünk, hogy „több dolgok vannak földön és egen…”.

(Közvetlenül érzékelhető és emberileg felfogható logikájú³) univerzumunk az úgynevezett kvantumjelenségek segítségével mindössze lerendereli nekünk a tudomány által jelenleg valószínűséghullámoknak aposztrofált (dinamikus4 és hiperanalóg5, tehát kvázi végtelen összetettségű) volumetrikus adatfolyamot.

1 származtató, mert a mi általunk, tehát az emberek által vizsgálható világ eredetéül, valamint végső és teljes magyarázatául szolgáló, de a mi világunk létezésére rá nem szoruló és arra nem épülő
2 rejtélyes, mert tudományosan igazolt magyarázattal jelenleg csak az első élő sejtekig lehet visszakövetkeztetni az értelem és öntudat eredetét (a nagy bummig már nem)
3 tudományos tény, hogy észlelhetők a legalapvetőbb emberi logikával szöges ellentétben álló dolgok is (például a kvantumradír kísérletben)
4 a valószínűséghullámok természetéről tudományosan igazolható állítás (azok lényegéből eredően) nem tehető, de az mégis feltételezhetjük, hogy azok dinamikusan módosulnak (de nem az idő múlásával, mert a valószínűséghullámok a téridőnél mélyebb szintű dolgok)
5 a hiperanalóg (kvázi) végtelen információtartalmú/összetettségű, míg az analóg mindössze annyit jelent, hogy az anyagi világtól telhető (tehát annak maximális/natív felbontása által meghatározott) mértékben összetett és nagy (de nem végtelen) információtartalmú, mint egy analóg hanglemez, amelyen a tű legfeljebb a bakelitmolekulák méretével meghatározott felbontásban szedi fel a hanghullámokat.

Tags:

Comments are closed.