Piramis helyett

by

Szóval mégis elmentem a Ligetbe, de végül nem vártam meg a Piramist, mert egyrészt hideg volt és fújt a szél, másrészt megláttam róluk egy most recent plakátot, és ettől világos lett számomra, hogy nem ezek az ásatag rokkerek lesznek a vasárnap esti hobbim.

Viszont ha már ott voltam, bóklásztam a népek között, gyönyörködtem a virsli-mustár-papírtálca kínálatban valamint a munkásosztály mindent elsöprő hatalmában. És egyszercsak rábukkantam egy eldugott színpadra, ahol egy bénácska csajzenekar muzsikált, és ottragadtam.

Teljesen meg voltam elégedve velük, olyan 16-17 éveseknek néztem őket. Persze iszonyú kutyaütők voltak, de nem is ez a lényeg. Volt valami furcsa báj abban, ahogy látszott rajtuk, hogy mennyi rengeteg munka lehetett ebben az egyórányi produkcióban: a számok össze voltak gyakorolva, sehol nem sültek bele, nem voltak kínos gikszerek, és ezen felül még látszott is rajtuk, hogy élvezik amit csinálnak, dacára annak, hogy gyakorlatilag én voltam az egyetlen közönség.

csajzenekar

És arra gondoltam, hogy tök jó lehet nekik, van valamijük, amiért minden nap dolgozhatnak, ami irányban tartja őket, ami megkülönbözteti őket a többi hasonló korú zombifejű kiscsajtól (nameg kiscsávótól). A Márti fia jutott eszembe, akiről panaszkodott, hogy huszonéves egészséges fiatalemberként milyen rettenetesen nem találja a helyét a világban, helyette csak otthon depizik meg hülyeségeket beszél.

És én erre nem tudtam semmi vígasztalót mondani, mert ha én lennék most huszonéves fiatalember, hát bizony nekem is kurvanehéz lenne bármi motívációt találnom egy olyan kurva világban, ahol a lehetőségeim nagyjából kimerülnek annyiban, hogy egyetem után elmehetek valami szar irodába kulizni, hogy ott egy huszonötödik utolsó senki legyek kilenctől kilencig, megalázóan kevés pénzért, azzal a homályos ígérettel, hogy ha ezt még csinálom tíz évig, és végig jókisfiú leszek, akkor majd egyszer lehetek huszonnegyedik, utolsó előtti senki. Miközben ilyen sudribunkók mint pl. a győzike, bezzeg Lamborghinivel krúzolnak a városban.

Na szóval hogy ezeknek a csajoknak legalább van valamijük ezzel a béna kis zenekarral, és nyilván szarnak a győzikére.

De lehet hogy tévedek, vagy valamit kurvára nem látok meg. Pl. az életkorukat jelentősen alulbecsültem (megtaláltam a honlapjukat), hát ezek bizony 22-23 éves, anyányi nők, mindenesetre megdöbbentem, hogy így cserben hagyott az ítélőképességem.

Lényeg a lényeg, hogy hazajöttem napszáltakor, és inkább elgitároztam saját magamnak néhány remek piramis slágert, és mély megnyugvással töltött el, hogy nekem ezért nem muszáj egy prolifesztiválon fagyoskodnom.

Tags:

One Response to “Piramis helyett”

  1. Én is ott voltam. Egyik nap az Első Emelet-en, másnap az Isolated-en (Müller Péter Sziámi és Szakcsi Lakatos projektje Joy Division tribute-ra!). Mindkettő csalódás volt, és lényegében ugyanaz volt az ok is (hangszerelés).