Nyugdíjmentés másként

by

Valószínűleg én leszek az utolsó ember ebben az országban, akiből valaha is jobboldali konzervatív szavazó válik, úgyhogy biztos nem a politikai lojalitás mondatja velem, de… én asszem kezdem látni a rendszert Viktor manővereiben.

Külső és belső ellenség

Kezdjük egy gyors elméleti áttekintéssel: az ország integritását, fejlődését, kilátásait – mint mindig minden országét – külső és belső ellenségek fenyegetik. Magyarország esetében nehéz ezeket azonosítani, hiszen fegyveres konfliktusok nincsenek, egyáltalán, semmilyen nyilvános konfliktus nincs, de bizony léteznek versenytársak, vetélytársak, ellenfelek és ellenségek. Pusztán vérmérséklet kérdése, hogy az ország – jelentsen az bármit is – érdekei ellen cselekvőket éppen minek minősítjük.

Karvalytőke

Egyre több jelet látok arra, hogy Viktor az úgynevezett nemzetközi pénzügyi köröket (IMF, Világbank, Európai Központi Bank) nyíltan ellenségként, az azokat adminisztráló szervezeteket (EU, USA, NATO stb.) pedig legalábbis agresszív ellenfelekként kezeli. Mondjuk elég nehéz ennek ellent mondani, ha felismerjük azt, hogy mára Magyarországot gyakorlatilag egy puskalövés nélkül elfoglalták a fent nevezettek privatizáció és eladósítás formájában.

Kommunisták

Rég nincs már Magyarországon mérési hibahatárt meghaladó mértékű kommunista politikai erő, deviszont. A sokmillió magyar nyugdíjas, segélyes és a állami alkalmazott zsigereiben még mindig a kommunista reflexek szerint munkálnak, számukra az állami újrafelosztás kikövetelése jelenti az egyetlen reális életbenmaradási taktikát. Ezek a verseny fogalmát még hírből se ismerik, csak viszik a pénzt, és tömegük miatt megkerülhetetlen politikai tényezőt alkotnak.

Pénz kell bármi áron

Ez egy olyan háború, amiben hála istennek lőfegyvereket nem alkalmaznak, az ellenségeket különben se lehetne műholddal vagy lézerrel bemérni, úgyhogy más eszközöket kell választani: pénzügyi és üzleti manőverek, propaganda,  politikai trükkök, lavírozás személyes és csoportérdekek között – megannyi pompás fegyvernem egy vérbeli államférfi számára,  de mind méregdrága.

Hol van pénz?

Bizony, a nyugdíjalapokban. Ami ráadásul praktikusan senkié (bizony, senkié, nem a tied, soha nem is volt az), a tartalma, formája, működése nem ellenőrizhető, és már csak ennek okán is jelentős kockázati tényező.

Az nem a te pénzed

A magán-nyugdíjpénztárakban üldögélő pénzecskéd nem a tied. Bizony nem. Sose nem is volt az. Attól még, hogy rá volt pántlikázva a neved, közöd nem volt hozzá. Az a pénz ott, az úgynevezett egyéni számládon, az egy fiktív összeg. Nem ihatod el, nem küldheted belőle Amerikába a gyerekedet tanulni, nem pótolhatod ki belőle az autóra szánt pénzedet, nem veheted fel, hogy kevesebb méregdrága hitellel megúszhasd a lakásvásárlásodat. Semmit nem csinálhatsz vele, csak nézheted, ahogy gyülekeznek rajta a nullák, és a nullákhoz fűződő ígéretek az öregkorod bearanyozásáról.

Ráadásul: nem is te tetted oda azt a pénzt. Mégcsak nem is a munkaadód, mert neki aztán édesmindegy, hogy a kötelezően fizetendő TB járulék összegéből egy részt ide vagy oda utal. Hanem ezt a pénzt a TB kassza tette oda. Bizony, tíz évvel ezelőtt a TB kassza lemondott a bevételének 30 százalékáról, az így keletkező brutális hiányt pedig az államadósság növelésével kellett fedezni. Kamatos pénz, hogy a nyuggerek nehogy belázadjanak.

Te csak ne akarj dönteni

Meg vagy zsarolva, bizony. Vagy önként visszaadod a pénzt, vagy éhen döglesz öreg korodra. Nincs valós választásod. Nem is lehet. Nem vagy alkalmas ugyanis ilyen jellegű döntések meghozatalára. Bebizonyítottad ezt már ezerszer, például mikor jelzálogot vettél fel a házadra, hogy kitehessél az iwiwre trópusi nyaralásos képeket. Meg mikor a haldokló nagymamádat benyaláboltad a Wartburgba, hogy 80 dollárral több valutakeretből hozhassál VHS lejátszót Nickelsdorfból. Meg mikor svejcifrankos hitelre vettél háromszor akkora autót, mint amire szükséged van. Szóval, lássuk be, buta proli vagy, az is maradsz

Mi jöhet még?

  • Még fog kelleni pénz. Offshore amnesztia látszik körvonalazódni, bár ennek nem elsősorban a pénzszerzés a célja, de erről talán később.
  • Nyuggereket ritkítani. Ilyet csak ciklus elején lehet csinálni, de jól látszik körvonalazódni a következő lépés: a 800 ezer rokkantnyugger kezdheti vágni a centit.

Nem vagyok jobboldali konzervatív szavazó, sose voltam az, nem is leszek. És a Viktor sem az, akkor sem, ha ötmillió jobboldali konzervatív szavazó nyerte a meg neki a kétharmadot (refrén: komolyabb dolog ez annál, semhogy buta prolikra lehessen bízni).

Izgalmas dolgok jönnek még.

Tags:

7 Responses to “Nyugdíjmentés másként”

  1. Ez egy kivalo iras.

  2. joirasjoirasjoirasjoiras

  3. elszámoltatás

    TELJESEN JOGOS

    MEGADÓZTATNI a manyup pénzeket:

    hiszen TŐKEJÖVEDELEM!

    lásd még: OSZTALÉKADÓ

  4. A magyar emberek ellenségei (és a mozambiki, izlandi, burmai és összes emberek ellenségei) a nememberek.

    Időnként egyes eszmei áramlatok megvilágosítják sötét elménket, és elárulják, kik is a nememberek (királyok, hercegek, grófok, naplók, burzsoák, vagy zsidók, cigányok, négerek, arabok, idegenszívűek, fajidegenek, buzik, kommunisták, anarchisták, a gazdagok, a szegények, az amcsik, a kövérek, a hajléktalanok, a tótok, a palócok, a bennszülöttek, a gördeszkások, a suhancok, a tolvajok, a tévébemondók, a hírszerkesztők, a hentesek, a papok, a bloggerek, a névtelen senkik, azok, akik nem foglalnak állást, csak lapítanak, az árdrágítók, a hadi uzsorások, a becsüsök, a pénzváltók).

    Valójában a nememberek nem emberek, hanem államhatalmak, szervezetek, intézmények, pártok, egyházak, tőkecsoportok, cégek, de legfőképpen és mindenek felett a nem természetes személyek (a jogi személyek). Ezek érdekei ELTÉRNEK és sokszor ellentétesek az emberek érdekeivel. Ezek érdekei saját jelentőségük igazolása és működésük fenntartása, nem az őket létrehozó, alkotó és működtető emberek BOLDOGSÁGA. Céljukat pedig – nézzünk csak körül – pompásan ellátják, hiszen saját forrásaikat mindig biztosítják, számuk nőttön nő, „egy helyébe ezer is akad”, míg a boldog emberek aránya legfeljebb stagnál.

    Akkor fogjunk össze a szervezetek ellen? Szövetkezzük dicső ármádiába? Vegyi fegyverrel a humanizmusért? Nappalmmal a békéért? Felkoncolással a szeretetért? Nyilván nem. És nyilván nem mondanám meg, mi a teendő, még akkor sem, ha tudnám. A válasz mindenkinél megvan. Akinél nincs meg, az tegye azt, amit az egyik tanárom javasolt mindig:

    Üljön le, és gondolkozzon a válaszon, amíg meg nem fájdul a feje.

  5. “A magán-nyugdíjpénztárakban üldögélő pénzecskéd nem a tied. Bizony nem. Sose nem is volt az. Attól még, hogy rá volt pántlikázva a neved, közöd nem volt hozzá. ” Ezzel nem értek egyet. Az a pénz azért volt ott, ahol, mert az Állam, így, nagybetűvel azt mondta, hogy “sajnos nem tudok rólad gondoskodni öreg korodra, próbáld meg a nyugdíjra szánt pénzedet te valahogy megforgatni, add olyannak, aki talán többet tud tenni érted, mint én. A kezed nem engedem el teljesen, nem csinálhatsz egészen szabadon azzal a pénzzel amit akarsz, de majdan öregségedben támaszod leszen. Ha meg te nem leszel már addigra, akkor a leszármazottaid, ill. akiket arra érdemesnek tartasz örökölhetik ezt az összeget.” Most pedig az Állam azt mondja, hogy “bár továbbra sem tudok rólad rendesen gondoskodni majdan öreg korodban, de a mostani öregekről sem vagyok képes gondoskodni, viszont marha jót tenne nekem, ha mégis csak visszakaphatnám azt a te kis öngondoskodásra félretett pénzecskédet. Mert nem is úgy gondoltam. Vagy ha akkor igen, most már nem. Veled meg lesz ami lesz. Majd addigra kitalálod.”
    És hát ilyet azért nem szoktunk csinálni.

  6. Azt hogy csinálom, hogy mindig hetekkel az események előtt járok.

    Mostmár a Rogán is erről magyaráz.

  7. Ez a Rogán nem véletlenül én vagyok?:)

    http://adozona.hu/aktualis/20110620_offshore_rogan_javaslat_adoamensztia.aspx

    Különben honnan tudnám minden akcióját hónapokkal korábban.