M.

by

ha ennek valamikor vége lesz,… mondja.
naná, h vége lesz, mondom én.
mmint h nem fogunk már dugni, mondja.
igen, mmint, mondom én.
szóval én akkor is szeretnék majd találkozni veled, mondja.
én is, mondom én.
és megyünk, nem kézenfogva, mert vhogy azt nem érezném helyénvalónak, és asszem, ő se, de összeölelkezve, amíg bírjuk, mert nem tudunk egyszerre lépni (érdekes, pedig az ágyban ez tökre nem gond), és azt mondja, ne haragudj, ma nem vagyok jó társaság, szomorú vagyok.
én meg, h bazmeg, nemcsak azért vagyunk együtt, h mosolyogjunk egymásra, hmmm? amikor pénteken itt voltál, amikor először láttuk egymást, milyen állapotban voltam? szétbőgve, ittasan, szétdohányozva, kiborulva. kurvajó társaság voltam, mi? és reggel, mikor felkeltem mellőled, micsináltam? bőgtem. bőgve vittem neked a kávét, és sürgettelek, h le kell mennem madarat nézni a hideg utcára.
és már mosolyog, és nézem a szemét, ami gyönyörű, és simogatom a bőrét, amiért megvadulok, szívom az illatát, amiért még jobban, és ááá nem írom tovább, mert az már pornó lenne.
és hangos vagyok, pedig nagyon félek az m. nénitől, h átkopog, és lebasz, mint már annyiszor lebasztak életemben, h hangosan csinálom, h már egy kibaszottnagykerekerdőben se merek sivítozni. köszönöm, szomszédok. köszönöm, h tudtok hajnalban fúrfaragni, egymással üvöltözni, dobogni, részegen zajongani stb, de azt nem bírjátok elviselni, ha egy csaj élvez.
utazzunk el, mondom.
jó lenne, mondja ő.
és télleg jó lenne. jó vele minden. beszélgetni, sétálni, üldögélni, összebújva aludni és hát (igencsak nem utolsósorban) a szex. nagyon rég volt bárkivel ilyen jó. azért is, mert szeretem, meg azért is, mert passzolunk. nagyon.

és közben néha odatéved a tekintetem a gyűrűmre, amit én vettem magamnak, miattad, neked, érted, nem is tudom, miért, egyszerűen muszáj volt, ahogyan minden muszáj veled kapcsolatban, mert a tiéd vagyok, kár lenne küzdeni ellene, ez olyan eleve elrendelt izé. az összes gyűrűmet leveszem itthon, sőt újabban a mhelyemen is, a karkötőkkel együtt, de ezt nem. soha. a harmadik jegygyűrűm, és az első, aminek nincs párja. de akarom, h látsszon, h tudják, akikkel randizom, akikkel csókolózom, akikkel lefekszem, h a tiéd vagyok. persze el is mondom nekik, ez az első dolog, amit elmondok, de talán ha látják is, jobban elhiszik.

ő elhiszi. ő is szerelmes. ő is másba.

olyan nekem, mint a hűs forrásvíz, amikor nagyon szomjas vagy; mint egy hűvös kéz, amikor lázas vagy; mint egy simogatás.
szeretem. szinte azonnal megszerettem, mert mer gyenge lenni; mert nem szégyenli, ha fáj neki vmi; mert tudja, h nem attól férfi egy férfi, h érzéketlen bunkó.
mert nagyon jó az ágyban: egyszerre kemény és lágy, egyszerre durva és gyöngéd, egyszerre önzetlen és önző.

most ment el, de már kívánom.

köszönöm őt, és köszönöm azt a soksok mást, aki mellettem van, ki étellel, ki jó szóval, ki simogatással, ki öleléssel, ki szexszel.

és köszönöm neked, h vagy nekem, h az enyém vagy, akkor is, ha nem látlak, mert a szerelmem vagy, a one and only, akit ajándék szeretni, ajándék szenvedni is érte, és ajándék várni is rá.

3 Responses to “M.”

  1. Temporary eternal damnation.

    Ugyanakkor jo ez igy.

  2. nagyonis jó, de ha nem lenne jó, akkor is ez lenne, mivel a fátum, az nem vicc, ugye:)

  3. pár napja már nem jó a gyűrűsujjamra, csak a középsőre. jel?:)