«
»

Parousia

by

Elvittem szegeny vazat egy kinia gyerekhez, aki a szinten kinai (helyesebben ABC, american born chinese) cimboram szerint az epoxikarbon Beethovenje, hogy kezratetellel gyogyitsa. A muto egy garazs, amitol a bizalmam odalett legott, mert tele vagyok prekoncepciokkal. A villat kidobta, a kormanyom torott, a stucni kesz… A kerekek, nos, azok eltortek.  Amde! A vaz, a vaz az mentheto! Azon tul viszont semmi. Kell-e tobb, viszont, kerdem en?

A second coming lovasai a kertek alatt  cserkelnek. Am ha Choi elbaszta a ragasztast, akkor nagyon meg fogom utni a bokam. Mondjuk szolt, hogy ride at your own risk.

This entry was posted on Wednesday, November 11th, 2009 at 16:23 and is filed under Uncategorized. You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.

2 Responses to “Parousia”

  1. cinnamon
    2009.11.11 16:54:38

    az elején kicsit meglepődtem, h van kínai vázátok:D

  2. tweezer
    2009.11.11 17:38:51

    A multkor bekapcsoltama magyar laptopomat, es kurvara nem allank kezre az ekezetes karakterek. Iszonyu.

    Vazank nincs, miota kutyank van.

Leave a Reply