Egyremegy

így jó sok szv (már angolul is tudom; a franciával meg a spanyollal azért még várok), (szilva)pálinka és cigaretta után (vö. szemmaró füstön szárítottam), úgy érzem, le tudom tenni.
a követel(ődz)éseimet. és vele együtt a rimánkodást, a sértődést, a hisztit és az ökölrázást. na meg a bosszút.
sőt mi több, (halkan) néha azt is ki tudom már mondani, h köszönöm.
vö. úgy segített, hogy nem segíthetett
felnőtt vagy(ok?). ilyen az?
vö. a villamos is aluszik és ó, hol vagy régi, indiáni gőg?
mikor elfárad bennem a fájdalom, elalszik, mint a gyermek s én is véle?
és ahány igazság, annyi szeretet?
/úgy van velem, h itt hagyott magamra?

This entry was posted on Saturday, March 20th, 2010 at 06:09 and is filed under egó, idézet, szerelem. You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.