Profánháromság

by

A miértek sorozatos felvetése – önmagát valóra váltó jóslatként – eredményezné a természetünk feletti teremtés koncepciójának ópiumát1, vagy a gondolkodás idézi elő a hitet?

Ha valaki elég okosan végiggondol egy miértet, akkor szükségképpen el fogja érni a megmagyarázhatatlant. Ezt egy tudós – akiben a materialista alázatosan hisz – egy megfelelő elmélettel mindig megmagyarázza, így terjeszti ki az emberi tudás végesbecsű köpönyegét, aztán remélhetőleg kutatási eredményeit kísérletileg alá is tudja támasztani, ha „van rá költség”2. (Adjatok egy szilárd bankszámlát, és kimozdítom sarkaiból a világot!3) Míg a misztikus ember ismereteinek végére érve nem is bajlódik tovább, hiszen neki ezen a ponton a kérdőjel felkiáltójellé lép elő, akár a túlvégre átért gyalog vezérré4: Hallelúja, dicsérjük az urat, fizessük az egyházadót, interneten foglaljunk templomi ülőhelyet! Vagy a háta mögé köp a bal válla felett, és sebtében gyűjt egy doboz holdtöltei keresztes pókot, csak tükörből néz rájuk, és torokhangon énekel nekik szerdánként.

Az ingadozók pedig az ufók és a kozmikus spórák segítségével adnak a fekáliának hatalmas sallereket: – Minket az ufók tenyésztettek ki. – De ki tenyésztette ki az ufókat? – A kozmikus spórából lettek. – De azt ki szórta szét? – Kötekedő óvodás vagy, öregem!

Isten vs. tudomány? A logikus emberi gondolkodás mindig elvezet a természettudományok szerinti vak véletlen VAGY a hitben megjelenő felsőbbrendű szándék (újdonságot) teremtő képességének szükségszerűségéhez. Az óvatlan okfejtés, a tudományos bizonyosság VÉGES mértékben táguló, leterített köpönyegéről végül legurulva, mindig a megmagyarázhatatlanság perzselő fövenyére hanyatlik; ebből akár arra is lehet következtetni, hogy a bizonytalanság világa tágabb, és magasabb rendű: tartalmazza a tudományosságot is, de nem épül rá; és hármas természetű:

1. A valódi VÉLETLEN
(vagy kifürkészhetetlen szándék)
2. A külső és belső VÉGTELENSÉG
(ameddig véges lény nemcsak eljutni, de elgondolni sem lehet képes)
3. A más DIMENZIÓ
(amelynek világában már az ismert logikai és geometriai axiómák nem érvényesek)

Hogy ez a három volna a szentháromság a materialisták nyelvén, vagy pont hogy a jóisten volna a (még) meg nem ismert jelenségek összességének tudománytalan gyűjtőneve? A lényeg, hogy a mi fejünk egyedül ezen a három (de egylényegű) ponton ütközik a terráriumunk üvegfalába. És hogy mi van odakint?

Odakint vannak a válaszok a felvethető, de meg nem válaszolható kérdésekre; ott vannak a holt és a még meg nem született lelkek; ahol az általam elgázolt gyalogosok majd nekem „szolgálni tartoznak”5; ott van a szél, amikor nem fúj; ott nyer orvoslást minden igazságtalanság; ott találkoznak a párhuzamos vonalak6; ott lehet egyszerre igaz egy állítás és annak ellenkezője; ott vannak azok, amik itt nincsenek. Mindezzel a romantikus naivitással szemben a materializmus hívője azzal a nézőponttal él, hogy a köpönyeg öleli körül a fövenyt. Róka fogta csuka, csuka fogta róka, varga fogta mind a kettő.7

1 (Karl Marx: „A vallás ópium a népnek.”)
2 (József Attila: A hetedik)
3 (Arkhimédész – Plutarkhosz szerint)
4 (A sakk szabályai: Előlépés)
5 (Szittya hiedelem: ld. Lehel kürtje)
6 (Karinthy Frigyes: A rossz tanuló felel)
7 (Magyar népmese)

Tags:

8 Responses to “Profánháromság”

  1. De jo ez!
    Ugyanakkor: “A logikus emberi gondolkodás mindig elvezet a természettudományok szerinti vak véletlen VAGY a hitben megjelenő felsőbbrendű szándék (újdonságot) teremtő képességének szükségszerűségéhez.” A termeszettudomany szerint a veletlen aligha vak, egyreszt, masreszt, ha a tudomany oldalarol kozelitesz, akkor ez a VAGY, ez azert ennyire nem kategorikus, es ketlem, hogy csak ez a ket ut lenne. Ugyanigy, az Isten vs. Tudomany se oke valahogy nekem, mert nem zarjak ki egymast, simen es egyszeruen futhatnak egymas mellett. A tudomanyon bekul isten lete nem kerdes, pusztan es tobbek kozt azert, mert nem definialhato.
    A bizonytalansag vilaga, mar ha jol ertem a definiciodat, az valoszinuleg valoban osszemerhetetlenul tagabb, mint a bizonyossage, de ebbol nem kozvetkezik, hogy magasabb rendu, meg csak az sem, hogy komplexebb.
    Nem tudom, hogy a harom pontod kozul az elso, a valodi veletlen, az letezik-e, de abban bzitos vagyok, hogy mutat valamilyen eloszlast. Nem random eloszlast, marmint. Szabalyok vannak, mindig, mindenhol.
    A kulso es belso is vegtelen, valoban, de szamunkra, veges lenyek szamara ez, ha elekpezelhetetlen is, de, fura, leirhato, matematikailag, fizikailag kezelheto.
    Mas dimenziok letezese aligha kerdes, az, hogy a felallitott axiomaink nem mukodnek bennuk, az nem a dimenziokrol mond meset, hanem az axiomainkrol. Az axioma modell, a dimenzio meg az, amit igyekszik leirni. Mas dimenziohoz -mas axioma.

  2. 1. A tudomány szerint nem vak a véletlen? Én az olyan véletlere gondoltam, amelyiknek a létezését a tudomány (pl. a valószínűség-számítás) feltételezi. A ténylegesen fellelhető véletlenek (véletlenszerű jelenségek) csak kvázi véletlenek. Azoknak tényleg van valamilyen eloszlása. Az én elméletem első pontjában viszont a VALÓDI véletlen szerepel, amely például „felelős” azért, hogy mondjuk a kör kerülete és átmérője közti arány pi=3,1415926… Tudományos állításként csak akkor tudnám elfogadni, hogy ezt a számértéket nem a VAK véletlen (hanem egy tudományosan vizsgálható összefüggés) hozta létre, ha lenne esély valamely tudományos vizsgálattal a 3,1415926… értéket kialakító törvényszerűséget megtalálni. Ha legalább be lehetne bizonyítani, hogy a tényezőknek egy véges halmaza alakította ki világunkban ezt a számértéket.

    2. Nincs a hit és a tudomány között kizáró vagy (XOR) kapcsolat? Tudtommal a tudomány szerint mindennek van tudományos (ember által alkalom adtán kiismerhető) magyarázata, míg a különféle hitek szerint a dolgok végső magyarázata a mi általunk (életünkben) valaha is megismerhető világon kívül esik. Ezenkívül csak azt tudom elképzelni harmadik útként (pl. egy mélyen vallásos tudós esetén), hogy a dolgoknak ugyan mindig van tudományosan leírható magyarázata, de isten attól még létezik (tényleges, fizikai hatalom nélkül, akár az angol királynő), és csupán a lelkünk dolgait tartja kézben, de pl. a pi értékéért nem ő a felelős, vagy egy konkrét fizikai jelenséget vagy történelmi fordulatot nem ő idéz elő. Megkérdezném viszont, hogy pl. Pitagorasz tételének igaz voltáért a véletlen (1), isten (2) vagy valami más – please specify (X) a felelős.

    3. A bizonytalanság hatalmas világa nem magasabb rendű? Én is azt gondoltam sokáig (vagy 30 évig), hogy ami az emberiség életére nincs, és minden jel szerint nem is lesz a jövőben sem hatással, az számunkra nem lehet magasabb rendű, hanem inkább mondhatni, hogy semmilyen rendű, mert az nem is létezik. Viszont már azt gondolom, hogy a bizonytalanság tudományosan még le nem írt világa (amely szerintem nemcsak tágabb, mint a már megismert világ, hanem az emberiség szemszögéből vizsgálva végtelenül tág) mégis magasabb rendű, mert ott gyökereznek azok a „virágok”, amelyeknek itt, a mi világunkban csak az illatát érezzük.

    4. Más dimenzióhoz más axióma? Ezt pl. úgy érted, hogy egy másik dimenzióban a pi=3,185433225…, vagy két pont között a legrövidebb út nem az egyenes, hanem mondjuk egy enyhe ív? Vagy egy másik dimenzióban két egymást kölcsönösen kizáró állítás 12700-ból egyszer lehet igaz? Nyilván nem így. Akkor úgy érted, hogy ott minden egyes fogalom egy kicsit más, és azokhoz tartoznak kicsit más axiómák? Szerintem egy újabb dimenzió alatt csak azt lehet érteni, hogy az axiómák egytől egyig teljességgel elvesztik minden értelmüket, és egy tágabb, magasabb rendű rálátás nyílik az ismert dolgokra, plusz esetleg eddig teljesen ismeretlen dolgok tűnnek elő; illetve összességében elmondható, hogy lila fingunk sem lehet sohasem arról, hogy milyen az.

  3. A modern tudomány nem világnézet, hanem tematika. A tudomány állításokat próbál objektíven igazolni, nem pedig megmagyarázni. A tudományok végső célja az emberi gondolkozás formalizálása, újabb absztakciós szintek kiépítése, nem pedig az ítélkezés.

    “A jegenyefa árnyéka, tudod, ami reggeltől délig nem egyenletesen, de egyfolytában nő, déltől estig meg nem egyenletesen, de csökken, na, izé, szóval mintha hasonlítana ahhoz a változáshoz, ahogy a vérnyomásunk ingadozik minden szívdobbanásunkra. Meg ahogy a Jupiter a Nyilas házába lép! Hát nem kézenfekvő az isteni összefüggés?”

    “Nemtom, akár még az is lehet. De mindenesetere hívjuk ezt mostantól szinusznak, és dolgozzuk ki a szögfüggvények elméletét, hogy 2000 év múlva egy mérnök megalkothassa az első elektronikus hangszert meg a rádióteleszkópot és a csiklóvibrátort.”

  4. first they ignore you
    then they laugh at you
    then they fight you
    then you win

    (gandhi)

  5. A tudomány tényleg állításokat igyekszik igazolni, de ezt úgy teszi (és ez maga a tudomány definíciója is egyben), hogy logikai lépésekkel már igazolt tudományos tényekre vezeti vissza, bontja le, a bizonyítandó tételt. Amire pedig legvégül vissza kell mindent vezetnie, azok az axiómák. Maga a logika, amellyel a dolgokat a tudomány visszavezeti, az is axiómákon alapszik (pl. a logika egyik alaptétele, hogy két egymást kizáró állítás nem lehet egyszerre igaz). Az axiómákat nem lehet bizonyítani. A tudomány az axiómák általános (bizonyításra sem szoruló) érvényességén alapszik, abban HISZ. Ezért az egész emberi tudomány igenis világnézet, sőt hit, és istennek/varázslatnak/csodának/sohafelnemfoghatónak az anyagi világban betöltött szerepét végső kicsengésében tagadja.

    Másrészt viszont úgy is elképzelhető, hogy a tudomány egy stabil mankó, amellyel az emberiség elsántikálhat világának áthághatatlan határaihoz, és konok fejét a terrárium falához kocogtatva megpróbálhatja (gyakran sikertelenül) belátni, hogy ő csupán egy ember; nem ő szarta a Himaláját, és nem tud mindent kiszámolni, sőt nem tud szart se kiszámolni. Néha nem sikerül:

    A paraszt bácsi megáll az állatkertben a zsiráf előtt, földhöz vágja a kalapját, és felkiált: „Már pedig ilyen állat NINCS!”

  6. Nemnem, ez már sokszáz év óta nem így van.

    A tudomány tudja, hogy az úgynevezett axiómák, meg például az úgynevezett uiverzális állandók csak egy adott viszonyrendszerben érvényesek, sőt, azt is tudja, hogy az axiómák és állandók puszta léte is csak egy adott gondolati rendszerben értelmezhető (ti. abban, amelyikben az úgynevezett bizonyításokhoz ezekre szükség van). Az axiómák emberi találmányok, nem az univerzum kreációi.

    Euklidesz, meg az ókori görögök a tapasztalati természettudományokkal foglalkoztak, akiknek életbevágó szükségük volt a pí-re meg az e-re, meg olyan állításokra, hogy két pont között a legrövidebb út az egyenes. Figyelem, nem a kör kerületének van szüksége a pí-re, hanem Euklidesznek.

    Aztán eltelt kis idő, jött ez a Bolyai nevű faszi, aki kitalálta az abszurd geometria nevű agyrémet, aminek az egyetlen állítása az volt, hogy Euklidesz állításaiból nem igaz semmi. Nem tudom, hogy lett-e ennek valaha bármilyen gyakorlati haszna, arra viszont kiválóan alkalmas volt, hogy megismerjék és bevezessék a gondolati rendszer fogalmát. Egy magasabb absztrakciós szint született. Nagyjából ettől a pillanattól lett világos, hogy a tudomány nem az univerzumról szól, nem is az úgynevezett “mi világunkról”, hanem az emberi gondolkodásról.

    Bolyai ágyazott meg aztán Einsteinnek, Bohrnak, Plancknak és az LHC-nek, akik innentől kezdve bátran absztraháltak olyan elképzelhetetlen rémségekből álló rendszerekben, hogy pl. a fény nem is egyesen halad, sőt nincs fény se, meg atomok se, de elektronok aztán tutipláne nem, meg eléggé gyanús, hogy nincs semmi se, vagy legalábbis nem úgy, ahogy azt dölyfös tunyaságunkban szeretjük elképzelni.

    Ennek viszont ma már vannak gyakorlati eredményei: ha Euklideszhez ragaszkodnánk, meg a tapasztalható, sőt ép elmével felfogható fizikára támaszkodnánk, akkor nem működnének a navigációs műholdak, elfüstölnének a mikroprocesszorok, nem találna semmit a google, és egy légzsáknyitó automatika nem tudna helyesen dönteni ezredmásodpercek alatt.

    A tudomány már résgesrégen túl van azon az önző elképzelésen, hogy az univerzum központja a Föld, de azon is, hogy a megismerhető dolgok határa az emberi érzékelés, meg azon is, hogy az univerzummal való interakciónak az egyetlen lehetséges platformja az emberi test és elme.

    Innentől pedig mindegy, hogy a pí értékét a jóisten teremtette-e, vagy valamely más, egyelőre nem ismert magasabb összefüggés következménye-e. Tudjuk ugyanis, hogy a pí az egy emberi találmány, ahogy a kör is, ami az emberek szerint azért kör, mert van átmérője meg kerülete.

    Az univerzum meg közben valószínűleg jókat röhög ezen az egész vircsafton.

  7. Nincs a hit es a tudomany kozott kizaro kapcsolat, szvsz. Ami van, amit latsz, az kivaloan mukodik Isten nelkul is, az Istenhivok meg kivaloan mukodnek tudomany nelkul. Es biztosan van harmadik, illetve n-edik ut. Kinek mi, izlese, hite, tudasa, akarmilye szerint.

  8. […] kérdéseket vizsgálva nem lelhetünk válaszokat. Ebben az irányban a belső végtelen megközelíthetetlensége szab nekünk soha át nem léphető […]