hogyvagyok
May 29th, 2010 byegyszercsak (pl tegnap a trolin, azaz ok nélkül, ez a lényege) elkap az a semmihez sem hasonlítható, kitörő életöröm, és akkor az az érzésem, ilyen lehet a fűnek, amikor nő.
be vagyok illeszkedve és tagozódva, ezért már nem rázom a kezem magam előtt ilyenkor, mint gyerekkoromban, amikor ki kellett valahogy fejezni azt a hatalmas örömet, ami cikázik a testemben szerteszét, mert teszemazt, olyan szépen ugrándoznak a porszemek a napfényben. szóval ezt már nem csinálom, mert kacsa felnőtt vagyok. de attól még majd szétpattanok, szétfeszülök, buzog bennem az endorfin pardon a klorofill (nő és apad, ahogy a költő mondta, amíg élt), sőt valóban szétpattanok, mert nem vagyok hangember (hang/a/fű? bocs), és az a zöld harsogás, na az lehet ilyen.
(jóllehet, tudom, h ennek a harsogásnak a párja az a szintén semmihez sem hasonlítható, csontig hatoló, megbénító kilátástalanság, amire a természetből nem tudok példát elképzelni.)
dehát fel vagyok nőve, tehát azt is tudom, h fény és árnyék (kétség és remény), nappal és éjjel, mánia és depresszió, ez a világ rendje. már a kétpólusúé, de nekem egyelőre csak ilyen van.
idézem magamnak magam, h nem kell normálisnak lenni, elég normálisnak látszani, de közben elvesztettem a fonal(am)at (vicceseknek: elgurult a gyógyszerem), h tkp mi is az a normális?
aki mélyebbre fojt? akinek pszichés a szomatikája?
a látszatnormális meg az, aki megtévesztően hasonlít egy ilyenre, de titokban, ha senki se látja, vérfarkas? (nem pedig hús-. bocs.)
aki viszont semennyire se fojt, na azt nem irigylem, mert az nem tud úgy csinálni, mintha kacsa lenne, hiába igyekszik (ha igyekszik) hápogni.
viszont mindig is irigyeltem a filmbolondokat (nem olyan, hanem olyan), akik megtehetik, h miután egyórás megfeszített odafigyeléssel (h hová, az persze jó kérdés), aminek jele ezekben a nem túl bonyolult jelrendszerekben az összeráncolt szemöldök és homlok az ostoba tekintet felett, kihúz belőlük az erre kiképzett eü. szakszemélyzet 3 (értelmetlen) szót, az illető közli, h elfáradt, és szépen visszafekhet.
kurvára elfáradtam és mégse fekhetek vissza.


