MS

by

Ha szívembe nézek és jól megvizsgálom mindazt, amit az emberekkel való együttlétek alkalmával tapasztaltam, azt kell mondanom, hogy minden emberi együttlét reménytelen, s az ember, aki helyesen akar élni és személyes munkát végez, melyre őt, csak őt jelölte ki sorsa**, értelmesen cselekszik, ha teljesen egyedül él. Mindenféle gyöngéd emberi érzés átalakul a gyakorlatban önzéssé; bölcsebb, ha egyedül maradsz, még akkor is, ha ez néha nagyon fájdalmas és nehéz. Nincs nő, nincs barát, nincs emberi kapcsolat, mely idővel meg ne alázna*. Maradj udvarias és magányos, mert az emberek reménytelenek. Egy cipőkereskedőnek vagy derék pénzügyőrnek s általában az emberek túlnyomó többségének természetesen nem tanácsolhatod, hogy éljen egyedül; az emberek nagy többsége arra való, hogy közösségben éljen, családban és barátok között, s szaporodjanak az idők végezetéig. Ez törvény és így van rendjén. De az alkotó szellemű ember számára életének igazi feladata nem a család, nem is a baráti közösségek ápolása, hanem műve, melyhez teljesen tiszta légkörre van szüksége. Ahol emberek lélegzenek, zavaros, fojtott és tisztátalan lesz a levegő. Ezért maradj egyedül, ha dolgod van, munkádban és életedben.

 

hát így élünk mi, nárcisztikus önző aszociális mizantróp magaslati orchideák.
(sőt ráadásul én még csak nem is alkotok, csak befogadok, és illatozom a saját örömemre.)

 

* szerintem velem inkább fordítva volt, szóval: nincs olyan ember, akit idővel (lehet, akaratomon kívül, de) meg ne aláznék (ami viszont nekem nagyon rossz).

** megjegyzem, szerintem ilyen nincs, bár nem vitatom, hogy rendkívül jól hangzik. látszik, hogy férfi írta:-)

Comments are closed.